2 rész-Ismerkedés

Sziasztok.Meghoztam a 2 részt.Remélem tetszeni fog és maradtok velem.Jó olvasást:)

Állt és nézett rám.Sötét volt,de láttam a komoly,kicsit mérges tekintetét.Nem akartam belemászni a fejébe,hogy most mit gondolhat.A társa tekintete köztem és közte ingázott oda-vissza.Nem értette,hogy most mi van.Igazából én sem értettem,hogy most mi lehet a baja,vagy most mit csinál,min gondolkozik Calum.A másik srác megunta így finoman meglökte Calumot.
-És miért keresel engem?-a hangja komoly volt.
-Ezt inkább négyszemközt mondanám el.Jobb ha csak te tudod.-álltam fel.
-Akkor menjünk haza.-tette a kezét a haverja vállára.Elindultunk én meg mentem utánuk.-Amúgy megtudhatnám a neved?-fordult hátra hozzám.
-Emily Ho..-kezdtem volna,de nem mondtam tovább-Majd elmondom a teljes nevem-gondoltam végig.
-Oké.Fogalmam sincs,hogy mit akarsz tőlem,vagy bármi,de remélem nem a Vámpír tanácstól jöttél olyan hírrel ami lázadást vált ki.-mondta.
-Nem.Nem a Vámpír tanácstól jöttem,és semmi rosszat nem fogok mondani.Vagy nem tudom.Attól függ te,hogy fogadod majd amit mondani fogok.-gondolkoztam.Mi van akkor ha rosszul fogadja?Mi van akkor ha ő is megakar ölni?Bár azt nem hiszem.Ha meg jól fogadja akkor nem lesz gond.Ha megtudja,hogy a húga vagyok és már jobban ismer és bízik bennem,akkor lehet,hogy védeni fog.
-Oké.Akkor egy fokkal jobb.-könnyebült meg. 
-Amúgy a haverodat hogy hívják?-hajoltam előre,hogy rálássak a srácra.
-Michael.A nevem Michael Clifford.-mondta.Akkor Michael a haverja.Vele is jóban kell lennem és akkor ő is védeni fog.A távolban láttam egy házat.Közelebről nem is volt olyan kicsi.Három emeletes és bazi nagy.
-Te itt laksz?-álltam meg és tátott szájjal bámultam a házat.
-Ja.Meg a haverjaim.-mondta és kinyitotta az ajtót.Várjunk.A haverjai?Szóval akkor többen vannak?Azt hittem,hogy ők ketten plusz lehet,hogy a csajaik és ennyi.Mégis hány haverja van?-Khm.Látom eléggé gondolkozol valamin.-zökkentett ki a gondolataimból.
-Ja bocsi.-mentem be.Hát...Bent sokkal szebb volt mint kint.Csodálkozva néztem körül.-Ez hatalmas.-néztem Calumra.
-Tudom.Sokan vagyunk.-sokan?Ezt hogy érti?Úristen!Ahogy beleszagoltam a levegőbe csak farkasbűzt és egy kis...embervért.Aha,szóval ember is van.Jaj de jó!
-Na én mentem aludni.Sziasztok.Emily örvendtem.-mosolygott Michael.Kedves srácnak tűnik.
-Szia.-intettem neki.
-Cső.-köszönt el lazán Calum.-Akkor beszélgetünk?-nézett rám.
-Igen-bólintottam.A kanapé felé ment és leült.Kicsit szelősebben azaz távolabb leültem mellé.-Lehetne úgy,hogy elmondom és te csak utána kérdezel és ilyenek?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott.
-Oké.Nos..Anyámat három napja megölték.Fogalmam sincs,hogy ki és miért tette.Egy levelet hagyott rám.A levélben leírta,hogy veszélyben vagyok.-kezdtem el mesélni.Calum egyszer sem szakított félbe.Csak hallgatott és figyelte amit mondtam.-Azt írta,hogy csak egy helyen vagyok biztonságban.Eltitkolta előlem egész életemben,hogy van egy bátyám.És a bátyám egy farkas.Aki te vagy.A nevem pedig Emily Hood.Tesók vagyunk.-fejeztem be.Calum arcán döbbenet volt.
-Az nem lehet!Te vámpír vagy én meg farkas.Az nem lehet.-ellenkezett.
-Anyám azt is leírta,hogy az apánk számára tökéletes volt.Szóval vagy apa csábította el az anyámat,vagy anya vette rá,hogy...Tudod.-mondtam.
-Hát lehet,hogy apa csábította el az anyád.Anyámmal kezdte,majd jött két nő és szerintem akkor jöhetett az anyád.
-Nem tudom.Te ismered őt jobban.Én még egyszer se láttam.Szóval...
-Igaz.És mi az,hogy veszélyben vagy?
-Nem tudom.Azt írta anya,hogy félnek tőlem mert én más vámpír vagyok mint a többi.Nekem olyan erőm van és majd lesz 18 éves korom után,ami miatt megakarnak ölni.Állítólag ha betöltöm a 18-at olyan erőm lesz amivel az egész világot uralni tudom.
-Hogy érti azt,hogy más vámpír vagy mint a többi?
-Fogalmam sincs.Szerintem olyan vámpír vagyok mint a többi.Fehér bőröm van,hideg a testhőmérsékletem,véren élek,gyors vagyok.Ja és persze van két képességem.
-Képességed?Az milyen?
-Hát.Az egyik ami két éve van,hogy látom a jövőt.Bárkiét.A másik meg,hogy belelátok mindenki fejébe.Hallom mit gondol.Ki tudok deríteni mindent.De persze csak akkor ha akarom.
-Hű de klassz.Mondd el milye jövőm lesz.
-Azt nem tudom megmondani.Azt nem én irányítom.Az magától jön.Csak úgy váratlanul.
-Francba.-húzta el a száját.
-És most mi lesz?
-Hát.A húgom vagy.Meg kell,hogy védjelek téged.
-Ö...-döbbentem meg.Nem erre számítottam.-Én azt hittem,hogy elküldesz.De úgy látszik nem.Te nem utálod a vámpírokat?
-Nem.Csak azokat akik a tanácsnál dolgoznak,és akik háborút akarnak indítani ellenünk.És te a farkasokat?
-Értem.Nem.Én nem csípem a farkasokat.Anya mindig úgy beszélt rólatok,hogy ti rosszak vagytok és,hogy titeket utálni kell.
-Nem is értem,hogy állt össze apa anyáddal.
-Én sem.Amúgy te jó fej farkas vagy.Téged bírlak...Azért is mert a bátyám vagy és te vigyázol az életemre.
-Kösz.-mosolygott.
-Amúgy van pár fura tulajdonságom ami nem jellemző a vámpírokra.
-És mik azok?
-Szoktam aludni.Néha fáradt lés lusta vagyok.És iszok vizet.Fura mi?
-Az.Régebben jóban voltam egy vámpír csajszival és annak nem voltak ilyen tulajdonságai.De neki még képességei se voltak.
-Mondtam,hogy én más vagyok.
-Akkor gondolom álmos vagy?-kérdezte.Kicsit bólintottam.Fölállt.-Gyere.-követtem.Először körbevezetett a házban.Megmutatta az ő szobáját ami az 1.emeleten van.Az én jelenlegi szobám a másodikon van szélen.Adott egy törülközőt majd megmutatta,hogy hol van a fürdő.Kérdezte,hogy kell ég valami.Megráztam a fejem és jó éjszakát kívántam.Lezuhanyoztam majd a szobámat tanulmányoztam.A fal csoki barna színű,egyezik a szekrény színével.CD és DVD lejátszó plusz TV.Tetőablak és...Van erkélyem!Kimentem.Az erdő illata azonnal megcsapott.A fák nem voltak annyira sűrűk.Felnéztem az égre és a csillagokat bámultam.Becsuktam a szemem és Anyára gondoltam.Annyira hiányzik.De túl kell tennem magam rajta.Nagy levegőt vettem és visszamentem.A lámát lekapcsoltam és lefeküdtem.Végleg elhagytam azt a helyet ahol eddig éltem.Pár hét és biztos,hogy túlteszem magam mindenen...

***Másnap***

Reggel valami nagy koppanásra ébredtem.Hirtelen kikeltem az ágyból és kimennék ha.Ha otthon lennék.De nem vagyok ott és azt sem tudom,hogy mi fogadna ha kimennék.Ismeretlen hely tele ismeretlen emberekkel.Leültem az ágyra és gondolkoztam,hogy most mit fogok kezdeni magammal.Egész nap itt ülök és nem mozdulok ki.Ugyan már.Ez tök hülyeség.Valaki kopog az ajtón.Hallom a gondolatait.Calum.
-Igen?-kérdeztem félve.
-Bejöhetek?-kérdezi.
-Öhm...Aha.-végül is ő a bátyám.
-Jó reggelt.-köszön és bezárja maga mögött az ajtót.
-Neked is.-mosolygok.
-A fiúk érzik a vámpír szagod.Kérdezték,hogy miért bűzölög a ház.-mondta.
-Szó szerint így kérdezték?
-Igen.Még nem mondtam nekik semmit.És most ezt veled szeretném megbeszélni.Bemutatlak nekik és elmondom,hogy ki vagy.a másik lehetőség meg,hogy egész nap itt ülsz,bár előbb vagy utóbb észrevesznek.
-Hát akkor ismerjenek meg.-vontam meg a vállam.
-Oké.Lent várlak.-állt fel és kiment.Elmentem a fürdőbe kicsit megmostam a fejem,majd felvettem valami ruhát.A lépcső előtt megálltam.Nagy levegőt vettem és leléptem egy fokot.Lesétáltam az első emeletre.Lentről már nem hallottam semmilyen hangot.Szerintem mindenki a lépcső felé néz.Lesétáltam és megálltam Calum mellett.Jézus mennyien vannak!Kilenc farka és három ember.Minden szem rám szegeződött.-Skacok.Bemutatom nektek Emily-t.Mike te már ismered.-Michael bólint.Olyan szarul érzem magam.
-Ő kid?-kérdezte egy srác.szőkés kicsit barnás haja van és a száján piercing.Gitárt fogott a kezében.
-Mármint?-kérdezte vissza Calum.Nem értette.
-Barát,csaj.-sorolta egy fejkendős srác.
-Ja hogy úgy.Ő a húgom.-mindenki kerek szemekkel bámult minket.
-Az nem lehet.Hisz ő vámpír!-mondta egy göndör hajú srác.
-És nem is hasonlítotok egymásra.-mondta két falat között egy szőke.
-Ez az igazság.Az apám.Bocsánat!Az apánk összejött az ő anyával.Féltesók vagyunk.-magyarázta Calum.
-Így már másabb a helyzet.Már csak azt nem értem,hogy az apátok hogy jött össze annak az anyával?-kérdezte a piercinges.
-Van neve is!-szólt neki Calum.
-Jól van.Tudod,hogy nem bírom a vámpírokat.Mi van ha a tanácsnak dolgozik?Hm?-kérdezte.
-Pont hogy ők akarnak megölni engem.-szólalok meg.Na ez megint meglepte őket.
-Igen.Három napja megölték Emily anyát és most őt is megakarják ölni.Ezért jött ide.Itt biztonságban van.-magyarázta Calum.
-Miért akarnak megölni?-kérdezte egy fekete hajú srác.
-Nem tudom.-megráztam a fejem.
-Kösz.Most minket is megfognak ölni.szitkozódott a piercinges.
-Megnyugodhatsz mert nem.A tanács nem tudja,hogy van egy féltestvérem.Még az apámat se tudják hogy ki.Én is csak tegnap tudtam meg,hogy van egy farkas féltestvérem.-magyaráztam neki.
-Jól van.Nekem nyolc.Engem hagyjatok ki az ilyenekből.-fordult vissza a gitárjához.
-Luke de bunkó vagy!-mondta Michael.
-Oké.Hagyjuk ezt abba.Lehet,hogy nem bírjátok a vámpírokat,de Emily más.Ő másabb mint a többi vámpír.
-Mégis miben más?Ugyanolyan dög vérszívó mint a többi.-nézett undorral rám a piercinges.
-Luke!-szólt rá Calum.
-A normális vámpírok nem alszanak.Én mit csináltam most?Aludtam.A normális vámpírok sosem fáradnak el és nem lusták.Én sokszor elfáradok és sinte mindig lusta vagyok.És...-mentem oda a konyhapulthoz.A szekrényből kivettem egy poharat és a csapból öntöttem bele vizet.-A normális vámpírok sosem isznak vizet.Meg is halhatnak tőle.Én viszont...-ittam meg.-..iszok.Most épp fulladoznom kéne.De mint látod semmi bajom sincsen.Szóval nem vagyok normális vámpír.-néztem rá a piercinges srácra.
-Te tényleg más vagy.-mondta a mellettem álló csajszi.Szép barna haja van és az egyik srác öleli át.-Amúgy Eleanor Calder vagyok.
-Szia.-mosolyogtam.
-Louis Tomlinson.-nézett rém a srác aki Eleanor derekát karolta át.
-Zayn Malik.-mondta a fekete hajú srác.
-Perrie Edwards.-mondta Zayn mellett álló csajszi.
-Niall Horan -intett csámcsogva a szőke.
-Harry Styles.-vigyorgott a göndör.
-Liam Payne.És ha Calum féltestvére vagy akkor az unokatesód is.-mondta egy barna hajú srác.
-Ó.Jó tudni.-lepődtem meg.Akkor egy unokatestvérem is van.
-Sophia Smith.-mosolygott Liam mellett álló lány.
-Engem már ismersz.-szólt Michael.Bólintottam.
-Ashton Irwin.-vigyorgott a fejpántos srác.Ránéztem az utolsó farkasra akit még nem ismertem.Nem válaszolt csak undorral nézett rám.A fejében kezdtem kutatni.
-Én nem maradok vele egy légtérben.-állt fel és ment a lépcső felé.
-Köszönöm,hogy ilyen kedves vagy velem Luke Hemmings.-szóltam utána.Döbbenten fordult vissza.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezte.
-Az titok.-mosolyogtam rá.A szemét forgatta és fölment.Hát nem kedvel.De legalább a többiek bírnak és semmi bajuk nincs velem.Reggelinél ott ültem velük és beszélgettünk.A három lány megkérdezte,hogy ugye nem fogom őket megölni.Mondtam nekik,hogy nem kell izgulniuk,én csak állatvéren élek.Később Luke is visszajött.Ekkor én elmentem vadászni mert már három napja nem ettem.