4.rész.-Összetört szív

Sziasztok:)Meghoztam a 4 részt.Ha tetszik akkor kommenteljetek és iratkozzatok fel.Kösz.Jó olvasást:)

Emily szemszöge

Az éhség egy elég szar dolog.Főleg ha hosszú távon nem eszel.A vége pedig ájulás rosszabb esetben halál.Én szerencsére az elsővel végeztem.Nem tudom,hogy meddig lehettem kómában,de amikor kinyitottam a szemem a nappaliban feküdtem a kanapén.Odakint világod volt.Lassan felülök.A fejem nagyon fáj,de már nem szédülök.
-Jó reggelt.-köszönt valaki.Hátrafordultam és Calum állt a lépcsőnél.
-Szia.Meddig voltam kiütve?-kérdeztem.
-Egész éjjel.-jött oda hozzám és ült le mellém.
-És mi történt azután,hogy én elájultam?
-Megszenvedtünk azért,hogy jobban legyél.-jött le a lépcsőn Eleanor és Louis.
-Vagyis?-kérdeztem.
-Először nem tudtuk,hogy mi bajod van.Aztán kis idő után Ash elmondta,hogy már több napja nem ettél.-kezdte mesélni Calum.
-Szerencséd,hogy itt a ház körüli fákon sok mókuscsalád van.-mondta Eleanor.
-Harry,Louis és Ash kövekkel dobálták a mókusokat.-folytatta Calum.
-Amiket megöltek azt behozták.A részleteket nem mondom el,hogy hogy oldottuk meg,hogy kapj vért.-vette át a szót Eleanor.
-Szóval...Akkor most azért vagyok jól,fogjuk rá,mert ti szereztetek nekem kaját és valahogy belém tömtétek a vért...-foglaltam össze.Ők bólintottak.-Aha.-dőltem hátra.Valaki jön le a lépcsőn.
-Na.Máris jobban nézel ki.-mosolygott Harry.Nem volt rajta póló.Látszódott az összes tetoválása.Nem hazudok,eléggé jól nézett ki.-A tegnap este az durva volt.-kezdte el.
-Hallottam.-vágtam közbe,de ő ezzel nem foglalkozott.
-Mikor elájultál azt hittük,hogy meghaltál. -folytatta ő a beszámolót.-Össze-vissza vizsgáltunk téged,hogy mi lehet a bajod.Aztán Ash megmondta,hogy mi a bajod.
-Innentől már tudom.-vágtam közbe.Elég volt egyszer végighallgatni a storyt.Eleanor elkezdett reggelit csinálni.Később Sophi és Liam is csatlakoztak.Majd Perrie,Zayn,Niall,Michael és Ashton.Egy ember volt aki még nem jött le.A lépcső felé bámultam.
-Ő nincs itt.-ült le mellém Ashton.
-Hol van?-néztem rá.
-Tegnap este mikor rosszul lettél,ő mérges lett magára és elment.-mesélte.
-Értem.Amúgy kösz,hogy segítettél.Tegnap.-köszöntem meg dadogva.
-Nincs mit.-mosolygott.Ültünk csendben,majd ő felállt és elment enni.
  Én egész végig ott ültem és néztem őket ahogy esznek.Hát végül is,ők félig normális emberek.Én már nem vagyok az.Egy hideg testhőmérsékletű,embernek kinéző,de mégsem az,vért ivó lény vagyok.És persze a szemem színe se természetes.Piros szemek.Gyönyörűen mutatnak.Nem szeretem őket.Úgy érzem én nem vagyok normális.Igaz más vámpíroknak is piros szemük van.De nekem változni szokott a színe.Valamikor hosszú ideig sárgásbarna,aztán piros,és van olyan mikor fekete.Akár egy sötét élet.Az enyém is az.Egy rossz sötét élet,ami jó lenne,ha csak álom volna.De sajnos nem az.Nem.A gondolkozásomat Calum törte meg.
-Ja.Mi?Bocs.Elbambultam.-néztem rá.
-Nagyon gondolkozhattál valamin.Na mindegy.Amúgy Harry kérdezett tőled valamit..-Harry-re néztem.
-Azt kérdeztem,hogy van barátod?-nézett rám.
-Nincs.Azaz.Hát nem tudom.Rég nem találkoztam már vele.-magyaráztam.
-Szóval akkor van.-értette meg.
-Aha.-bólintottam.Úristen!Most jut az eszembe,hogy milyen rég láttam őt.Mikor anya meghalt azon a napon találkoztam vele utoljára.Akkor ma mindenképp megkeresem őt és beszélek vele.A többiek befejezték a reggelit.Eleanort és Louist néztem.Olyan aranyosak.Hirtelen lefagytam.A szemem elsötétült.Nem láttam semmit.Képek villantak be és hangok voltak a fejemben.Majd vége lett és újra láttam.Ez nem más volt mint,hogy láttam a jövőt.És ez a jövő Eleanor-ról és Louis-ról szólt.-Láttam a jövőt.-mondtam ki hirtelen.
-Mi?-jött oda hozzám Calum.Mindenki rám nézett és figyelt.
-Láttam a jövőt.-ismételtem.-Eleanor és Louis jövőjét.
-És mi volt?-jött oda hozzám Louis.Leguggolt elém és figyelt rám.
-Az erdőben sétáltatok.Ti és a kicsi fiaitok.-kezdtem el.
-De jó!Fiaim lesznek.-örvendezett.
-Ne örülj előre!A fiaitok játszottak.De azután egy vámpír ugrott elő a bokorból.Mind a két fiú átváltozott farkassá.Harcoltak,de a vámpír erősebb volt és megölte őket.Aztán te azt ordítottad,hogy dögölj meg.Eleanor meg elsírta magát...Ennyi.-fejeztem be.Louis egy szót se tudott szólni.Eleanor se.De ahogy jól láttam mindenkit megdöbbentett.
-És...és az nem lehet,hogy ez nem igaz?-dadogva kérdezte Louis.
-Hát ezek a látomások nem mindig válnak valóra.Egy évig érvényesek...Aztán semmi.El lehet felejteni.-mondtam.
-Oké.Ez már kicsit jobban hangzik.-lélegzett fel Louis.Eleanor arca is megváltozott.-Máskor inkább a rossz látomásokat ne mondd el.-állt fel.
-Rendben.-bólintottam.
  Miután mindenki felfogta,hogy mi volt az elmúlt percekben,elmentek a saját dolgukra.Én is felmentem a szobámba és átöltöztem.Majd átgondoltam,hogy hol keressem a barátom.Amúgy a neve Chris.Úgy is valahol a városban van.Ilyenkor a haverjaival lóg.Lementem Calumhoz és elmondtam neki,hogy hová megyek.Kérdezte,hogy valaki ne vigyázzon rém.Megráztam a fejem majd hozzátette,hogy ő pár napra elmegy,és hogy addig legyek meg.Ha meg valami van csak szóljak a fiúknak/csajoknak.Megöleltem (mert hát ő mégis csak a testvérem) és elindultam.Útközben minden zajra figyeltem.Azért még éhes voltam így pár madarat/mókust megöltem.A város felé mentem.Ugyan abban a sikátorban mentem ahol pár napja jártam.A központ felé haladtam.A központban van pár bolt,mozi és egy nagy tér,közepén szökőkúttal.A szökőkútnál szoktak lenni.Chris,a haverjai,az én barátnőim és még mások.Rég találkoztunk szóval nem tudom,hogy mi fog majd engem ott várni.Még messze voltam onnan,de már féltem.Hogy mitől azt magam sem tudom.Valahogy rossz előérzetem van.Már közelebb jártam.A tér legtávolabbi részén voltam mikor hirtelen megálltam.Láttam őket.Láttam Chris haverjait.Láttam a barátnőimet.És..és ami a legdurvább,hogy Chris nem egyedül állt.Rajta csüngött az én legjobb barátnőm Lilly.Mi a?Ez ugye most nem komoly.Takarásban voltam így ők nem láttak engem.Most megköszönöm magamnak,hogy a telefonomat ebbe a nadrágzsebbe tettem pár napja.Elővettem és felhívtam Christ.Láttam ahogy előveszi a zsebéből a telefont és felveszi.
-Emy!Hát előkerültél drága.-"köszönt".
-Szia Chris!-köszöntem.
-Mizu veled?Tök rég nem beszéltünk.
-Hát.Vannak pár gondjaim,de attól eltekintve,hogy gyászolok...Minden jó.-hazudtam.Ugyanis semmi sincs jól.-És veled?
-Velem?Velem minden jó.Hiányzol annyi van.-hazudott.
-Nagyon hiányozhatok látom.Ott csüng rajtad Lilly.Aki ráadásul a legjobb barátnőm.Akkor hogy is van ez Chris?
-Hol vagy?-az arca komoly volt.Össze-vissza tekingetett.
-A tér legtávolabbi pontján.Gyere ide és itt tárgyaljunk.-jelentettem ki komolyan.Chris lerángatta magáról Lillyt és jött felém.Mikor ideért hozzám,zsebbe vágta a kezét és lenézett rám.De gyűlölök kicsinek lenni.-Szia.-köszöntem nem valami lelkesen.
-Emy.
-Na mesélj csak Chris.Mi folyik itt?
-Először mondd el te,hogy miért gyászolsz.
-Ez magán ügy.Inkább te mesélj!Miért csüngött rajtad Lilly?
-Mert ő a csajom.-vágta rá.
-Hogy mi?Szakítasz velem és még nem is mondod?Azért szólhattál volna.-mondtam.
-Azt hittük,hogy halott vagy.
-Hát képzeld nem vagyok az.Mesélj még!Hogy jöttetek össze.
-Mikor utoljára találkoztunk már nem sok mindent éreztem irántad.Igazából ha jól belegondolok sosem éreztem irántad semmit!-mondta tök lazán.A torkomban gombócot éreztem,a mellkasom összeszorult.Majdnem elsírtam magam.Lilly ugrándozva jön oda hozzánk.
-Szia Emy!-mosolygott.
-Te rohadt szemétláda!Mindig is ezt akartad!Hogy én eltűnjek pár napra és lenyúld a pasim.Mekkora egy ribanc vagy!-mondtam Lillyre nézve.Egyszerre düht és fájdalmat éreztem.Düht azért mert a legjobb barátnőm lenyúlja a pasim,és fájdalmat,mert a srác akiért odavoltam,és azt hittem,hogy szeret,az most csak lazán bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit,és szakít velem a tudtom nélkül.
-Hát sajnálom Emy.Neked annyi!-mondta Chris.
-Rohadék!Csak kihasználtál másfél éven át!Komolyan a farkassrácok normálisabbak nálad!-mondtam már majdnem sírva.
-Honnan tudod,hogy a farkasfiúk jobbak mint ő?-kérdezte Lilly.
-Úgy,hogy pár a haverom!
-Mi?Te hülye farkasokkal szövetkezel?Neked tényleg elment az eszed!Még jó hogy szakítottam veled.-mondta Chris.És nem bírtam tovább.Átszakadt a gát és elsírtam magam.Felváltva nézek köztük.Könnyezem.Soha többet nem akarom őket látni.Hátrafordultam és elkezdtem futni.De persze úgy mint egy ember,hogy nehogy megtudják mi vagyok.A sikátor után az erdőben már vámpír sebességgel futottam.A lejtő végén megálltam és nekidőltem egy fának.Sírtam.El sem tudom hinni!A térdemre estem,az arcom a tenyerembe temettem és csak sírtam.Lépéseket hallok.Megáll mellettem.Könnyes,bedagadt szemekkel nézek fel.Egy ismerőd arc.Aki gyűlöl.Ő nemmás mint Luke.
-Mi történt?-kérdezi barátságos hangon és leguggol hozzám.
-Megcsalt a legjobb barátnőmmel és bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit.Másfél évig csak kihasznált.-mondtam szipogva.
-Na gyere.-állított fel.-Sajnálom.Biztos egy rohadt bunkó ember lehetett,aki csak csajokat csábít el!-mondta.Bólogattam.
-Miért nincs rajtad póló?-néztem a meztelen mellkasára.
-Én így szoktam néha lenni.-vonta meg a vállát.-Menjünk haza.
-Oké.-szipogtam.Átkarolta a vállam.Furán néztem rá.-Nagyon barátságos vagy most velem.Nem úgy van,hogy gyűlölsz és megakarsz ölni?
-Rájöttem,hogy nem is volt értelme annak,hogy bezártalak plusz majdnem megöltelek.Nem csináltál semmi rosszat.Csak én voltam a hülye aki nem vette észre,hogy mit csinál.Bocsi.Nem akartam.Csak ha vámpírt látok azonnal dühös leszek és megakarom őt ölni.Bocsi tényleg.-magyarázta.
-Nem baj.De elég szar volt...De miért akarsz minden vámpírt megölni?Ezt nem értem.
-Valahogy azt hiszem,hogy minden vámpír tehet a szüleim haláláról.
-Elég hülyén hangzik.
-Igen én is rájöttem.-mosolygott.
-És ki volt az a másik srác?
-Ő a haverom Tom.Ő is gyűlöli a vámpírokat.
-Így már minden világos.-szipogtam még mindig.Nem tudom abbahagyni.Egész úton csak sírtam.Luke nem értette,hogy miért nem hagyom abba.Hazaérve felmentem a szobámba.Eldőltem az ágyon és sírtam.

3.rész-Fogságban

Sziasztok:) Meghoztam a harmadik részt.Légyszi kommenteljetek mert csak így tudom,hogy nektek hogy tetszik a blog.Előre is köszi.Jó olvasást:)

Emily szemszöge

Kiléptem az ajtón,magam után becsuktam,majd körbenéztem.Tegnap este sötét volt így nem sokat láttam a környékből.Fogalmam sincs,hogy merre induljak.Nem ismerem ezt a helyet.Talán meg kéne kérdeznem Calum-tól,hogy ő mit mond merre vadásszak.Visszamentem és megkérdeztem Calum-ot,hogy merre vadászhatok.Kijött velem és elmondta,néha mutatta is,azt a környéke ahol állítása szerint sok állat van.
-Ha netán farkasok találnának rád akkor ne izgulj.Nem fognak veled semmit csinálni csak elrángatnak hozzám.Én szoktam dönteni a vámpírok életéről.És mivel te a húgom vagy-fogta át a vállam.-nem ítéllek halálra.-vigyorgott.
-Nagyon vicces.-löktem le a kezét a vállamról.
-Jó kajálást.-intett és bement.
Megint körbenéztem,de most arra amerre Calum mutatta.Megvontam a vállam és elkezdtem futni az egyik irányba.Egy hegyre futottam fel.Fönt megálltam és hallgattam a hangokat.Volt madár,mókus,bagoly és vaddisznó.Tőlem jobbra volt olyan pár méterre.Lassan és halkan közeledtem felé.Majdnem elkaptam mikor egy farkas ugrott elő.A kajám elmenekült,én meg hátraestem.Ketten voltak.Az egyiknek a szőre világosbarna kicsit rozsdás,a másiknak meg fekete és a lába,füle és farka végén fehér folt.Felkönyököltem,de a világosbarna rám morgott,így inkább visszafeküdtem.A fekete átváltozott és...Ezt nem hiszem el!Luke volt az!A másik is átváltozott,de őt nem ismerem.
-Mit csináljunk vele?-kérdezte az ismeretlen.
-Semmit.-mondta Luke.
-De el kell vinni Calum-hoz nem?-kérdezte még mindig az ismeretlen.
-De.-felelte komolyan Luke.A srác megfogta a karom és felhúzott. Luke tisztára úgy viselkedett mintha nem ismerne.
-Remélem ezt is megöleti.-rángatott a srác.
-Jó is lenne.-morogta Luke.Miért viselkedik így?Mit tett amiért azt akarja hogy meghaljak?Ma ismert meg és én is őt.Gyűlöli a vámpírokat.Én meg a farkasokat.De én nem voltam vele olyan amiatt tényleg meg lehetne ölni.
-Tudod mit!Van egy jobb ötletem.-kezdte a srác.-Vigyük el valahova.Tartsuk ott pár napig.Éheztessük ki.Utána majd megöljük.-magyarázta az ötletét.
-Nem is rossz ötlet.-vigyorgott rám Luke.
-Mi?Ne!-döbbentem meg.
A fiúk egy bal fordulatot vettek és arra vittek.Próbáltam ellenkezni,de ők erősen fogtak és nem engedtek el.Csak húztak maguk után.Sok ideig hurcoltak.Mindig próbáltam kiszabadítani magam,de sikertelenül.Aztán egy kis idő után feladtam.Nem ellenkeztem csak hagytam,hogy vigyenek.Egy kunyhó felé hurcoltak.Elég elhagyatott volt.Bevittek,majd bedobtak az egyik szobába.A srác kiment.Luke még ott állt és bámult.Mivel bevertem a fejem és eléggé szédültem,így homályosan láttam őt.Állt és nézett,majd megszólalt.
-Tudod veled semmi bajom sincs.-jött közelebb hozzám.-Szép vagy,aranyosnak látszol.-fogta meg az állam és kicsit felemelte,hogy a szemébe tudjak nézni.-Csak az a gond,hogy egy kibaszott,rohadt vérszívó vagy!-rúgott meg.
-Mi bajod a vámpírokkal?-kérdeztem.
-Á semmi.Csak épp tönkretették az életem!Kiskoromban a Vámpírtanács rászállt a családomra.Sosem hagytak minket békén.Apámat fenyegették állandóan.Mikor már azt hittük,hogy végre leszálltak rólunk,anyámat elrabolták.Pár héttel később megtaláltuk a holttestét.Aztán egyik éjjel betörtek hozzánk.Felgyújtottak pár dolgot és elmentek.A füst szagára ébredtem fel.Berohantam apám szobájába.Próbáltam felébreszteni,de ő halott volt.Megölték.Kimenekültem a házból és kintről néztem végig ahogy leég a házunk.-mesélte el.-Ezért gyűlölöm a vámpírokat.Nincs szívük.Nem tudnak érezni.Csak arra a mocskos vezérükre hallgatnak.olyanok akár egy hideg téli éjszaka.A tekintetük jéghideg.A bőrük fehér és hideg.Semmi élet nincs bennetek.
-Sajnálom a családodat.De ha azt hiszed,hogy minden vámpír olyan,mint az a pár ember,akik lemészárolták a családod,akkor nagyon is tévedsz!Igenis vannak érzéseink.Van szívünk!És nem vagyunk olyanok mint egy hideg téli éjszaka!-mondtam.
-Ó dehogy is nem!Ugyanolyanok vagytok mind!Még te se vagy külömb.Ugyanolyan kis vérszívó dög vagy mint a többi.És ha azt hiszed,hogy sajnálom az anyádat akkor nagyon is tévedsz!Legalább egy vámpírral kevesebb.
-Te rohadék!-ugrottam neki.Vertem ahogy tudtam,de ő erősebb volt.Megfogott és nekivágott a falnak.Bevertem a fejem és elájultam...

Luke szemszöge

Nem mozdult csak feküdt a földön.Megrúgtam a lábát.Nem reagált.Akkor elájult.Kimentem a szobából és bezártam.Mivel nem volt hozzá kulcs,így elé toltam egy asztalt.Kimentem Tom-hoz.
-El van intézve.-mondtam neki.
-Megölted?-döbbent meg.
-Nem.Még nem.Most épp ájultan fekszik a földön.
-Az is jó!Legalább nem próbál kiszökni.
-Ja.
-Maradjak itt?-kérdezte.
-Minek?
-Hát.Ha felébred és valami csoda folytán kiszabadul,hogy ne tudjon elszökni.
-Nem kell.Eléggé beverte a fejét.Nem hiszem,hogy egyhamar felébred.-mondtam.
-Oké.Na én mentem.Cső.-köszönt el.
-Helló.-köszöntem el én is.Átváltoztam és hazafutottam.Otthon mikor bementem Cal egyből letámadott.
-Nem találkoztál Emily-vel?-kérdezte.Bakker most mit mondjak?Azé nem leszek olyan hülye,hogy elmondom neki,hogy mit csináltam a húgával.
-De összefutottunk.Mondta,hogy később jön mert felfedezi az erdőt.-találtam ki.Lehet,hogy kicsit átlátszó,de hirtelen nem jutott más az eszembe.
-Oké.-bólintott Cal.Fölrohantam a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba.Ha Cal megtudja,hogy mit csináltam a húgával,szó szerint kinyír.Mért voltam ilyen hülye állat és bántottam Emily-t?Na mindegy.Majd holnap hazahozom azt kész.Nem történt semmi.Majd azt mondom,hogy az erdőben aludt.Ügy letudva.A kezembe vettem a gitárom és egy random számot kezdtem el játszani.

Calum szemszöge

Már délután van és Emily még mindig nincs itt.Végül is nagy az erdő.De ő gyorsan betudja járni.Vagy az is lehet,hogy apa rátalált.Bár azt nem hiszem,mert ő nincs itthon.Mármint ezen a területen.Mikor Luke hazajött fura volt.Felrohant a lépcsőn amit sosem szokott csinálni.Egész nap bent ült.Mi a szart tud ennyi ideig csinálni?Gitározni azt sok ideig tud.Valahogy olyan érzésem van,hogy valamit csinált Emily-vel.Sőt!Fogadni merek,hogy tényleg csinált vele valamit.Valakiket el kéne küldenem,hogy keressék meg.Kik azok akikben megbízom?Tegnap Mike és Emily bírták egymást.Akkor az egyik Mike lesz.Ki legyen a másik?Megvan.Ash.Őbenne megbízok.
-Ash!Mike!-ordítottam.Lejöttek a lépcsőn és odajöttek hozzám.
-Mi van?-kérdezte Mike.
-Keressétek már meg Emily-t.Valamiért úgy érzem,hogy Luke csinált vele valamit.-mondtam.
-Megyünk.-szólt Ash.
-Oké.-bólintottam.Ash és Mike elmentek.Fölmentem a szobámba és azon gondolkoztam,hogy Luke miért bántotta Emily-t.Ő nem csinált semmit.Tudom,hogy Luke gyűlöli a vámpírokat,de Emily ártatlan!

Emily szemszöge

A fejem rohadtul fáj.Nagyon szédülök.Körülöttem minden sötét.Meghaltam?Nem,az nem lehet!Felültem.Még jobban szédültem.Valahogy ki kell jutnom innen.Lassan és óvatosan fölálltam.Egyensúlyoztam,hogy el ne essek.Az ajtóhoz mentem,hogy kinyissam,de valami elé támaszthattak,mert nem tudom kinyitni.Nincs erőm hozzá,hogy ami előtte van azt az ajtóval együtt eltoljam.Akkor csak egy lehetőségem maradt.Kitörni az ablakot.Körbenéztem a szobában.Sötét volt és homályosan is láttam szóval így kicsit nehéz volt.Szédelegve sétáltam a szobában valami olyan után amivel ki tudom törni az ablakot.Mivel semmi olyat nem találtam így megállapodtam a kis olvasó lámpánál.Fölemeltem és amennyi erőm maradt azzal nekidobtam az ablaknak.Csak megrepedt.Megint megfogtam és nekidobtam.És kitört.Kicsit még törtem rajta,hogy ki tudjak mászni.Föltérdeltem az ablakpárkányra és négykézláb kimásztam.És szerencsésen leestem a földre beverve megint a fejem.De ügyes vagyok.Föltápászkodtam és sétáltam.Mivel láttam,hogy merre hoznak,arra is mentem vissza.Néha megbotlottam.Nagyon fájt a fejem és rohadtul szédültem.Alig álltam a lábamon.Mivel már egy jó ideje nem ettem így semmi erőm és energiám nem volt.Mikor leértem a hegyről már nem bírtam tovább.A lábaim feladták.Elestem és ott is maradtam.A falevelek közt feküdtem mint egy hulla.Hisz már félig az is vagyok.Már csak a csodában bízhatok.Fekszek egy helyben és nem tudok megmozdulni.A csillagos eget bámulom.Anya jut az eszembe.Mindig azt mondta,hogy legyek erős és tartsak ki.Hát ez most nem megy.Egyik hibám,hogy én sok mindent könnyen feladok.Ez most is így van.Hangokat hallottam de nem tartottam lényegesnek.Bámultam az eget.Erről mindig anya jut az eszembe.Régen mikor,így késő este mentünk el vadászni,akkor egy tisztáson lefeküdtünk a fűbe és a csillagokat néztük.Azt mondta: Tudtad,hogy régebben még nem voltak csillagok.Egy-egy csillag valamilyen lény lelke.Majd én is ott leszek és majd valamikor te is. mesélte.Bambán bámulok az égre mikor két alak iderohan hozzám.A szemem nem veszem le az égről.
-Él még egyáltalán?-kérdezi egy ismerős alak.Ez az a fejpántos gyerek.Hogy is hívják?As...Ashton.Ja az.
-Nem tudom.-hajol fölém a másik.Michael.
-Most megtudjuk.-adott egy pofont Ashton.
-Áu!Ezt mér kellet?-néztem rá.
-Él!-vigyorgott.-Bocsi.
-Jól vagy?-kérdezte Michael.
-Fáj a fejem,szédülök,ez adott egy pofont így a fejem még jobban fáj,egy ember majdnem megölt,már három mindjárt négy napja nem ettem,nincs erőm,úgy érzem hogy mindjárt meghalok,megölték az anyámat és engem is megakarnak ölni.Ezeket leszámítva.Ja jól.-hadartam.
-Tudsz járni?-kérdezte Ashton.
-Nem.Nincs erőm.Ha tudnátok keríteni valami kaját akkor esetleg.De nem hiszem.-mondtam.
-Hát.Kaját azt nem tudunk neked keríteni.-húzta el a száját Michael.
-Tudom.-bólintottam ami eléggé rossz ötlet volt volt,mert a fejem még jobban fájt,és megint elkezdett forogni velem a világ.
-Akkor hogy viszünk haza?-kérdezte Michael.
-Hány kiló vagy?-nézett rám Ashton.
-Nem tudom.De most kevés mert már egy jó ideje nem ettem.-mondtam.
-Oké.Akkor cipelünk.Felváltva viszünk.Mike!Kapd fel.-mondta Ashton.Michael fölemelt és menyasszonyi stílusban cipelt.Az út felénél átadott Ashton-nak.A ház előtt megállt.Michael kinyitotta az ajtót és Ashton bevitt.
-Jézus!-mondta azt hiszem Sophia.
-Mi történt?-kérdezte Liam.Calum rohant le a lépcsőn.
-Emily!Úristen!Jól vagy?-állt meg előttem.Ashton még mindig fogott.Lassú léptekkel jön le valaki.Mikor meglátom kiesek Ashton kezéből és a földön kúszok hátrafelé.Félek ettől az embertől.Calum rájött valamire.-Mit csináltál vele?-kérdezi mérgesen Calum Luke-tól.
-Én semmit.-tagadta.A kis szemét.Majdnem megölt és képes hazudni.Van képe az ilyenhez.
-De igenis csináltál velem valamit mert fél tőled!-mutatott rám Calum.
-Inkább mond el.Ne hazudj.-mondtam rekedtes hangon.
-Te fogd be!-szólt rám Luke.
-Luke!Fejezd már be ezt!Ő nem csinált semmit.Nem értem,hogy miért rajta vezeted le a haragod.Ő csak egy ártatlan vámpír.-mondta Michael.
-Nem.Ő is olyan mint a többi.Egy mocskos dög vérszívó.-nézett rám undorral Luke.Nem vagyok olyan mint a többi.
-Gyere.-emelt föl Ashton.Ő legalább jó fej.
-Ha olyan lenne akkor nem akarnák őt megölni.-mondta Calum.
-Luke!Tudni akarod,hogy miért akarnak megölni?-kérdeztem még mindig rekedtes hangon.Nagy szükségem lenne egy kis vérre.
-Mondjad.-forgatta a szemeit.Olyan szép kék szemei vannak.
-Igazából én sem tudom.Anya mondta vagyis írta.Más vagyok.Egyáltalán nem hasonlítok a többi vámpírra.Különleges vagyok.Van egy erőm vagyis több csak azokra még nem jöttem rá.És ez az erő 18 éves koromra hatalmas lesz.Anya szerint az egész világot uralni tudom vele.Félnek tőlem mert én más vagyok.Nagyobb erőm van mint a fő vámpírnak.Most is nagy az erőm.Csak még nem tudom.Ezért akarnak megölni.-magyaráztam.
-Aha.Csúcs.-mondta lazán.Látszott rajta,hogy nem érdekli.Calum rázta a fejét.
-Na gyerünk!Mondd el,hogy mit csináltál vele.-szólt rá Calum Luke-ra.
-Semmit.-vonta meg a vállát és a kezét a zsebébe dugta.
-Akkor nem nézne ki így.-mutat megint rám Calum.
-Luke mondd el!Jobb lesz.-mondta Perrie.
-Jól van!-adta meg magát.-Elmondtam neki,hogy miért gyűlölöm a vámpírokat.Aztán Emily mondta,hogy nem minden vámpír olyan mint azok.Erre én azt mondtam,hogy de és,hogy nem sajnálom az anyját.Ekkor ő nekem ugrott én meg nekivágtam a falnak és elájult.-meséltem el,hogy mi történt.
-Miért csináltad?-kérdezte Harry.
-Dühös voltam.-válaszolta.A torkom elkezdett nagyon fájni.Még mindig szédültem és rohadtul fájt a fejem.Homályosan kezdtem látni és nehezen vettem a levegőt.A lábam nem bírta így összeestem.
-Jól vagy?-hajolt le hozzám Ashton.
-Nem...-és csak ennyit bírtam mondani.Kész.Vége.Elájultam... 

2 rész-Ismerkedés

Sziasztok.Meghoztam a 2 részt.Remélem tetszeni fog és maradtok velem.Jó olvasást:)

Állt és nézett rám.Sötét volt,de láttam a komoly,kicsit mérges tekintetét.Nem akartam belemászni a fejébe,hogy most mit gondolhat.A társa tekintete köztem és közte ingázott oda-vissza.Nem értette,hogy most mi van.Igazából én sem értettem,hogy most mi lehet a baja,vagy most mit csinál,min gondolkozik Calum.A másik srác megunta így finoman meglökte Calumot.
-És miért keresel engem?-a hangja komoly volt.
-Ezt inkább négyszemközt mondanám el.Jobb ha csak te tudod.-álltam fel.
-Akkor menjünk haza.-tette a kezét a haverja vállára.Elindultunk én meg mentem utánuk.-Amúgy megtudhatnám a neved?-fordult hátra hozzám.
-Emily Ho..-kezdtem volna,de nem mondtam tovább-Majd elmondom a teljes nevem-gondoltam végig.
-Oké.Fogalmam sincs,hogy mit akarsz tőlem,vagy bármi,de remélem nem a Vámpír tanácstól jöttél olyan hírrel ami lázadást vált ki.-mondta.
-Nem.Nem a Vámpír tanácstól jöttem,és semmi rosszat nem fogok mondani.Vagy nem tudom.Attól függ te,hogy fogadod majd amit mondani fogok.-gondolkoztam.Mi van akkor ha rosszul fogadja?Mi van akkor ha ő is megakar ölni?Bár azt nem hiszem.Ha meg jól fogadja akkor nem lesz gond.Ha megtudja,hogy a húga vagyok és már jobban ismer és bízik bennem,akkor lehet,hogy védeni fog.
-Oké.Akkor egy fokkal jobb.-könnyebült meg. 
-Amúgy a haverodat hogy hívják?-hajoltam előre,hogy rálássak a srácra.
-Michael.A nevem Michael Clifford.-mondta.Akkor Michael a haverja.Vele is jóban kell lennem és akkor ő is védeni fog.A távolban láttam egy házat.Közelebről nem is volt olyan kicsi.Három emeletes és bazi nagy.
-Te itt laksz?-álltam meg és tátott szájjal bámultam a házat.
-Ja.Meg a haverjaim.-mondta és kinyitotta az ajtót.Várjunk.A haverjai?Szóval akkor többen vannak?Azt hittem,hogy ők ketten plusz lehet,hogy a csajaik és ennyi.Mégis hány haverja van?-Khm.Látom eléggé gondolkozol valamin.-zökkentett ki a gondolataimból.
-Ja bocsi.-mentem be.Hát...Bent sokkal szebb volt mint kint.Csodálkozva néztem körül.-Ez hatalmas.-néztem Calumra.
-Tudom.Sokan vagyunk.-sokan?Ezt hogy érti?Úristen!Ahogy beleszagoltam a levegőbe csak farkasbűzt és egy kis...embervért.Aha,szóval ember is van.Jaj de jó!
-Na én mentem aludni.Sziasztok.Emily örvendtem.-mosolygott Michael.Kedves srácnak tűnik.
-Szia.-intettem neki.
-Cső.-köszönt el lazán Calum.-Akkor beszélgetünk?-nézett rám.
-Igen-bólintottam.A kanapé felé ment és leült.Kicsit szelősebben azaz távolabb leültem mellé.-Lehetne úgy,hogy elmondom és te csak utána kérdezel és ilyenek?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott.
-Oké.Nos..Anyámat három napja megölték.Fogalmam sincs,hogy ki és miért tette.Egy levelet hagyott rám.A levélben leírta,hogy veszélyben vagyok.-kezdtem el mesélni.Calum egyszer sem szakított félbe.Csak hallgatott és figyelte amit mondtam.-Azt írta,hogy csak egy helyen vagyok biztonságban.Eltitkolta előlem egész életemben,hogy van egy bátyám.És a bátyám egy farkas.Aki te vagy.A nevem pedig Emily Hood.Tesók vagyunk.-fejeztem be.Calum arcán döbbenet volt.
-Az nem lehet!Te vámpír vagy én meg farkas.Az nem lehet.-ellenkezett.
-Anyám azt is leírta,hogy az apánk számára tökéletes volt.Szóval vagy apa csábította el az anyámat,vagy anya vette rá,hogy...Tudod.-mondtam.
-Hát lehet,hogy apa csábította el az anyád.Anyámmal kezdte,majd jött két nő és szerintem akkor jöhetett az anyád.
-Nem tudom.Te ismered őt jobban.Én még egyszer se láttam.Szóval...
-Igaz.És mi az,hogy veszélyben vagy?
-Nem tudom.Azt írta anya,hogy félnek tőlem mert én más vámpír vagyok mint a többi.Nekem olyan erőm van és majd lesz 18 éves korom után,ami miatt megakarnak ölni.Állítólag ha betöltöm a 18-at olyan erőm lesz amivel az egész világot uralni tudom.
-Hogy érti azt,hogy más vámpír vagy mint a többi?
-Fogalmam sincs.Szerintem olyan vámpír vagyok mint a többi.Fehér bőröm van,hideg a testhőmérsékletem,véren élek,gyors vagyok.Ja és persze van két képességem.
-Képességed?Az milyen?
-Hát.Az egyik ami két éve van,hogy látom a jövőt.Bárkiét.A másik meg,hogy belelátok mindenki fejébe.Hallom mit gondol.Ki tudok deríteni mindent.De persze csak akkor ha akarom.
-Hű de klassz.Mondd el milye jövőm lesz.
-Azt nem tudom megmondani.Azt nem én irányítom.Az magától jön.Csak úgy váratlanul.
-Francba.-húzta el a száját.
-És most mi lesz?
-Hát.A húgom vagy.Meg kell,hogy védjelek téged.
-Ö...-döbbentem meg.Nem erre számítottam.-Én azt hittem,hogy elküldesz.De úgy látszik nem.Te nem utálod a vámpírokat?
-Nem.Csak azokat akik a tanácsnál dolgoznak,és akik háborút akarnak indítani ellenünk.És te a farkasokat?
-Értem.Nem.Én nem csípem a farkasokat.Anya mindig úgy beszélt rólatok,hogy ti rosszak vagytok és,hogy titeket utálni kell.
-Nem is értem,hogy állt össze apa anyáddal.
-Én sem.Amúgy te jó fej farkas vagy.Téged bírlak...Azért is mert a bátyám vagy és te vigyázol az életemre.
-Kösz.-mosolygott.
-Amúgy van pár fura tulajdonságom ami nem jellemző a vámpírokra.
-És mik azok?
-Szoktam aludni.Néha fáradt lés lusta vagyok.És iszok vizet.Fura mi?
-Az.Régebben jóban voltam egy vámpír csajszival és annak nem voltak ilyen tulajdonságai.De neki még képességei se voltak.
-Mondtam,hogy én más vagyok.
-Akkor gondolom álmos vagy?-kérdezte.Kicsit bólintottam.Fölállt.-Gyere.-követtem.Először körbevezetett a házban.Megmutatta az ő szobáját ami az 1.emeleten van.Az én jelenlegi szobám a másodikon van szélen.Adott egy törülközőt majd megmutatta,hogy hol van a fürdő.Kérdezte,hogy kell ég valami.Megráztam a fejem és jó éjszakát kívántam.Lezuhanyoztam majd a szobámat tanulmányoztam.A fal csoki barna színű,egyezik a szekrény színével.CD és DVD lejátszó plusz TV.Tetőablak és...Van erkélyem!Kimentem.Az erdő illata azonnal megcsapott.A fák nem voltak annyira sűrűk.Felnéztem az égre és a csillagokat bámultam.Becsuktam a szemem és Anyára gondoltam.Annyira hiányzik.De túl kell tennem magam rajta.Nagy levegőt vettem és visszamentem.A lámát lekapcsoltam és lefeküdtem.Végleg elhagytam azt a helyet ahol eddig éltem.Pár hét és biztos,hogy túlteszem magam mindenen...

***Másnap***

Reggel valami nagy koppanásra ébredtem.Hirtelen kikeltem az ágyból és kimennék ha.Ha otthon lennék.De nem vagyok ott és azt sem tudom,hogy mi fogadna ha kimennék.Ismeretlen hely tele ismeretlen emberekkel.Leültem az ágyra és gondolkoztam,hogy most mit fogok kezdeni magammal.Egész nap itt ülök és nem mozdulok ki.Ugyan már.Ez tök hülyeség.Valaki kopog az ajtón.Hallom a gondolatait.Calum.
-Igen?-kérdeztem félve.
-Bejöhetek?-kérdezi.
-Öhm...Aha.-végül is ő a bátyám.
-Jó reggelt.-köszön és bezárja maga mögött az ajtót.
-Neked is.-mosolygok.
-A fiúk érzik a vámpír szagod.Kérdezték,hogy miért bűzölög a ház.-mondta.
-Szó szerint így kérdezték?
-Igen.Még nem mondtam nekik semmit.És most ezt veled szeretném megbeszélni.Bemutatlak nekik és elmondom,hogy ki vagy.a másik lehetőség meg,hogy egész nap itt ülsz,bár előbb vagy utóbb észrevesznek.
-Hát akkor ismerjenek meg.-vontam meg a vállam.
-Oké.Lent várlak.-állt fel és kiment.Elmentem a fürdőbe kicsit megmostam a fejem,majd felvettem valami ruhát.A lépcső előtt megálltam.Nagy levegőt vettem és leléptem egy fokot.Lesétáltam az első emeletre.Lentről már nem hallottam semmilyen hangot.Szerintem mindenki a lépcső felé néz.Lesétáltam és megálltam Calum mellett.Jézus mennyien vannak!Kilenc farka és három ember.Minden szem rám szegeződött.-Skacok.Bemutatom nektek Emily-t.Mike te már ismered.-Michael bólint.Olyan szarul érzem magam.
-Ő kid?-kérdezte egy srác.szőkés kicsit barnás haja van és a száján piercing.Gitárt fogott a kezében.
-Mármint?-kérdezte vissza Calum.Nem értette.
-Barát,csaj.-sorolta egy fejkendős srác.
-Ja hogy úgy.Ő a húgom.-mindenki kerek szemekkel bámult minket.
-Az nem lehet.Hisz ő vámpír!-mondta egy göndör hajú srác.
-És nem is hasonlítotok egymásra.-mondta két falat között egy szőke.
-Ez az igazság.Az apám.Bocsánat!Az apánk összejött az ő anyával.Féltesók vagyunk.-magyarázta Calum.
-Így már másabb a helyzet.Már csak azt nem értem,hogy az apátok hogy jött össze annak az anyával?-kérdezte a piercinges.
-Van neve is!-szólt neki Calum.
-Jól van.Tudod,hogy nem bírom a vámpírokat.Mi van ha a tanácsnak dolgozik?Hm?-kérdezte.
-Pont hogy ők akarnak megölni engem.-szólalok meg.Na ez megint meglepte őket.
-Igen.Három napja megölték Emily anyát és most őt is megakarják ölni.Ezért jött ide.Itt biztonságban van.-magyarázta Calum.
-Miért akarnak megölni?-kérdezte egy fekete hajú srác.
-Nem tudom.-megráztam a fejem.
-Kösz.Most minket is megfognak ölni.szitkozódott a piercinges.
-Megnyugodhatsz mert nem.A tanács nem tudja,hogy van egy féltestvérem.Még az apámat se tudják hogy ki.Én is csak tegnap tudtam meg,hogy van egy farkas féltestvérem.-magyaráztam neki.
-Jól van.Nekem nyolc.Engem hagyjatok ki az ilyenekből.-fordult vissza a gitárjához.
-Luke de bunkó vagy!-mondta Michael.
-Oké.Hagyjuk ezt abba.Lehet,hogy nem bírjátok a vámpírokat,de Emily más.Ő másabb mint a többi vámpír.
-Mégis miben más?Ugyanolyan dög vérszívó mint a többi.-nézett undorral rám a piercinges.
-Luke!-szólt rá Calum.
-A normális vámpírok nem alszanak.Én mit csináltam most?Aludtam.A normális vámpírok sosem fáradnak el és nem lusták.Én sokszor elfáradok és sinte mindig lusta vagyok.És...-mentem oda a konyhapulthoz.A szekrényből kivettem egy poharat és a csapból öntöttem bele vizet.-A normális vámpírok sosem isznak vizet.Meg is halhatnak tőle.Én viszont...-ittam meg.-..iszok.Most épp fulladoznom kéne.De mint látod semmi bajom sincsen.Szóval nem vagyok normális vámpír.-néztem rá a piercinges srácra.
-Te tényleg más vagy.-mondta a mellettem álló csajszi.Szép barna haja van és az egyik srác öleli át.-Amúgy Eleanor Calder vagyok.
-Szia.-mosolyogtam.
-Louis Tomlinson.-nézett rém a srác aki Eleanor derekát karolta át.
-Zayn Malik.-mondta a fekete hajú srác.
-Perrie Edwards.-mondta Zayn mellett álló csajszi.
-Niall Horan -intett csámcsogva a szőke.
-Harry Styles.-vigyorgott a göndör.
-Liam Payne.És ha Calum féltestvére vagy akkor az unokatesód is.-mondta egy barna hajú srác.
-Ó.Jó tudni.-lepődtem meg.Akkor egy unokatestvérem is van.
-Sophia Smith.-mosolygott Liam mellett álló lány.
-Engem már ismersz.-szólt Michael.Bólintottam.
-Ashton Irwin.-vigyorgott a fejpántos srác.Ránéztem az utolsó farkasra akit még nem ismertem.Nem válaszolt csak undorral nézett rám.A fejében kezdtem kutatni.
-Én nem maradok vele egy légtérben.-állt fel és ment a lépcső felé.
-Köszönöm,hogy ilyen kedves vagy velem Luke Hemmings.-szóltam utána.Döbbenten fordult vissza.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezte.
-Az titok.-mosolyogtam rá.A szemét forgatta és fölment.Hát nem kedvel.De legalább a többiek bírnak és semmi bajuk nincs velem.Reggelinél ott ültem velük és beszélgettünk.A három lány megkérdezte,hogy ugye nem fogom őket megölni.Mondtam nekik,hogy nem kell izgulniuk,én csak állatvéren élek.Később Luke is visszajött.Ekkor én elmentem vadászni mert már három napja nem ettem.