3.rész-Fogságban

Sziasztok:) Meghoztam a harmadik részt.Légyszi kommenteljetek mert csak így tudom,hogy nektek hogy tetszik a blog.Előre is köszi.Jó olvasást:)

Emily szemszöge

Kiléptem az ajtón,magam után becsuktam,majd körbenéztem.Tegnap este sötét volt így nem sokat láttam a környékből.Fogalmam sincs,hogy merre induljak.Nem ismerem ezt a helyet.Talán meg kéne kérdeznem Calum-tól,hogy ő mit mond merre vadásszak.Visszamentem és megkérdeztem Calum-ot,hogy merre vadászhatok.Kijött velem és elmondta,néha mutatta is,azt a környéke ahol állítása szerint sok állat van.
-Ha netán farkasok találnának rád akkor ne izgulj.Nem fognak veled semmit csinálni csak elrángatnak hozzám.Én szoktam dönteni a vámpírok életéről.És mivel te a húgom vagy-fogta át a vállam.-nem ítéllek halálra.-vigyorgott.
-Nagyon vicces.-löktem le a kezét a vállamról.
-Jó kajálást.-intett és bement.
Megint körbenéztem,de most arra amerre Calum mutatta.Megvontam a vállam és elkezdtem futni az egyik irányba.Egy hegyre futottam fel.Fönt megálltam és hallgattam a hangokat.Volt madár,mókus,bagoly és vaddisznó.Tőlem jobbra volt olyan pár méterre.Lassan és halkan közeledtem felé.Majdnem elkaptam mikor egy farkas ugrott elő.A kajám elmenekült,én meg hátraestem.Ketten voltak.Az egyiknek a szőre világosbarna kicsit rozsdás,a másiknak meg fekete és a lába,füle és farka végén fehér folt.Felkönyököltem,de a világosbarna rám morgott,így inkább visszafeküdtem.A fekete átváltozott és...Ezt nem hiszem el!Luke volt az!A másik is átváltozott,de őt nem ismerem.
-Mit csináljunk vele?-kérdezte az ismeretlen.
-Semmit.-mondta Luke.
-De el kell vinni Calum-hoz nem?-kérdezte még mindig az ismeretlen.
-De.-felelte komolyan Luke.A srác megfogta a karom és felhúzott. Luke tisztára úgy viselkedett mintha nem ismerne.
-Remélem ezt is megöleti.-rángatott a srác.
-Jó is lenne.-morogta Luke.Miért viselkedik így?Mit tett amiért azt akarja hogy meghaljak?Ma ismert meg és én is őt.Gyűlöli a vámpírokat.Én meg a farkasokat.De én nem voltam vele olyan amiatt tényleg meg lehetne ölni.
-Tudod mit!Van egy jobb ötletem.-kezdte a srác.-Vigyük el valahova.Tartsuk ott pár napig.Éheztessük ki.Utána majd megöljük.-magyarázta az ötletét.
-Nem is rossz ötlet.-vigyorgott rám Luke.
-Mi?Ne!-döbbentem meg.
A fiúk egy bal fordulatot vettek és arra vittek.Próbáltam ellenkezni,de ők erősen fogtak és nem engedtek el.Csak húztak maguk után.Sok ideig hurcoltak.Mindig próbáltam kiszabadítani magam,de sikertelenül.Aztán egy kis idő után feladtam.Nem ellenkeztem csak hagytam,hogy vigyenek.Egy kunyhó felé hurcoltak.Elég elhagyatott volt.Bevittek,majd bedobtak az egyik szobába.A srác kiment.Luke még ott állt és bámult.Mivel bevertem a fejem és eléggé szédültem,így homályosan láttam őt.Állt és nézett,majd megszólalt.
-Tudod veled semmi bajom sincs.-jött közelebb hozzám.-Szép vagy,aranyosnak látszol.-fogta meg az állam és kicsit felemelte,hogy a szemébe tudjak nézni.-Csak az a gond,hogy egy kibaszott,rohadt vérszívó vagy!-rúgott meg.
-Mi bajod a vámpírokkal?-kérdeztem.
-Á semmi.Csak épp tönkretették az életem!Kiskoromban a Vámpírtanács rászállt a családomra.Sosem hagytak minket békén.Apámat fenyegették állandóan.Mikor már azt hittük,hogy végre leszálltak rólunk,anyámat elrabolták.Pár héttel később megtaláltuk a holttestét.Aztán egyik éjjel betörtek hozzánk.Felgyújtottak pár dolgot és elmentek.A füst szagára ébredtem fel.Berohantam apám szobájába.Próbáltam felébreszteni,de ő halott volt.Megölték.Kimenekültem a házból és kintről néztem végig ahogy leég a házunk.-mesélte el.-Ezért gyűlölöm a vámpírokat.Nincs szívük.Nem tudnak érezni.Csak arra a mocskos vezérükre hallgatnak.olyanok akár egy hideg téli éjszaka.A tekintetük jéghideg.A bőrük fehér és hideg.Semmi élet nincs bennetek.
-Sajnálom a családodat.De ha azt hiszed,hogy minden vámpír olyan,mint az a pár ember,akik lemészárolták a családod,akkor nagyon is tévedsz!Igenis vannak érzéseink.Van szívünk!És nem vagyunk olyanok mint egy hideg téli éjszaka!-mondtam.
-Ó dehogy is nem!Ugyanolyanok vagytok mind!Még te se vagy külömb.Ugyanolyan kis vérszívó dög vagy mint a többi.És ha azt hiszed,hogy sajnálom az anyádat akkor nagyon is tévedsz!Legalább egy vámpírral kevesebb.
-Te rohadék!-ugrottam neki.Vertem ahogy tudtam,de ő erősebb volt.Megfogott és nekivágott a falnak.Bevertem a fejem és elájultam...

Luke szemszöge

Nem mozdult csak feküdt a földön.Megrúgtam a lábát.Nem reagált.Akkor elájult.Kimentem a szobából és bezártam.Mivel nem volt hozzá kulcs,így elé toltam egy asztalt.Kimentem Tom-hoz.
-El van intézve.-mondtam neki.
-Megölted?-döbbent meg.
-Nem.Még nem.Most épp ájultan fekszik a földön.
-Az is jó!Legalább nem próbál kiszökni.
-Ja.
-Maradjak itt?-kérdezte.
-Minek?
-Hát.Ha felébred és valami csoda folytán kiszabadul,hogy ne tudjon elszökni.
-Nem kell.Eléggé beverte a fejét.Nem hiszem,hogy egyhamar felébred.-mondtam.
-Oké.Na én mentem.Cső.-köszönt el.
-Helló.-köszöntem el én is.Átváltoztam és hazafutottam.Otthon mikor bementem Cal egyből letámadott.
-Nem találkoztál Emily-vel?-kérdezte.Bakker most mit mondjak?Azé nem leszek olyan hülye,hogy elmondom neki,hogy mit csináltam a húgával.
-De összefutottunk.Mondta,hogy később jön mert felfedezi az erdőt.-találtam ki.Lehet,hogy kicsit átlátszó,de hirtelen nem jutott más az eszembe.
-Oké.-bólintott Cal.Fölrohantam a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba.Ha Cal megtudja,hogy mit csináltam a húgával,szó szerint kinyír.Mért voltam ilyen hülye állat és bántottam Emily-t?Na mindegy.Majd holnap hazahozom azt kész.Nem történt semmi.Majd azt mondom,hogy az erdőben aludt.Ügy letudva.A kezembe vettem a gitárom és egy random számot kezdtem el játszani.

Calum szemszöge

Már délután van és Emily még mindig nincs itt.Végül is nagy az erdő.De ő gyorsan betudja járni.Vagy az is lehet,hogy apa rátalált.Bár azt nem hiszem,mert ő nincs itthon.Mármint ezen a területen.Mikor Luke hazajött fura volt.Felrohant a lépcsőn amit sosem szokott csinálni.Egész nap bent ült.Mi a szart tud ennyi ideig csinálni?Gitározni azt sok ideig tud.Valahogy olyan érzésem van,hogy valamit csinált Emily-vel.Sőt!Fogadni merek,hogy tényleg csinált vele valamit.Valakiket el kéne küldenem,hogy keressék meg.Kik azok akikben megbízom?Tegnap Mike és Emily bírták egymást.Akkor az egyik Mike lesz.Ki legyen a másik?Megvan.Ash.Őbenne megbízok.
-Ash!Mike!-ordítottam.Lejöttek a lépcsőn és odajöttek hozzám.
-Mi van?-kérdezte Mike.
-Keressétek már meg Emily-t.Valamiért úgy érzem,hogy Luke csinált vele valamit.-mondtam.
-Megyünk.-szólt Ash.
-Oké.-bólintottam.Ash és Mike elmentek.Fölmentem a szobámba és azon gondolkoztam,hogy Luke miért bántotta Emily-t.Ő nem csinált semmit.Tudom,hogy Luke gyűlöli a vámpírokat,de Emily ártatlan!

Emily szemszöge

A fejem rohadtul fáj.Nagyon szédülök.Körülöttem minden sötét.Meghaltam?Nem,az nem lehet!Felültem.Még jobban szédültem.Valahogy ki kell jutnom innen.Lassan és óvatosan fölálltam.Egyensúlyoztam,hogy el ne essek.Az ajtóhoz mentem,hogy kinyissam,de valami elé támaszthattak,mert nem tudom kinyitni.Nincs erőm hozzá,hogy ami előtte van azt az ajtóval együtt eltoljam.Akkor csak egy lehetőségem maradt.Kitörni az ablakot.Körbenéztem a szobában.Sötét volt és homályosan is láttam szóval így kicsit nehéz volt.Szédelegve sétáltam a szobában valami olyan után amivel ki tudom törni az ablakot.Mivel semmi olyat nem találtam így megállapodtam a kis olvasó lámpánál.Fölemeltem és amennyi erőm maradt azzal nekidobtam az ablaknak.Csak megrepedt.Megint megfogtam és nekidobtam.És kitört.Kicsit még törtem rajta,hogy ki tudjak mászni.Föltérdeltem az ablakpárkányra és négykézláb kimásztam.És szerencsésen leestem a földre beverve megint a fejem.De ügyes vagyok.Föltápászkodtam és sétáltam.Mivel láttam,hogy merre hoznak,arra is mentem vissza.Néha megbotlottam.Nagyon fájt a fejem és rohadtul szédültem.Alig álltam a lábamon.Mivel már egy jó ideje nem ettem így semmi erőm és energiám nem volt.Mikor leértem a hegyről már nem bírtam tovább.A lábaim feladták.Elestem és ott is maradtam.A falevelek közt feküdtem mint egy hulla.Hisz már félig az is vagyok.Már csak a csodában bízhatok.Fekszek egy helyben és nem tudok megmozdulni.A csillagos eget bámulom.Anya jut az eszembe.Mindig azt mondta,hogy legyek erős és tartsak ki.Hát ez most nem megy.Egyik hibám,hogy én sok mindent könnyen feladok.Ez most is így van.Hangokat hallottam de nem tartottam lényegesnek.Bámultam az eget.Erről mindig anya jut az eszembe.Régen mikor,így késő este mentünk el vadászni,akkor egy tisztáson lefeküdtünk a fűbe és a csillagokat néztük.Azt mondta: Tudtad,hogy régebben még nem voltak csillagok.Egy-egy csillag valamilyen lény lelke.Majd én is ott leszek és majd valamikor te is. mesélte.Bambán bámulok az égre mikor két alak iderohan hozzám.A szemem nem veszem le az égről.
-Él még egyáltalán?-kérdezi egy ismerős alak.Ez az a fejpántos gyerek.Hogy is hívják?As...Ashton.Ja az.
-Nem tudom.-hajol fölém a másik.Michael.
-Most megtudjuk.-adott egy pofont Ashton.
-Áu!Ezt mér kellet?-néztem rá.
-Él!-vigyorgott.-Bocsi.
-Jól vagy?-kérdezte Michael.
-Fáj a fejem,szédülök,ez adott egy pofont így a fejem még jobban fáj,egy ember majdnem megölt,már három mindjárt négy napja nem ettem,nincs erőm,úgy érzem hogy mindjárt meghalok,megölték az anyámat és engem is megakarnak ölni.Ezeket leszámítva.Ja jól.-hadartam.
-Tudsz járni?-kérdezte Ashton.
-Nem.Nincs erőm.Ha tudnátok keríteni valami kaját akkor esetleg.De nem hiszem.-mondtam.
-Hát.Kaját azt nem tudunk neked keríteni.-húzta el a száját Michael.
-Tudom.-bólintottam ami eléggé rossz ötlet volt volt,mert a fejem még jobban fájt,és megint elkezdett forogni velem a világ.
-Akkor hogy viszünk haza?-kérdezte Michael.
-Hány kiló vagy?-nézett rám Ashton.
-Nem tudom.De most kevés mert már egy jó ideje nem ettem.-mondtam.
-Oké.Akkor cipelünk.Felváltva viszünk.Mike!Kapd fel.-mondta Ashton.Michael fölemelt és menyasszonyi stílusban cipelt.Az út felénél átadott Ashton-nak.A ház előtt megállt.Michael kinyitotta az ajtót és Ashton bevitt.
-Jézus!-mondta azt hiszem Sophia.
-Mi történt?-kérdezte Liam.Calum rohant le a lépcsőn.
-Emily!Úristen!Jól vagy?-állt meg előttem.Ashton még mindig fogott.Lassú léptekkel jön le valaki.Mikor meglátom kiesek Ashton kezéből és a földön kúszok hátrafelé.Félek ettől az embertől.Calum rájött valamire.-Mit csináltál vele?-kérdezi mérgesen Calum Luke-tól.
-Én semmit.-tagadta.A kis szemét.Majdnem megölt és képes hazudni.Van képe az ilyenhez.
-De igenis csináltál velem valamit mert fél tőled!-mutatott rám Calum.
-Inkább mond el.Ne hazudj.-mondtam rekedtes hangon.
-Te fogd be!-szólt rám Luke.
-Luke!Fejezd már be ezt!Ő nem csinált semmit.Nem értem,hogy miért rajta vezeted le a haragod.Ő csak egy ártatlan vámpír.-mondta Michael.
-Nem.Ő is olyan mint a többi.Egy mocskos dög vérszívó.-nézett rám undorral Luke.Nem vagyok olyan mint a többi.
-Gyere.-emelt föl Ashton.Ő legalább jó fej.
-Ha olyan lenne akkor nem akarnák őt megölni.-mondta Calum.
-Luke!Tudni akarod,hogy miért akarnak megölni?-kérdeztem még mindig rekedtes hangon.Nagy szükségem lenne egy kis vérre.
-Mondjad.-forgatta a szemeit.Olyan szép kék szemei vannak.
-Igazából én sem tudom.Anya mondta vagyis írta.Más vagyok.Egyáltalán nem hasonlítok a többi vámpírra.Különleges vagyok.Van egy erőm vagyis több csak azokra még nem jöttem rá.És ez az erő 18 éves koromra hatalmas lesz.Anya szerint az egész világot uralni tudom vele.Félnek tőlem mert én más vagyok.Nagyobb erőm van mint a fő vámpírnak.Most is nagy az erőm.Csak még nem tudom.Ezért akarnak megölni.-magyaráztam.
-Aha.Csúcs.-mondta lazán.Látszott rajta,hogy nem érdekli.Calum rázta a fejét.
-Na gyerünk!Mondd el,hogy mit csináltál vele.-szólt rá Calum Luke-ra.
-Semmit.-vonta meg a vállát és a kezét a zsebébe dugta.
-Akkor nem nézne ki így.-mutat megint rám Calum.
-Luke mondd el!Jobb lesz.-mondta Perrie.
-Jól van!-adta meg magát.-Elmondtam neki,hogy miért gyűlölöm a vámpírokat.Aztán Emily mondta,hogy nem minden vámpír olyan mint azok.Erre én azt mondtam,hogy de és,hogy nem sajnálom az anyját.Ekkor ő nekem ugrott én meg nekivágtam a falnak és elájult.-meséltem el,hogy mi történt.
-Miért csináltad?-kérdezte Harry.
-Dühös voltam.-válaszolta.A torkom elkezdett nagyon fájni.Még mindig szédültem és rohadtul fájt a fejem.Homályosan kezdtem látni és nehezen vettem a levegőt.A lábam nem bírta így összeestem.
-Jól vagy?-hajolt le hozzám Ashton.
-Nem...-és csak ennyit bírtam mondani.Kész.Vége.Elájultam...