4.rész.-Összetört szív

Sziasztok:)Meghoztam a 4 részt.Ha tetszik akkor kommenteljetek és iratkozzatok fel.Kösz.Jó olvasást:)

Emily szemszöge

Az éhség egy elég szar dolog.Főleg ha hosszú távon nem eszel.A vége pedig ájulás rosszabb esetben halál.Én szerencsére az elsővel végeztem.Nem tudom,hogy meddig lehettem kómában,de amikor kinyitottam a szemem a nappaliban feküdtem a kanapén.Odakint világod volt.Lassan felülök.A fejem nagyon fáj,de már nem szédülök.
-Jó reggelt.-köszönt valaki.Hátrafordultam és Calum állt a lépcsőnél.
-Szia.Meddig voltam kiütve?-kérdeztem.
-Egész éjjel.-jött oda hozzám és ült le mellém.
-És mi történt azután,hogy én elájultam?
-Megszenvedtünk azért,hogy jobban legyél.-jött le a lépcsőn Eleanor és Louis.
-Vagyis?-kérdeztem.
-Először nem tudtuk,hogy mi bajod van.Aztán kis idő után Ash elmondta,hogy már több napja nem ettél.-kezdte mesélni Calum.
-Szerencséd,hogy itt a ház körüli fákon sok mókuscsalád van.-mondta Eleanor.
-Harry,Louis és Ash kövekkel dobálták a mókusokat.-folytatta Calum.
-Amiket megöltek azt behozták.A részleteket nem mondom el,hogy hogy oldottuk meg,hogy kapj vért.-vette át a szót Eleanor.
-Szóval...Akkor most azért vagyok jól,fogjuk rá,mert ti szereztetek nekem kaját és valahogy belém tömtétek a vért...-foglaltam össze.Ők bólintottak.-Aha.-dőltem hátra.Valaki jön le a lépcsőn.
-Na.Máris jobban nézel ki.-mosolygott Harry.Nem volt rajta póló.Látszódott az összes tetoválása.Nem hazudok,eléggé jól nézett ki.-A tegnap este az durva volt.-kezdte el.
-Hallottam.-vágtam közbe,de ő ezzel nem foglalkozott.
-Mikor elájultál azt hittük,hogy meghaltál. -folytatta ő a beszámolót.-Össze-vissza vizsgáltunk téged,hogy mi lehet a bajod.Aztán Ash megmondta,hogy mi a bajod.
-Innentől már tudom.-vágtam közbe.Elég volt egyszer végighallgatni a storyt.Eleanor elkezdett reggelit csinálni.Később Sophi és Liam is csatlakoztak.Majd Perrie,Zayn,Niall,Michael és Ashton.Egy ember volt aki még nem jött le.A lépcső felé bámultam.
-Ő nincs itt.-ült le mellém Ashton.
-Hol van?-néztem rá.
-Tegnap este mikor rosszul lettél,ő mérges lett magára és elment.-mesélte.
-Értem.Amúgy kösz,hogy segítettél.Tegnap.-köszöntem meg dadogva.
-Nincs mit.-mosolygott.Ültünk csendben,majd ő felállt és elment enni.
  Én egész végig ott ültem és néztem őket ahogy esznek.Hát végül is,ők félig normális emberek.Én már nem vagyok az.Egy hideg testhőmérsékletű,embernek kinéző,de mégsem az,vért ivó lény vagyok.És persze a szemem színe se természetes.Piros szemek.Gyönyörűen mutatnak.Nem szeretem őket.Úgy érzem én nem vagyok normális.Igaz más vámpíroknak is piros szemük van.De nekem változni szokott a színe.Valamikor hosszú ideig sárgásbarna,aztán piros,és van olyan mikor fekete.Akár egy sötét élet.Az enyém is az.Egy rossz sötét élet,ami jó lenne,ha csak álom volna.De sajnos nem az.Nem.A gondolkozásomat Calum törte meg.
-Ja.Mi?Bocs.Elbambultam.-néztem rá.
-Nagyon gondolkozhattál valamin.Na mindegy.Amúgy Harry kérdezett tőled valamit..-Harry-re néztem.
-Azt kérdeztem,hogy van barátod?-nézett rám.
-Nincs.Azaz.Hát nem tudom.Rég nem találkoztam már vele.-magyaráztam.
-Szóval akkor van.-értette meg.
-Aha.-bólintottam.Úristen!Most jut az eszembe,hogy milyen rég láttam őt.Mikor anya meghalt azon a napon találkoztam vele utoljára.Akkor ma mindenképp megkeresem őt és beszélek vele.A többiek befejezték a reggelit.Eleanort és Louist néztem.Olyan aranyosak.Hirtelen lefagytam.A szemem elsötétült.Nem láttam semmit.Képek villantak be és hangok voltak a fejemben.Majd vége lett és újra láttam.Ez nem más volt mint,hogy láttam a jövőt.És ez a jövő Eleanor-ról és Louis-ról szólt.-Láttam a jövőt.-mondtam ki hirtelen.
-Mi?-jött oda hozzám Calum.Mindenki rám nézett és figyelt.
-Láttam a jövőt.-ismételtem.-Eleanor és Louis jövőjét.
-És mi volt?-jött oda hozzám Louis.Leguggolt elém és figyelt rám.
-Az erdőben sétáltatok.Ti és a kicsi fiaitok.-kezdtem el.
-De jó!Fiaim lesznek.-örvendezett.
-Ne örülj előre!A fiaitok játszottak.De azután egy vámpír ugrott elő a bokorból.Mind a két fiú átváltozott farkassá.Harcoltak,de a vámpír erősebb volt és megölte őket.Aztán te azt ordítottad,hogy dögölj meg.Eleanor meg elsírta magát...Ennyi.-fejeztem be.Louis egy szót se tudott szólni.Eleanor se.De ahogy jól láttam mindenkit megdöbbentett.
-És...és az nem lehet,hogy ez nem igaz?-dadogva kérdezte Louis.
-Hát ezek a látomások nem mindig válnak valóra.Egy évig érvényesek...Aztán semmi.El lehet felejteni.-mondtam.
-Oké.Ez már kicsit jobban hangzik.-lélegzett fel Louis.Eleanor arca is megváltozott.-Máskor inkább a rossz látomásokat ne mondd el.-állt fel.
-Rendben.-bólintottam.
  Miután mindenki felfogta,hogy mi volt az elmúlt percekben,elmentek a saját dolgukra.Én is felmentem a szobámba és átöltöztem.Majd átgondoltam,hogy hol keressem a barátom.Amúgy a neve Chris.Úgy is valahol a városban van.Ilyenkor a haverjaival lóg.Lementem Calumhoz és elmondtam neki,hogy hová megyek.Kérdezte,hogy valaki ne vigyázzon rém.Megráztam a fejem majd hozzátette,hogy ő pár napra elmegy,és hogy addig legyek meg.Ha meg valami van csak szóljak a fiúknak/csajoknak.Megöleltem (mert hát ő mégis csak a testvérem) és elindultam.Útközben minden zajra figyeltem.Azért még éhes voltam így pár madarat/mókust megöltem.A város felé mentem.Ugyan abban a sikátorban mentem ahol pár napja jártam.A központ felé haladtam.A központban van pár bolt,mozi és egy nagy tér,közepén szökőkúttal.A szökőkútnál szoktak lenni.Chris,a haverjai,az én barátnőim és még mások.Rég találkoztunk szóval nem tudom,hogy mi fog majd engem ott várni.Még messze voltam onnan,de már féltem.Hogy mitől azt magam sem tudom.Valahogy rossz előérzetem van.Már közelebb jártam.A tér legtávolabbi részén voltam mikor hirtelen megálltam.Láttam őket.Láttam Chris haverjait.Láttam a barátnőimet.És..és ami a legdurvább,hogy Chris nem egyedül állt.Rajta csüngött az én legjobb barátnőm Lilly.Mi a?Ez ugye most nem komoly.Takarásban voltam így ők nem láttak engem.Most megköszönöm magamnak,hogy a telefonomat ebbe a nadrágzsebbe tettem pár napja.Elővettem és felhívtam Christ.Láttam ahogy előveszi a zsebéből a telefont és felveszi.
-Emy!Hát előkerültél drága.-"köszönt".
-Szia Chris!-köszöntem.
-Mizu veled?Tök rég nem beszéltünk.
-Hát.Vannak pár gondjaim,de attól eltekintve,hogy gyászolok...Minden jó.-hazudtam.Ugyanis semmi sincs jól.-És veled?
-Velem?Velem minden jó.Hiányzol annyi van.-hazudott.
-Nagyon hiányozhatok látom.Ott csüng rajtad Lilly.Aki ráadásul a legjobb barátnőm.Akkor hogy is van ez Chris?
-Hol vagy?-az arca komoly volt.Össze-vissza tekingetett.
-A tér legtávolabbi pontján.Gyere ide és itt tárgyaljunk.-jelentettem ki komolyan.Chris lerángatta magáról Lillyt és jött felém.Mikor ideért hozzám,zsebbe vágta a kezét és lenézett rám.De gyűlölök kicsinek lenni.-Szia.-köszöntem nem valami lelkesen.
-Emy.
-Na mesélj csak Chris.Mi folyik itt?
-Először mondd el te,hogy miért gyászolsz.
-Ez magán ügy.Inkább te mesélj!Miért csüngött rajtad Lilly?
-Mert ő a csajom.-vágta rá.
-Hogy mi?Szakítasz velem és még nem is mondod?Azért szólhattál volna.-mondtam.
-Azt hittük,hogy halott vagy.
-Hát képzeld nem vagyok az.Mesélj még!Hogy jöttetek össze.
-Mikor utoljára találkoztunk már nem sok mindent éreztem irántad.Igazából ha jól belegondolok sosem éreztem irántad semmit!-mondta tök lazán.A torkomban gombócot éreztem,a mellkasom összeszorult.Majdnem elsírtam magam.Lilly ugrándozva jön oda hozzánk.
-Szia Emy!-mosolygott.
-Te rohadt szemétláda!Mindig is ezt akartad!Hogy én eltűnjek pár napra és lenyúld a pasim.Mekkora egy ribanc vagy!-mondtam Lillyre nézve.Egyszerre düht és fájdalmat éreztem.Düht azért mert a legjobb barátnőm lenyúlja a pasim,és fájdalmat,mert a srác akiért odavoltam,és azt hittem,hogy szeret,az most csak lazán bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit,és szakít velem a tudtom nélkül.
-Hát sajnálom Emy.Neked annyi!-mondta Chris.
-Rohadék!Csak kihasználtál másfél éven át!Komolyan a farkassrácok normálisabbak nálad!-mondtam már majdnem sírva.
-Honnan tudod,hogy a farkasfiúk jobbak mint ő?-kérdezte Lilly.
-Úgy,hogy pár a haverom!
-Mi?Te hülye farkasokkal szövetkezel?Neked tényleg elment az eszed!Még jó hogy szakítottam veled.-mondta Chris.És nem bírtam tovább.Átszakadt a gát és elsírtam magam.Felváltva nézek köztük.Könnyezem.Soha többet nem akarom őket látni.Hátrafordultam és elkezdtem futni.De persze úgy mint egy ember,hogy nehogy megtudják mi vagyok.A sikátor után az erdőben már vámpír sebességgel futottam.A lejtő végén megálltam és nekidőltem egy fának.Sírtam.El sem tudom hinni!A térdemre estem,az arcom a tenyerembe temettem és csak sírtam.Lépéseket hallok.Megáll mellettem.Könnyes,bedagadt szemekkel nézek fel.Egy ismerőd arc.Aki gyűlöl.Ő nemmás mint Luke.
-Mi történt?-kérdezi barátságos hangon és leguggol hozzám.
-Megcsalt a legjobb barátnőmmel és bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit.Másfél évig csak kihasznált.-mondtam szipogva.
-Na gyere.-állított fel.-Sajnálom.Biztos egy rohadt bunkó ember lehetett,aki csak csajokat csábít el!-mondta.Bólogattam.
-Miért nincs rajtad póló?-néztem a meztelen mellkasára.
-Én így szoktam néha lenni.-vonta meg a vállát.-Menjünk haza.
-Oké.-szipogtam.Átkarolta a vállam.Furán néztem rá.-Nagyon barátságos vagy most velem.Nem úgy van,hogy gyűlölsz és megakarsz ölni?
-Rájöttem,hogy nem is volt értelme annak,hogy bezártalak plusz majdnem megöltelek.Nem csináltál semmi rosszat.Csak én voltam a hülye aki nem vette észre,hogy mit csinál.Bocsi.Nem akartam.Csak ha vámpírt látok azonnal dühös leszek és megakarom őt ölni.Bocsi tényleg.-magyarázta.
-Nem baj.De elég szar volt...De miért akarsz minden vámpírt megölni?Ezt nem értem.
-Valahogy azt hiszem,hogy minden vámpír tehet a szüleim haláláról.
-Elég hülyén hangzik.
-Igen én is rájöttem.-mosolygott.
-És ki volt az a másik srác?
-Ő a haverom Tom.Ő is gyűlöli a vámpírokat.
-Így már minden világos.-szipogtam még mindig.Nem tudom abbahagyni.Egész úton csak sírtam.Luke nem értette,hogy miért nem hagyom abba.Hazaérve felmentem a szobámba.Eldőltem az ágyon és sírtam.