8.rész-Véletlen találkozás

Helló olvasóim és erre tévedt látogatók.Meghoztam a 8.részt.Ha tetszett,légyszi kommenteljetek,vagy szavazzatok.Megköszönném,ezzel sokat segítetek nekem.Innen tudom,hogy milyen a blog.Nem is beszélek tovább.Jó olvasást:)
U.I: Happy 19th Birthday Calum Hood

Calum szemszöge

  Emily hirtelen összeesett,és elvesztette az eszméletét.Odarohantam hozzá.Rángattam,a nevét ordítottam,de nem ébredt fel.Ash velem szemben térdelt és aggódva nézte őt.A többiek is mint riadtan néztek.Mivel nem ébredt fel,és nem hagyhattuk ott az erdő közepén,így hazacipeltük.Én vittem.Nem mondhatom,hogy könnyű volt,de nehéznek sem mondható.De a lényeg,hogy elbírtam.Otthon leraktam a kanapéra.A csajok úgymond 'kezelésbe vették'. Igazából semmi baja nem volt.Normális a lélegzett,a szíve...nos a szíve az nem vert.Bár egyik vámpírnak sem ver a szíve,szóval nincs gond.Miután megállapítottuk ezredjére,hogy semmi baja sincs,elmentünk aludni.Vagyis csak azt tetettem,hogy elmegyek aludni.Mikor az egész házban csönd volt,akkor lementem Emy-hez.De nem volt egyedül.Ash ült mellette.Halkan lementem a lépcsőn.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.Riadtan nézett rám.
-Én?Semmit.-mondta.
-Elmondhatod.Nem foglak megölni.-ültem le Emy másik oldalára.
-Egy percig azt hittem,hogy ő az.Hogy ő lesz az.De amit mondott...Azt hazudta,hogy a barátja vagyok.Jól is hangzott.egy másodpercig.Aztán,azt mondta,hogy ő nem lesz olyan hülye,hogy egy farkassal jöjjön össze.-szomorú volt a hangja.
-Tudod.A vámpírok nem tudnak érezni.Nincsenek érzéseik.Ezért is van az egyik törvény.Hogy soha nem jöjj össze egy vámpírral.Csak összetörik a szíved,tönkreteszik az életed.És még sorolhatnám.De Emy más.Ő nem igaz vámpír.Ő egy farkas és vámpír keverék.Nem ismerem nagyon jól őket,de...de Emy biztos,hogy más.Te már csak tudod.
-Honnan kéne tudnom?-nézett értetlenül.
-Én akkor nem voltam itt.Mikor a volt barátjával találkozott.Akkor,vagyis az nap este,te voltál vele.És te tudod közölünk a legjobban,hogy neki vannak érzései.Akkor nem sírt volna.Összetörték a szívét.Ha van egyáltalán neki.-az utolsó mondaton Ash elröhögte magát.
-Ebben igazad van.Eléggé látszott akkor rajta,hogy összetörték.Ezért is voltam vele.Ilyenkor kell a társaság nem?
-De.-bólintottam.Nos igen.Volt egy eléggé elcseszett kapcsolatom.És csak a végén tudtam meg,hogy a csaj akiért odavoltam,egy kicseszett vámpír.-Nem bírom a rohadékokat.
-Mindegyik farkas így van ezzel.
-Ja...Amúgy visszatérve rád és Emy-re.Szerintem nem gondolta komolyan.És ha komolyan is gondolta,akkor nem rád értette.Láttam ahogy rád néz.
-De akkor is elég szar volt.
-Gondolom.De...de akkor is felejtsd el.Majd ha felébred,akkor megkérdezed tőle.-javasoltam.
-Oké...Na megyek.Hulla vagyok.-állt fel és ment a lépcső felé.
  Ránéztem Emy-re.Vajon tényleg komolyan gondolta?És semmit sem érez Ash iránt?Akkor viszont Ash összeomlik.És az senkinek sem lesz jó.Se nekünk,se Emily-nek.Remélem csak úgy mondta.Nem akarom kitagadni.Végül is ő a húgom.Egy családtag,és egy családtagot nem akarok kitagadni.De ez nem az én dolgom.Hanem Ash és Emy dolga.
-Remélem csak úgy mondtad.Nem akarom,hogy a legjobb haverom szívét összetörd.És főként nem akarlak kitagadni.-mondtam neki.Állítólag hallja.De ha nem is fog rá emlékezni az se baj.-Ébredj fel.-mondtam és felálltam.Visszamentem a szobámba.

Emily szemszöge

  Fáj a fejem,és sajog mindenem.Mi történt velem?Nem emlékszem semmire.Csak foszlányokra.Buliban voltunk.És találkoztam Chris-szel.Vitatkoztunk,aztán meg hazaindultunk.És utána érthetetlen dolgokra emlékszem.Követtek minket,majd valami történt.De erre nem tudok emlékezni.Sehogy sem.Majd a srácok elmondják.Megakarom mozdítani a kezem,de nem megy.Minimálisan megrándul.Próbálom kinyitni a szemem.Arra számítok,hogy reggel van,de nem.Hajnalodik.Épp,hogy a nap első sugarai látszódnak.Felülök.Forog velem az egész világ.A karom és a hátam fáj.Nincs erőm.Szükségem van az energiára.Ennem kell.Lassan felállok és az ajtó felé sétálok.Kint madarak és egyéb állatok hangja fogad.Kicsit hűvös az idő.Egy normális embernek.Beszívom a friss levegőt,és útnak indulok.Vadászat közben feltérképezem a terepet.
  Már egy jó ideje sétálgatok.Eddig két baglyot és pár mókust öltem meg.Ha jól sejtem akkor a nyugati hantárnál kell,hogy járjak.Egy szakadékhoz érek.Ez olyan ismerős nekem.Mintha...mintha jártam már volna itt...Itt...itt történt az.Mikor itt ültem és egy farkas támadott rám.Aztán anya mentett meg.De a farkas nem is támadott anyára.Csak álltak egymással szemben.Mintha beszéd nélkül kommunikáltak volna.Aztán a farkas szeme megváltozott.És elment.De akkor nem is mentem el nagyon messzire otthonról.Akkor...Akkor nem messze kell lennie a házunknak.Felálltam és futottam.Futottam egészen a házig.De a ház már nem volt ott.Csak por volt.Ez meg hogy lehet?Mi történt itt?Elindulok a romok közé.Ahol az ajtó állt ott megyek be.Balra volt a konyha,jobbra a nappali és velem szemben egy csigalépcső.De ezekből már semmi sem maradt.Ki volt az aki ezt mint porrá változtatta?Ki volt az az agyalágyult aki azt mondta,hogy porig rombolják ezt a házat?Ki fogom deríteni!És meg fogom őt ölni!
  Zajra leszek figyelmes.Aztán meglátok két sötét alakot.Észrevettek.Elkezdek futni abba az irányba ahonnan jöttem.Ők követnek.Elérem a szakadékot.Ők kitartóan követnek.Nagyon gyorsak.A bátyámék háza felé veszem az irányt.Az pedig eléggé messze van innen.Ki kell derítenem,hogy kik üldöznek.Kettő férfi.Egyik alacsonyabb,olyan huszonhat éves lehet.A másik,a magasabbik,szakállas és huszonkettőnek néz ki.De már százhatvanhét éves.Mind a ketten a Vámpír Tanácsnak dolgoznak.Hát persze!Hisz engem keresnek.Amióta elhagytam a régi házat,azóta nem volt,hogy találkoztam volna,egy,vagy több emberrel a Vámpír Tanácsból.
   Hirtelen valami megváltozik bennem.Megállok és szembefordulok velük.Ők is megállnak velem szemben.
-Kik vagytok?-kérdezem.
-A Vámpír Tanácsból jöttünk.A Mester küldött minket.Beszélni szeretne veled.-mondja az öregebbik.
-Honnan tudja,hogy hol vagyok?-kérdezem.
-Tegnap este furcsa dolgot érzett.Majd ma hajnalban egy bejelentést kaptunk.Egy vámpír srác jött el hozzánk a barátaival.Bejelentett téged.-magyarázta a kisebbik.Chris-ék.Hogy sosem hagy békén az a nyomorék!
-Mit mondtak rólam?-kérdeztem tovább.
-Ismered őket?-kérdezte az öreg.Bólintok.-Elmondták,hogy meghalt az édesanyád.És tegnap,mikor találkoztatok,erőt használtál ellenük.Ez eléggé ritka.Nem mindenkinek van ereje.Csak fontos embereknek van.Te ki lennél?Akinek ilyen hatalma van arra két sors közül valamelyik vár.Vagy a Mestert kell szolgálnia,vagy meg kell halnia.-mondta.Engem aztán soha nem tesznek el láb alól.
-Emily Hood vagyok.Az anyám vámpír volt.Megölték.Az apám...Az apám vérfarkas.-mondtam.Mind a két vámpír arcára döbbenet ült ki.-És igen.Nagy erőm van.És soha nem fogom azt a nyomorék vámpírt szolgálni!-mondtam.Majd éreztem,hogy a szemem színe megváltozik.Megint kezdődik.Irányítom őket.-És most végzek veletek!-mondtam rekedt hangon.Az öregebbikre néztem.Koncentráltam és...És a szeméből fekete vér kezdett el folyni.Majd az orrából és a szájából.A mellkasára néztem.Oda ahol a szívének kéne lennie.Majd egy nagy löket és hallottam,hogy a bordái összetörtek.A szíve,az a jeges élettelen szíve újraindult.Az öreg egy pillanat alatt csontvázzá változott.Majd a csontokat por formájában elfújta a szél.A fiatal srácra néztem.az arca ijedt volt.-Nyugi.Nem lesz vészes.Csak pár másodperc és a halottak között tudhatod magad.-mosolyogtam.A kezem a torkára raktam.Pár másodpercig néztem a szerencsétlen arcát.A szemét ahogy némán könyörög.Majd összeroppantottam a nyakát.Felemeltem immár az élettelen testét a magasba.Az éles fény átvágott a fák között.Körbeölelte a srác testét és magával vitte.Majd térdre estem.Szaporán veszem a levegőt.Remegek.
  Zajt hallok a hátam mögül.Halk hörgést.Többet.Megfordulok.És egy csapat vérfarkas áll mögöttem.Heten vannak.Egyik se ismerős.Nem a bátyámék lehetnek azok.
-Tiétek vagyok.Vigyetek a vezéretekhez.-mondtam unottan.Úgyis Calum-hoz visznek.
  Három farkas mögém jön.Majd az elsők elindulnak.Közöttük megyek.Nem is próbálok kiszökni.Még csak azt sem akarom kideríteni,hogy kik ők.Nemsokára a táborba érünk.Mindenki engem néz.Vannak ott nők,gyerekek és öregebb emberek.A körülöttem lévő hét farkas emberré változik.Az egyik megszólal.
-Szóljatok a vezérnek.És valaki menjen el és szóljon az apjának is.-mondta.Mély volt a hangja.Világosbarna haja van és szürkés szeme.Sosem szagoltam még a farkas bűzt,de ez elviselhetetlen.Két kölyök kiválik a körülöttem lévők közül.Az egyik megint átváltozik és futásnak ered.A másik egy sátorba megy be.Sokan kíváncsian pillantanak felém.Majd a sátorból kilép egy öreg ember.Kicsi szakálla és bajusza van.Fekete haja közepes méretű.A válláig ér.Sokáig méreget,majd az egyik srácra néz.
-Hol találtatok rá?-kérdi.
-A nyugati határ közelében,a sziklánál.De eléggé fura volt.Épp akkor nyírt ki két vámpírt.És nagyon könnyen megadta magát.Nem is próbált elszökni.-magyarázta.
-Értem.Én már nem dönthetek.Megvárjuk a fiamat.Majd ő eldönti,hogy mi lesz vele.-mondta.
  Tehetetlenül állok ott.Csak pár perc telt el,de olyan mintha ezer éve itt lennék.Majd a srác aki elment,visszajött egy másik farkassal.Átváltoztak és...
-Emily?-kérdezi értetlenül.
-Szia Calum.-mosolygok.
-Halálra aggódtuk magunkat.Hol a francba voltál?Tegnap este még félholtan feküdtél a nappaliban.-ölelt meg.
-Nyugi jól vagyok.Csak elmentem vadászni.-mondtam.
-Várjunk.Te ismered ezt a vámpírt?-kérdezi a világosbarna hajú srác.
-Persze.-bólint Calum.-Ő a húgom.-mondta.Mindenki döbbenten néz.
-De fiam.Ő egy vámpír.-mondja az öreg vérfarkas.
-Nem mond már apa,hogy nem ismered fel a lányod.-fordul felé Calum.Mi van?Ő az apám?

7.rész-Veled örökre végeztem

Sziasztok:)Fuu de rég írtam.Nos...Eléggé lekésve,de Boldog Új Évet.Remélem jól szórakoztatok a szünetben.Én nem.De ez nem tartozik rátok.Azért csak most írok,mert decemberben elég elfoglalt voltam.Sok volt a dolgom és a másik blogommal kellet foglalkoznom,hogy folytatom vagy sem.Akit érdekel a blogom az ITT elolvashatja.De most már van egy kis nyugalmam,így tudok írni.Szóval itt a hetedik rész.Jó olvasást:)

Emily szemszöge

Ott állt és engem bámult.Lefagytam.Calum elment így rá nem számíthattam,a többiek beszélgettek és jól elvoltak.Magamra maradtam.Magam kell ezt elintéznem.Elindult felém.A térdem megremegett.Ne legyél már hülye Emily! mondtam magamban.Ő egy senki!Dobott téged a legjobb barátnődért!Szólj be neki!Oszd ki!Érd el,hogy féljen tőled! Nem tudom,hogy mi történt,de belül valami megindított.Harag?Düh?Talán mind kettő?Már majdnem előttem volt.Pár embert arrébb lökött és már előttem állt.Méregetett engem.Végig nézett rajtam.Az arcomtól a ruhámon át a cipőmig.Semmi különös nem volt rajtam.A hajam leengedve,kicsit be is göndörödött,minimális smink az arcomon,egy fekete nadrág,AC/DC póló(ezt Ash-től loptam el)meg egy pulcsi.És kabát is van de az a ruhatárban.Ugyanezt tettem mint ő.A haja kócosan állt,bár rá ez a jellemző.Az arca ugyanolyan volt mint mindig.Bár a szemem karikás volt.Ami furcsa.Egy Vans-es fekete cipő,fekete nadrág,egyszínű szürke póló és farmerdzseki.A szokásos öltözete.Jellemző.
-Szia.-köszönt.Halvány mosoly jelent meg a szája szélén.Minek mosolyog?Valami vicces rajtam,vagy csak egyszerűen sokat ivott.
-Helló.-köszöntem vissza.Nem tűnt részegnek,bár ő az a fajta aki állandóan iszik.Mindig kifogom ezekete a srácokat.
-Mi a helyzet?Miért vagy itt?És kivel?-tette fel a kérdéseket.Nem,nem részeg.Sőt csak úgy árad belőle a józanság.Az arcáról könnyen leolvasható a kíváncsiság,és a düh(?). Miért lenne dühös?
-Nem lehetek itt az egyik kedvenc szórakozóhelyemen?
-Én azt nem mondtam,hogy nem lehetsz.És kivel vagy itt?
-A haverjaimmal.Akik százszor jobbak a régieknél!-fontam keresztbe a karom.
-Haverok?-nevetett fel.-Milyen haverok?Utcai csövesek vagy mi?-szórakozott a saját hülye poénján.
-Inkább nevezném őket a családomnak,nem utcai csöveseknek.-grimaszolok.
-Család?Mintha mi nem a családod lettünk volna.
-Nem!Ti egyáltalán nem voltatok a családom.
-Ja persze higgyem is el!Sosem éltél nélkülünk.Nélkülem!
-Nélküled?Én jól megvoltam nélküled is.Sőt most még jobban érzem magam,hogy te már rég nem vagy az életem része.-ismertem be.Közben a bátyámék elkezdtek dalokat játszani.A tömeg jól érezte magát.Eleanor-ék észre se vettek engem,hogy nem vagyok ott.Mindenki elvolt,és jó hangulatban teltek a percei.Csak köztem és Chris között vibrált a levegő.
-Azt kötve hiszem!Inkább végigsírtad ezt a pár napot.Igen.Biztos hogy így történt.-bólogatott.
-Igen.Persze.Te biztos jobban tudod.És akkor most elmondom az igazságot.Igen sírva mentem el tőled,és egészen hazáig sírtam.Majd egész nap a szobámban voltam.És gondolkoztam.És rájöttem,hogy mekkora egy bunkó paraszt állat vagy!Egy dög!Akiért kár sírni.Te csak egy hülye nőcsábász vagy.Kihasználsz minden lányt akivel épp akkor "jársz".-mutattam idézőjelet a levegőben.-És akkor minden megváltozott.Jobban megismertem a haverjaimat.És újabb barátnőim lettek,akik sokkal jobb fejek mint az előzőek.És van egy srác ak...
-Egy srác?Máris bepasiztál?Kis ribanc!-vágott közbe.Az utolsó mondattól még dühösebb lettem.Legszívesebben lekevertem volna neki egy nagy pofont.De nem.Nagy levegőt vettem.
-Én ribanc?Ezt most komoly?Te jöttél össze a barátnőmmel,míg én nem voltam veled úgy...kettő három napig.És akkor még én vagyok a ribanc?És csak úgy szólok,hogy az a srác most épp ott van fenn a színpadon és dobol.-mutattam a színpadra azon belül Ash-re.Chris Ash-t nézte majd visszafordult hozzám.
-Az?-kérdezte.Mosolyogva bólintottam.-Egy dobos?
-Igen.És ezerszer jobb fej mint te!Legalább tudom róla,hogy ő nem fog megcsalni,se semmi.
-Hát akkor.Sok sikert.-ment volna el,de utána szóltam.
-Neked is a kis barátnőddel!Remélem együtt leszel vele kb. úgy két hétig.Aztán dobd ahogy mindenkit szoktál.Nyomorék!-hirtelen megállt.Úgy érzem itt most nagy vita kezdődik.És azokat szeretem!Főleg ha verekedés lesz a vége.
-Mit mondtál?-kérdezte,de még meg se fordult.
-Azt,hogy nyomorék vagy!És hülye,bunkó,paraszt állat!És nagy ívben leszarlak!-emeltem fel a hangom.A körülöttünk lévők döbbenten nézték az eseményt.
-Mióta ekkora a pofád?És kitől tanultad az önbizalmat?Az neked sosem volt.
-Magamtól.És anyám utolsó szavaitól,amit egy levélben írt meg mielőtt megölték volna!-Chris döbbenten néz rám.-Igen jól hallottad.Anyámat megölték.-ismétlem.Már senkinek nincs jó kedve.Mindenki minket bámul.Calum-ék is csak állnak és néznek.-És most szépen húzzál vissza a haverjaidhoz,és tűnj el örökre az életemből!-mondtam.
-Még nem végeztünk!-mondta fenyegetően és el sétállt.Utat engedtek neki.A tömeg még mindig csak bámul.
-Jól van emberek ennyi volt a műsor!Köszönjük a két embernek,hogy ilyen izgalmas és érdekfeszítő párbeszédnek lehettünk a részesei.-mondta az egyik srác aki a színpadra szaladt fel.Ash valamit tárgyalt azzal a sráccal,majd lejöttek a színpadról,vissza hozzánk.Calum idesietett hozzám.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Igen...igen csak soha többet nem akarom ezt a hülyét látni.-mondtam.Közben Ash is odajött hozzánk.
-Ki volt ez...Ja.A volt pasid.-kérdezte és válaszolta meg magának.-Megbántott?
-Öhm...Nem.-ráztam a fejem.-Csak vitatkoztunk.
-Ha megbántott én esküszöm,hogy...
-Nyugi semmi sem volt.-vágtam a szavába.
-Nem engedem,hogy bárki megbántson.-nézett a szemembe.Elmosolyodtam.Odamentem hozzá és megöleltem.Éreztem ahogy a kezét a hátamra teszi és kis köröket rajzol rá.Majd elengedtem és Calum-ra néztem.
-Menjünk haza.-mondtam.Ő bólintott és odament a többiekhez.
  Ash-el elindultunk a ruhatár felé.A többiek is jöttek utánunk.Észrevettem,hogy Harry és Luke sokszor néznek rám.És valószínűleg beszélnek is rólam.De különösebben nem érdekel.Felvettük a kabátunkat és kimentünk a hideg levegőre.November végén már eléggé hideg van.Bár én vámpírként nem érzem a hideget,mivel én is hideg vagyok,így nem is fázok.De azért hordok kabátot.Az hogy nézne már ki,hogy a 10-15 fokban egy szál pólóban járkálok.Hülyének néznének.Hazafelé lassan mentünk.Mindenki beszélgetett.Eleanor,Sophi és Perrie mentek elöl.Mögöttük kicsivel Liam,Zayn és Louis.Utánuk Ash és én.Majd Calum és Mikey.És végül Harry,Luke és Niall.Mikor az erdőben jártunk félúton valamit hallottam.Hangokat a fejemben.Ismerős volt.Ez Chris!Itt van.Követ minket.És vele van...Lilly meg a többiek.Hirtelen megálltam.
-Mi az?-kérdezte Ash.Megráztam a fejem.Cal-ék és Luke-ék kikerültek minket.
-Miért követsz Chris?-kérdeztem.Honnan a francból tudja,hogy itt vagyok? hallottam Chris gondolatát.Megfordultam.Vártam egy kicsit hátha előjönnek,de nem jöttek.-Gyere elő.Tudom,hogy itt vagy.Hallak téged!Minden egyes gondolatodat.Nem kell bujkálnod előlem!Se neked Lilly.-mondom.Ez meg honnan a francból tudja,hogy én is itt vagyok? hallom Lilly-t.-Sem neked George,Alisha,Tom,Clary,Teddy,Hope,Adam,Jhos,Rebeca és Sam.Tudom,hogy itt vagytok.-mondom.Zavarodott kérdéseket hallok a fejemben,majd meglátom Chris-t ahogy előjön egy bokor mögül.És a többiek is előjönnek.
-Honnan tudtad,hogy itt vagyunk?-kérdezte.
-Képesség.Ami neked sosem lesz.-vigyorogtam.
-Képesség?Egyre furább vagy.Mi ez a képesség?-kérdezte.
-Belelátok mindenki fejébe.Hallom a gondolatait.És mindent kitudok deríteni.-magyaráztam.-Miért követettek minket?Várj!Inkább ne mondd el.-mondtam.a fejében kutattam.Meg van.Tudni akarta,hogy hol lakom,kik a haverjaim,és úgy általában mindent megakart tudni rólam.-Nos ez nem fog összejönni.Ugyanis,ha jól számítottam,akkor már vagy úgy 40 méterre elhaladtatok a határon belülre.Így a farkasok földjén vagytok.Calum téged ez nem zavar?-fordultam hátra hozzá.
-De.Eléggé!-nézett mérges arccal Chris-ékre.És a többiek se nézték jó szemmel,hogy idegen vámpírok vannak a földjükön.
-Nos szépen lehet haza kotródni!Most!-mondta Mikey.
-Emily-nek is jönnie kell!Te sem tartozol ide!Vámpír vagy!Ők meg farkasok.Várj!Most jöttem rá!Egy büdös farkas a barátod?-jött rá Chris.
-Először is,csak úgy mondtam,hogy van barátom,amúgy meg nincs.Másodszor,én sosem leszek olyan hülye,hogy farkassal jöjjek össze!Harmadszor,én ide tartozom!Ők az én családom.És negyedszer,igen jól mondja Mikey,húzzatok innen most!-mondom.
-Nem!Nem!Még nem végeztünk.-emelte fel a hangját Chris.Valami megváltozott bennem.Ez egy újfajta érzés!Érzem,hogy a szemem színe sötét lesz.A kezem ökölbe szorul és Chris elkezd fuldokolni.Majd térdre rogy és rázkódik,mintha áramot vezetnének a testébe.Szenvedő arccal néz rám.A szemémből a faájdalmat,és a könyörgést olvasom ki.
-Veled örökre végeztem!-jelentem ki.A hangom normális maradt.Chris hirtelen feláll.Mintha egy bábu lenne.Az arca semilyen.Majd hirtelen megfordul és elindul vissza.A többiek is ugyan ilyenek.Bábuk.Együtt mozognak és mennek visszafelé.Majd ez ami volt megszűnik.Megint érzem,hogy a szemem színe visszaváltozott.Gyenge lettem.Hirtelen összeesek és elájulok...