Sziasztok!Anyám de rég írtam mar blogspoton.Azt sem tudom mi hogy van:D Na de most nem ez a lényeg!Évezredekkel ezelőtt írtam, igazából ezt a story-t már be is fejeztem, de most láttam, hogy egy lány, augusztusban kommentelt (nagyon kösziii<3) és arra gondoltam, hogy ezt a soryt átmásolom Wattpadra és ott folytatom.Az utóbbi időben ott írok, és van egy trilógiám, annak most írom a második részét, azon kívül van még egy ff-em, de az se 1D, se 5SOS.De nem ez lényeg.Szóval ha van olyan akinek tetszik ez a rész, az Wattpadon továbbolvashatja, ugyan ezen a néven, és ha valakit érdekel a többi story-mat is elolvashatja:))Köszii ha elolvassátok ezt.
Amúgy itt egy link, hogy megtaláljatok wattpadon is:) https://www.wattpad.com/user/ZsfiBalla
Emily szemszöge
Mi van?Ő lenne az apám?Mi a...Ez lehetetlen!Másra számítottam, nem egy ilyen szakállas öreg faszira!Csak bámultam rá mint borjú az új kapura, ő is szintúgy rám, Calum meg felváltva köztünk.
-Na nem!Ez nem lehet!Te nem vagy a lányom.Nekem csak egy fiam van, Calum.-mutat Calum-ra.
-Akkor az anyám miért mondta azt, hogy farkas az apám, és van egy bátyám, Calum Hood?-kérdezem.Ez...ez nekem nagyon zavaros.
-Akkor az anyád tévedett.Csak hülyeséget mondott!-legyint ezzel lezárja az ügyet.
-Hazamennék megkérdezni hozzá, hogy nem tévedett-e, de sajnos Őt megölték, és a házunkat is lerombolták.-mondom halál komolyan.Döbbenten néz rám az 'apám'.
-Hogy hívták az anyádat?-kérdezi.Egy fiatalabbnak kinéző nő lép ki a sátorból.
-Kisfiam!-tárja szét a karját, Calum odamegy hozzá és megöleli.
-Elishabett Lighwood.-felelem.Lefagyva áll előttem, gondolkozik.
-Mi folyik itt?-Calum anyja néz körbe.
-Anya!Ő itt.-kezd bele Calum, de Mr.Hood közbeszól:
-Ne mondd el neki!-emeli fel a kezét.
-Joga van tudni!-mondjuk egyszerre Calummal.
-Te ne szólaljál meg csak akkor, ha kérdezünk.-néz rám szúrós szemekkel.
-Azt csinálok amit akarok!-nem érdekel ki mit gondol, azt csinálok amit akarok.Engem nem kötnek le a törvények.Én szabad vagyok!
-Anya, ő itt a húgom.-mondja halkan Cal.Döbbenten néz rám a nő, és az apánkra is.
-Robin!Ez mégis mikor akartad elmondani?!-dörren rá a férjére Mrs.Hood.
-Én is csak most tudtam meg, Carla!-fordul hátra hozzá.Mindenki döbbenten néz minket.Na jó, nekem ebből elegem van!Megfordulok és elindulok az egyik irányba.-Álljál megfele!-szól rám.
-Minek?Azt mondta, hogy nem vagyok a lánya.Akkor már végképp szabad vagyok, szabad akaratokkal, szabad gondolatokkal.Azt csinálok amit akarok!-jelentem ki felemelt hangerővel, majd megyek tovább.
-Igen!Tényleg ismertem az anyádat!Viszonyunk volt.És úgy látszik, lett egy gyerekünk.De attól, hogy biológiailag a lányom vagy, attól még nem tekintelek annak.Ezt még továbbtárgyaljuk!-mutat rám.-Mindenki elmehet.Ez a vámpír még tárgyalás alatt van!-mondja.Mindenki még rám néz egyszer, majd mennek a saját dolgukra.Odajön hozzám.-Részvétem az anyád miatt.Hogy halt meg?
-A Vámpír Tanács ölte meg.Vagyis én ezt gondolom.Még nem tudom.De az biztos, hogy üldözték őt, majd egyik nap a házunkba törtek be, és ölték meg.-magyarázom.
-Nagyon sajnálom.Jó ember volt az anyád.Gyönyörű, és nem olyan mint az igazi vámpírok.Őneki volta érzései.Kötődött hozzám.Rossz volt neki, mikor elhagytam.Én is szerettem őt, de ez törvényellenes volt, amit mi csináltunk.És így, hogy egy lányunk is született, így már végképp a fejemet fogják venni.Még erről az ügyről beszélünk.De nem ma!Az elkövetkezendőkben sort kerítünk rá, és vagy kettesben, vagy hármasban beszélünk erről.-bólintok.
-Legyen inkább hármasban.-nézek Calum-ra.Az anyjával beszélget.-Jobb ha ő is tudja.-hátranéz ő is, majd bólint.
Calum észreveszi, hogy nézzük, elköszön az anyjától, majd idesétál hozzánk.Pár lényegtelen mondatot még beszélünk, így hárman, majd Calum-mal együtt elindulunk haza.Az út fele néma csendben telt.Nem akartam belenézni a fejébe, de mégis megtettem.Az előbb történteken járt az esze.Sajnálta az édesanyját, amiért ez az egész zavarja, most őt.Az apját nem érti, és félt engem.Félt?Miért félt?Tudok vigyázni magamra, még ilyen fiatalon is, de én nem vagyok olyan mint a többi vámpír.Én különleges vagyok.egy farkas és egy vámpír gyermeke.Nem vagyok átlagos, erre szerintem már mindenki rájött.Megleszek én egyedül is, ha kell.
-Min gondolkodsz annyira.-szólalok meg végül én.
-Rajtad, anyámon és apámon.Úgy mindenen.Ezen az egészen.-mondja előre bámulva.
-Sajnálom, hogy felkavartam mindent.Én nem akartam.Csak összebotlottam ezekkel a farkasokkal, ők...
-Nem kell magyarázkodnod.Nem haragszom rád.Csak...Most ez az egész nagyon zűrős.Inkább beszéljünk erről máskor.Most jobb ha elfelejtem.-mondja.Mi baja lehet?Az érzéseiben nem szeretnék kutatni, azok túl személyesek.Inkább tényleg hagyjuk az egészet, és majd legközelebb megbeszéljük.
Mikor hazaérünk, Calum némán felmegy a szobájába.Senkihez egy szót sem szól.Én vagyok a hibás?! Mindenki értetlenül néz ránk.Én csak eldobom magam a kanapéra.
-Mi történt?-kérdezi Michael
-Káosz.-válaszolom.Nem bírom!
Felállok, felmegyek én is a szobámba, az ajtót becsapom magam mögött.Ledobom magam az ágyra és a plafont bámulom.Miért történik ez velem?Felkavarom mindenkinek az életét.Én csak rossz vagyok a jóban.Vadásznak rám, megakarnak ölni.Az anyám halott.Az apám úgymond kitagad.A bátyám az most megzavarodott, az exem feljelent, nincs senkim se akire támaszkodhatok.És ki kell derítenem ki ölte meg az anyámat, miért vadásznak rám, és ki is vagyok valójában.Felállok, majd átmegyek a titkos szobába.Az eső már pár perce esik.Jó így nézni.szeretem ezt az időt.Mindennél jobb.És ha bárki is azt hiszi, hogy a vámpírok csillognak a napfényben mint Edward Cullen az alkonyatban, akkor nagyon téved.Ez csak egy nagy hülyeség!Az viszont igaz, hogy a farkasok tényleg annyira nagyok.Vannak nagyobbak is.
Zaj csapja meg a fülemet.Valaki a szobámban van.Majd nyílik a titkos ajtó és a személy belép a szobába.Felsétál a lépcsőn, majd leül az ágy szélére.Néz engem, majd lefekszik mellém.Átkarol, a fejemet a mellkasára teszem.Beszívom az illatát.Igen, farkas bűz, de neki más.Neki a még elviselhető kategóriába tartozik.
-Mi történt ma, hogy mind a ketten ilyen szar hangulatban vagytok?-kérdezi Ashton.
-Találkoztam apámmal.És nem valami jól sült el.
-Akarsz róla beszélni?-fürkészi az arcomat.Megrázom a fejem, majd felnézek rá.Gyönyörű szemei vannak.
Felülök, magammal húzom Ash-t is.Folyamatosan a szemembe néz, én is az övébe.Elveszek benne.Ashton lassan közeledik felém.Én is hajolok felé.Majd mikor már csak pár centi van köztünk...
2015. szeptember 6., vasárnap
2015. január 25., vasárnap
8.rész-Véletlen találkozás
Helló olvasóim és erre tévedt látogatók.Meghoztam a 8.részt.Ha tetszett,légyszi kommenteljetek,vagy szavazzatok.Megköszönném,ezzel sokat segítetek nekem.Innen tudom,hogy milyen a blog.Nem is beszélek tovább.Jó olvasást:)
U.I: Happy 19th Birthday Calum Hood
Calum szemszöge
Emily hirtelen összeesett,és elvesztette az eszméletét.Odarohantam hozzá.Rángattam,a nevét ordítottam,de nem ébredt fel.Ash velem szemben térdelt és aggódva nézte őt.A többiek is mint riadtan néztek.Mivel nem ébredt fel,és nem hagyhattuk ott az erdő közepén,így hazacipeltük.Én vittem.Nem mondhatom,hogy könnyű volt,de nehéznek sem mondható.De a lényeg,hogy elbírtam.Otthon leraktam a kanapéra.A csajok úgymond 'kezelésbe vették'. Igazából semmi baja nem volt.Normális a lélegzett,a szíve...nos a szíve az nem vert.Bár egyik vámpírnak sem ver a szíve,szóval nincs gond.Miután megállapítottuk ezredjére,hogy semmi baja sincs,elmentünk aludni.Vagyis csak azt tetettem,hogy elmegyek aludni.Mikor az egész házban csönd volt,akkor lementem Emy-hez.De nem volt egyedül.Ash ült mellette.Halkan lementem a lépcsőn.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.Riadtan nézett rám.
-Én?Semmit.-mondta.
-Elmondhatod.Nem foglak megölni.-ültem le Emy másik oldalára.
-Egy percig azt hittem,hogy ő az.Hogy ő lesz az.De amit mondott...Azt hazudta,hogy a barátja vagyok.Jól is hangzott.egy másodpercig.Aztán,azt mondta,hogy ő nem lesz olyan hülye,hogy egy farkassal jöjjön össze.-szomorú volt a hangja.
-Tudod.A vámpírok nem tudnak érezni.Nincsenek érzéseik.Ezért is van az egyik törvény.Hogy soha nem jöjj össze egy vámpírral.Csak összetörik a szíved,tönkreteszik az életed.És még sorolhatnám.De Emy más.Ő nem igaz vámpír.Ő egy farkas és vámpír keverék.Nem ismerem nagyon jól őket,de...de Emy biztos,hogy más.Te már csak tudod.
-Honnan kéne tudnom?-nézett értetlenül.
-Én akkor nem voltam itt.Mikor a volt barátjával találkozott.Akkor,vagyis az nap este,te voltál vele.És te tudod közölünk a legjobban,hogy neki vannak érzései.Akkor nem sírt volna.Összetörték a szívét.Ha van egyáltalán neki.-az utolsó mondaton Ash elröhögte magát.
-Ebben igazad van.Eléggé látszott akkor rajta,hogy összetörték.Ezért is voltam vele.Ilyenkor kell a társaság nem?
-De.-bólintottam.Nos igen.Volt egy eléggé elcseszett kapcsolatom.És csak a végén tudtam meg,hogy a csaj akiért odavoltam,egy kicseszett vámpír.-Nem bírom a rohadékokat.
-Mindegyik farkas így van ezzel.
-Ja...Amúgy visszatérve rád és Emy-re.Szerintem nem gondolta komolyan.És ha komolyan is gondolta,akkor nem rád értette.Láttam ahogy rád néz.
-De akkor is elég szar volt.
-Gondolom.De...de akkor is felejtsd el.Majd ha felébred,akkor megkérdezed tőle.-javasoltam.
-Oké...Na megyek.Hulla vagyok.-állt fel és ment a lépcső felé.
Ránéztem Emy-re.Vajon tényleg komolyan gondolta?És semmit sem érez Ash iránt?Akkor viszont Ash összeomlik.És az senkinek sem lesz jó.Se nekünk,se Emily-nek.Remélem csak úgy mondta.Nem akarom kitagadni.Végül is ő a húgom.Egy családtag,és egy családtagot nem akarok kitagadni.De ez nem az én dolgom.Hanem Ash és Emy dolga.
-Remélem csak úgy mondtad.Nem akarom,hogy a legjobb haverom szívét összetörd.És főként nem akarlak kitagadni.-mondtam neki.Állítólag hallja.De ha nem is fog rá emlékezni az se baj.-Ébredj fel.-mondtam és felálltam.Visszamentem a szobámba.
Emily szemszöge
Fáj a fejem,és sajog mindenem.Mi történt velem?Nem emlékszem semmire.Csak foszlányokra.Buliban voltunk.És találkoztam Chris-szel.Vitatkoztunk,aztán meg hazaindultunk.És utána érthetetlen dolgokra emlékszem.Követtek minket,majd valami történt.De erre nem tudok emlékezni.Sehogy sem.Majd a srácok elmondják.Megakarom mozdítani a kezem,de nem megy.Minimálisan megrándul.Próbálom kinyitni a szemem.Arra számítok,hogy reggel van,de nem.Hajnalodik.Épp,hogy a nap első sugarai látszódnak.Felülök.Forog velem az egész világ.A karom és a hátam fáj.Nincs erőm.Szükségem van az energiára.Ennem kell.Lassan felállok és az ajtó felé sétálok.Kint madarak és egyéb állatok hangja fogad.Kicsit hűvös az idő.Egy normális embernek.Beszívom a friss levegőt,és útnak indulok.Vadászat közben feltérképezem a terepet.
Már egy jó ideje sétálgatok.Eddig két baglyot és pár mókust öltem meg.Ha jól sejtem akkor a nyugati hantárnál kell,hogy járjak.Egy szakadékhoz érek.Ez olyan ismerős nekem.Mintha...mintha jártam már volna itt...Itt...itt történt az.Mikor itt ültem és egy farkas támadott rám.Aztán anya mentett meg.De a farkas nem is támadott anyára.Csak álltak egymással szemben.Mintha beszéd nélkül kommunikáltak volna.Aztán a farkas szeme megváltozott.És elment.De akkor nem is mentem el nagyon messzire otthonról.Akkor...Akkor nem messze kell lennie a házunknak.Felálltam és futottam.Futottam egészen a házig.De a ház már nem volt ott.Csak por volt.Ez meg hogy lehet?Mi történt itt?Elindulok a romok közé.Ahol az ajtó állt ott megyek be.Balra volt a konyha,jobbra a nappali és velem szemben egy csigalépcső.De ezekből már semmi sem maradt.Ki volt az aki ezt mint porrá változtatta?Ki volt az az agyalágyult aki azt mondta,hogy porig rombolják ezt a házat?Ki fogom deríteni!És meg fogom őt ölni!
Zajra leszek figyelmes.Aztán meglátok két sötét alakot.Észrevettek.Elkezdek futni abba az irányba ahonnan jöttem.Ők követnek.Elérem a szakadékot.Ők kitartóan követnek.Nagyon gyorsak.A bátyámék háza felé veszem az irányt.Az pedig eléggé messze van innen.Ki kell derítenem,hogy kik üldöznek.Kettő férfi.Egyik alacsonyabb,olyan huszonhat éves lehet.A másik,a magasabbik,szakállas és huszonkettőnek néz ki.De már százhatvanhét éves.Mind a ketten a Vámpír Tanácsnak dolgoznak.Hát persze!Hisz engem keresnek.Amióta elhagytam a régi házat,azóta nem volt,hogy találkoztam volna,egy,vagy több emberrel a Vámpír Tanácsból.
Hirtelen valami megváltozik bennem.Megállok és szembefordulok velük.Ők is megállnak velem szemben.
-Kik vagytok?-kérdezem.
-A Vámpír Tanácsból jöttünk.A Mester küldött minket.Beszélni szeretne veled.-mondja az öregebbik.
-Honnan tudja,hogy hol vagyok?-kérdezem.
-Tegnap este furcsa dolgot érzett.Majd ma hajnalban egy bejelentést kaptunk.Egy vámpír srác jött el hozzánk a barátaival.Bejelentett téged.-magyarázta a kisebbik.Chris-ék.Hogy sosem hagy békén az a nyomorék!
-Mit mondtak rólam?-kérdeztem tovább.
-Ismered őket?-kérdezte az öreg.Bólintok.-Elmondták,hogy meghalt az édesanyád.És tegnap,mikor találkoztatok,erőt használtál ellenük.Ez eléggé ritka.Nem mindenkinek van ereje.Csak fontos embereknek van.Te ki lennél?Akinek ilyen hatalma van arra két sors közül valamelyik vár.Vagy a Mestert kell szolgálnia,vagy meg kell halnia.-mondta.Engem aztán soha nem tesznek el láb alól.
-Emily Hood vagyok.Az anyám vámpír volt.Megölték.Az apám...Az apám vérfarkas.-mondtam.Mind a két vámpír arcára döbbenet ült ki.-És igen.Nagy erőm van.És soha nem fogom azt a nyomorék vámpírt szolgálni!-mondtam.Majd éreztem,hogy a szemem színe megváltozik.Megint kezdődik.Irányítom őket.-És most végzek veletek!-mondtam rekedt hangon.Az öregebbikre néztem.Koncentráltam és...És a szeméből fekete vér kezdett el folyni.Majd az orrából és a szájából.A mellkasára néztem.Oda ahol a szívének kéne lennie.Majd egy nagy löket és hallottam,hogy a bordái összetörtek.A szíve,az a jeges élettelen szíve újraindult.Az öreg egy pillanat alatt csontvázzá változott.Majd a csontokat por formájában elfújta a szél.A fiatal srácra néztem.az arca ijedt volt.-Nyugi.Nem lesz vészes.Csak pár másodperc és a halottak között tudhatod magad.-mosolyogtam.A kezem a torkára raktam.Pár másodpercig néztem a szerencsétlen arcát.A szemét ahogy némán könyörög.Majd összeroppantottam a nyakát.Felemeltem immár az élettelen testét a magasba.Az éles fény átvágott a fák között.Körbeölelte a srác testét és magával vitte.Majd térdre estem.Szaporán veszem a levegőt.Remegek.
Zajt hallok a hátam mögül.Halk hörgést.Többet.Megfordulok.És egy csapat vérfarkas áll mögöttem.Heten vannak.Egyik se ismerős.Nem a bátyámék lehetnek azok.
-Tiétek vagyok.Vigyetek a vezéretekhez.-mondtam unottan.Úgyis Calum-hoz visznek.
Három farkas mögém jön.Majd az elsők elindulnak.Közöttük megyek.Nem is próbálok kiszökni.Még csak azt sem akarom kideríteni,hogy kik ők.Nemsokára a táborba érünk.Mindenki engem néz.Vannak ott nők,gyerekek és öregebb emberek.A körülöttem lévő hét farkas emberré változik.Az egyik megszólal.
-Szóljatok a vezérnek.És valaki menjen el és szóljon az apjának is.-mondta.Mély volt a hangja.Világosbarna haja van és szürkés szeme.Sosem szagoltam még a farkas bűzt,de ez elviselhetetlen.Két kölyök kiválik a körülöttem lévők közül.Az egyik megint átváltozik és futásnak ered.A másik egy sátorba megy be.Sokan kíváncsian pillantanak felém.Majd a sátorból kilép egy öreg ember.Kicsi szakálla és bajusza van.Fekete haja közepes méretű.A válláig ér.Sokáig méreget,majd az egyik srácra néz.
-Hol találtatok rá?-kérdi.
-A nyugati határ közelében,a sziklánál.De eléggé fura volt.Épp akkor nyírt ki két vámpírt.És nagyon könnyen megadta magát.Nem is próbált elszökni.-magyarázta.
-Értem.Én már nem dönthetek.Megvárjuk a fiamat.Majd ő eldönti,hogy mi lesz vele.-mondta.
Tehetetlenül állok ott.Csak pár perc telt el,de olyan mintha ezer éve itt lennék.Majd a srác aki elment,visszajött egy másik farkassal.Átváltoztak és...
-Emily?-kérdezi értetlenül.
-Szia Calum.-mosolygok.
-Halálra aggódtuk magunkat.Hol a francba voltál?Tegnap este még félholtan feküdtél a nappaliban.-ölelt meg.
-Nyugi jól vagyok.Csak elmentem vadászni.-mondtam.
-Várjunk.Te ismered ezt a vámpírt?-kérdezi a világosbarna hajú srác.
-Persze.-bólint Calum.-Ő a húgom.-mondta.Mindenki döbbenten néz.
-De fiam.Ő egy vámpír.-mondja az öreg vérfarkas.
-Nem mond már apa,hogy nem ismered fel a lányod.-fordul felé Calum.Mi van?Ő az apám?
U.I: Happy 19th Birthday Calum Hood
Emily hirtelen összeesett,és elvesztette az eszméletét.Odarohantam hozzá.Rángattam,a nevét ordítottam,de nem ébredt fel.Ash velem szemben térdelt és aggódva nézte őt.A többiek is mint riadtan néztek.Mivel nem ébredt fel,és nem hagyhattuk ott az erdő közepén,így hazacipeltük.Én vittem.Nem mondhatom,hogy könnyű volt,de nehéznek sem mondható.De a lényeg,hogy elbírtam.Otthon leraktam a kanapéra.A csajok úgymond 'kezelésbe vették'. Igazából semmi baja nem volt.Normális a lélegzett,a szíve...nos a szíve az nem vert.Bár egyik vámpírnak sem ver a szíve,szóval nincs gond.Miután megállapítottuk ezredjére,hogy semmi baja sincs,elmentünk aludni.Vagyis csak azt tetettem,hogy elmegyek aludni.Mikor az egész házban csönd volt,akkor lementem Emy-hez.De nem volt egyedül.Ash ült mellette.Halkan lementem a lépcsőn.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.Riadtan nézett rám.
-Én?Semmit.-mondta.
-Elmondhatod.Nem foglak megölni.-ültem le Emy másik oldalára.
-Egy percig azt hittem,hogy ő az.Hogy ő lesz az.De amit mondott...Azt hazudta,hogy a barátja vagyok.Jól is hangzott.egy másodpercig.Aztán,azt mondta,hogy ő nem lesz olyan hülye,hogy egy farkassal jöjjön össze.-szomorú volt a hangja.
-Tudod.A vámpírok nem tudnak érezni.Nincsenek érzéseik.Ezért is van az egyik törvény.Hogy soha nem jöjj össze egy vámpírral.Csak összetörik a szíved,tönkreteszik az életed.És még sorolhatnám.De Emy más.Ő nem igaz vámpír.Ő egy farkas és vámpír keverék.Nem ismerem nagyon jól őket,de...de Emy biztos,hogy más.Te már csak tudod.
-Honnan kéne tudnom?-nézett értetlenül.
-Én akkor nem voltam itt.Mikor a volt barátjával találkozott.Akkor,vagyis az nap este,te voltál vele.És te tudod közölünk a legjobban,hogy neki vannak érzései.Akkor nem sírt volna.Összetörték a szívét.Ha van egyáltalán neki.-az utolsó mondaton Ash elröhögte magát.
-Ebben igazad van.Eléggé látszott akkor rajta,hogy összetörték.Ezért is voltam vele.Ilyenkor kell a társaság nem?
-De.-bólintottam.Nos igen.Volt egy eléggé elcseszett kapcsolatom.És csak a végén tudtam meg,hogy a csaj akiért odavoltam,egy kicseszett vámpír.-Nem bírom a rohadékokat.
-Mindegyik farkas így van ezzel.
-Ja...Amúgy visszatérve rád és Emy-re.Szerintem nem gondolta komolyan.És ha komolyan is gondolta,akkor nem rád értette.Láttam ahogy rád néz.
-De akkor is elég szar volt.
-Gondolom.De...de akkor is felejtsd el.Majd ha felébred,akkor megkérdezed tőle.-javasoltam.
-Oké...Na megyek.Hulla vagyok.-állt fel és ment a lépcső felé.
Ránéztem Emy-re.Vajon tényleg komolyan gondolta?És semmit sem érez Ash iránt?Akkor viszont Ash összeomlik.És az senkinek sem lesz jó.Se nekünk,se Emily-nek.Remélem csak úgy mondta.Nem akarom kitagadni.Végül is ő a húgom.Egy családtag,és egy családtagot nem akarok kitagadni.De ez nem az én dolgom.Hanem Ash és Emy dolga.
-Remélem csak úgy mondtad.Nem akarom,hogy a legjobb haverom szívét összetörd.És főként nem akarlak kitagadni.-mondtam neki.Állítólag hallja.De ha nem is fog rá emlékezni az se baj.-Ébredj fel.-mondtam és felálltam.Visszamentem a szobámba.
Emily szemszöge
Fáj a fejem,és sajog mindenem.Mi történt velem?Nem emlékszem semmire.Csak foszlányokra.Buliban voltunk.És találkoztam Chris-szel.Vitatkoztunk,aztán meg hazaindultunk.És utána érthetetlen dolgokra emlékszem.Követtek minket,majd valami történt.De erre nem tudok emlékezni.Sehogy sem.Majd a srácok elmondják.Megakarom mozdítani a kezem,de nem megy.Minimálisan megrándul.Próbálom kinyitni a szemem.Arra számítok,hogy reggel van,de nem.Hajnalodik.Épp,hogy a nap első sugarai látszódnak.Felülök.Forog velem az egész világ.A karom és a hátam fáj.Nincs erőm.Szükségem van az energiára.Ennem kell.Lassan felállok és az ajtó felé sétálok.Kint madarak és egyéb állatok hangja fogad.Kicsit hűvös az idő.Egy normális embernek.Beszívom a friss levegőt,és útnak indulok.Vadászat közben feltérképezem a terepet.
Már egy jó ideje sétálgatok.Eddig két baglyot és pár mókust öltem meg.Ha jól sejtem akkor a nyugati hantárnál kell,hogy járjak.Egy szakadékhoz érek.Ez olyan ismerős nekem.Mintha...mintha jártam már volna itt...Itt...itt történt az.Mikor itt ültem és egy farkas támadott rám.Aztán anya mentett meg.De a farkas nem is támadott anyára.Csak álltak egymással szemben.Mintha beszéd nélkül kommunikáltak volna.Aztán a farkas szeme megváltozott.És elment.De akkor nem is mentem el nagyon messzire otthonról.Akkor...Akkor nem messze kell lennie a házunknak.Felálltam és futottam.Futottam egészen a házig.De a ház már nem volt ott.Csak por volt.Ez meg hogy lehet?Mi történt itt?Elindulok a romok közé.Ahol az ajtó állt ott megyek be.Balra volt a konyha,jobbra a nappali és velem szemben egy csigalépcső.De ezekből már semmi sem maradt.Ki volt az aki ezt mint porrá változtatta?Ki volt az az agyalágyult aki azt mondta,hogy porig rombolják ezt a házat?Ki fogom deríteni!És meg fogom őt ölni!
Zajra leszek figyelmes.Aztán meglátok két sötét alakot.Észrevettek.Elkezdek futni abba az irányba ahonnan jöttem.Ők követnek.Elérem a szakadékot.Ők kitartóan követnek.Nagyon gyorsak.A bátyámék háza felé veszem az irányt.Az pedig eléggé messze van innen.Ki kell derítenem,hogy kik üldöznek.Kettő férfi.Egyik alacsonyabb,olyan huszonhat éves lehet.A másik,a magasabbik,szakállas és huszonkettőnek néz ki.De már százhatvanhét éves.Mind a ketten a Vámpír Tanácsnak dolgoznak.Hát persze!Hisz engem keresnek.Amióta elhagytam a régi házat,azóta nem volt,hogy találkoztam volna,egy,vagy több emberrel a Vámpír Tanácsból.
Hirtelen valami megváltozik bennem.Megállok és szembefordulok velük.Ők is megállnak velem szemben.
-Kik vagytok?-kérdezem.
-A Vámpír Tanácsból jöttünk.A Mester küldött minket.Beszélni szeretne veled.-mondja az öregebbik.
-Honnan tudja,hogy hol vagyok?-kérdezem.
-Tegnap este furcsa dolgot érzett.Majd ma hajnalban egy bejelentést kaptunk.Egy vámpír srác jött el hozzánk a barátaival.Bejelentett téged.-magyarázta a kisebbik.Chris-ék.Hogy sosem hagy békén az a nyomorék!
-Mit mondtak rólam?-kérdeztem tovább.
-Ismered őket?-kérdezte az öreg.Bólintok.-Elmondták,hogy meghalt az édesanyád.És tegnap,mikor találkoztatok,erőt használtál ellenük.Ez eléggé ritka.Nem mindenkinek van ereje.Csak fontos embereknek van.Te ki lennél?Akinek ilyen hatalma van arra két sors közül valamelyik vár.Vagy a Mestert kell szolgálnia,vagy meg kell halnia.-mondta.Engem aztán soha nem tesznek el láb alól.
-Emily Hood vagyok.Az anyám vámpír volt.Megölték.Az apám...Az apám vérfarkas.-mondtam.Mind a két vámpír arcára döbbenet ült ki.-És igen.Nagy erőm van.És soha nem fogom azt a nyomorék vámpírt szolgálni!-mondtam.Majd éreztem,hogy a szemem színe megváltozik.Megint kezdődik.Irányítom őket.-És most végzek veletek!-mondtam rekedt hangon.Az öregebbikre néztem.Koncentráltam és...És a szeméből fekete vér kezdett el folyni.Majd az orrából és a szájából.A mellkasára néztem.Oda ahol a szívének kéne lennie.Majd egy nagy löket és hallottam,hogy a bordái összetörtek.A szíve,az a jeges élettelen szíve újraindult.Az öreg egy pillanat alatt csontvázzá változott.Majd a csontokat por formájában elfújta a szél.A fiatal srácra néztem.az arca ijedt volt.-Nyugi.Nem lesz vészes.Csak pár másodperc és a halottak között tudhatod magad.-mosolyogtam.A kezem a torkára raktam.Pár másodpercig néztem a szerencsétlen arcát.A szemét ahogy némán könyörög.Majd összeroppantottam a nyakát.Felemeltem immár az élettelen testét a magasba.Az éles fény átvágott a fák között.Körbeölelte a srác testét és magával vitte.Majd térdre estem.Szaporán veszem a levegőt.Remegek.
Zajt hallok a hátam mögül.Halk hörgést.Többet.Megfordulok.És egy csapat vérfarkas áll mögöttem.Heten vannak.Egyik se ismerős.Nem a bátyámék lehetnek azok.
-Tiétek vagyok.Vigyetek a vezéretekhez.-mondtam unottan.Úgyis Calum-hoz visznek.
Három farkas mögém jön.Majd az elsők elindulnak.Közöttük megyek.Nem is próbálok kiszökni.Még csak azt sem akarom kideríteni,hogy kik ők.Nemsokára a táborba érünk.Mindenki engem néz.Vannak ott nők,gyerekek és öregebb emberek.A körülöttem lévő hét farkas emberré változik.Az egyik megszólal.
-Szóljatok a vezérnek.És valaki menjen el és szóljon az apjának is.-mondta.Mély volt a hangja.Világosbarna haja van és szürkés szeme.Sosem szagoltam még a farkas bűzt,de ez elviselhetetlen.Két kölyök kiválik a körülöttem lévők közül.Az egyik megint átváltozik és futásnak ered.A másik egy sátorba megy be.Sokan kíváncsian pillantanak felém.Majd a sátorból kilép egy öreg ember.Kicsi szakálla és bajusza van.Fekete haja közepes méretű.A válláig ér.Sokáig méreget,majd az egyik srácra néz.
-Hol találtatok rá?-kérdi.
-A nyugati határ közelében,a sziklánál.De eléggé fura volt.Épp akkor nyírt ki két vámpírt.És nagyon könnyen megadta magát.Nem is próbált elszökni.-magyarázta.
-Értem.Én már nem dönthetek.Megvárjuk a fiamat.Majd ő eldönti,hogy mi lesz vele.-mondta.
Tehetetlenül állok ott.Csak pár perc telt el,de olyan mintha ezer éve itt lennék.Majd a srác aki elment,visszajött egy másik farkassal.Átváltoztak és...
-Emily?-kérdezi értetlenül.
-Szia Calum.-mosolygok.
-Halálra aggódtuk magunkat.Hol a francba voltál?Tegnap este még félholtan feküdtél a nappaliban.-ölelt meg.
-Nyugi jól vagyok.Csak elmentem vadászni.-mondtam.
-Várjunk.Te ismered ezt a vámpírt?-kérdezi a világosbarna hajú srác.
-Persze.-bólint Calum.-Ő a húgom.-mondta.Mindenki döbbenten néz.
-De fiam.Ő egy vámpír.-mondja az öreg vérfarkas.
-Nem mond már apa,hogy nem ismered fel a lányod.-fordul felé Calum.Mi van?Ő az apám?
2015. január 9., péntek
7.rész-Veled örökre végeztem
Sziasztok:)Fuu de rég írtam.Nos...Eléggé lekésve,de Boldog Új Évet.Remélem jól szórakoztatok a szünetben.Én nem.De ez nem tartozik rátok.Azért csak most írok,mert decemberben elég elfoglalt voltam.Sok volt a dolgom és a másik blogommal kellet foglalkoznom,hogy folytatom vagy sem.Akit érdekel a blogom az ITT elolvashatja.De most már van egy kis nyugalmam,így tudok írni.Szóval itt a hetedik rész.Jó olvasást:)
Emily szemszöge
Ott állt és engem bámult.Lefagytam.Calum elment így rá nem számíthattam,a többiek beszélgettek és jól elvoltak.Magamra maradtam.Magam kell ezt elintéznem.Elindult felém.A térdem megremegett.Ne legyél már hülye Emily! mondtam magamban.Ő egy senki!Dobott téged a legjobb barátnődért!Szólj be neki!Oszd ki!Érd el,hogy féljen tőled! Nem tudom,hogy mi történt,de belül valami megindított.Harag?Düh?Talán mind kettő?Már majdnem előttem volt.Pár embert arrébb lökött és már előttem állt.Méregetett engem.Végig nézett rajtam.Az arcomtól a ruhámon át a cipőmig.Semmi különös nem volt rajtam.A hajam leengedve,kicsit be is göndörödött,minimális smink az arcomon,egy fekete nadrág,AC/DC póló(ezt Ash-től loptam el)meg egy pulcsi.És kabát is van de az a ruhatárban.Ugyanezt tettem mint ő.A haja kócosan állt,bár rá ez a jellemző.Az arca ugyanolyan volt mint mindig.Bár a szemem karikás volt.Ami furcsa.Egy Vans-es fekete cipő,fekete nadrág,egyszínű szürke póló és farmerdzseki.A szokásos öltözete.Jellemző.
-Szia.-köszönt.Halvány mosoly jelent meg a szája szélén.Minek mosolyog?Valami vicces rajtam,vagy csak egyszerűen sokat ivott.
-Helló.-köszöntem vissza.Nem tűnt részegnek,bár ő az a fajta aki állandóan iszik.Mindig kifogom ezekete a srácokat.
-Mi a helyzet?Miért vagy itt?És kivel?-tette fel a kérdéseket.Nem,nem részeg.Sőt csak úgy árad belőle a józanság.Az arcáról könnyen leolvasható a kíváncsiság,és a düh(?). Miért lenne dühös?
-Nem lehetek itt az egyik kedvenc szórakozóhelyemen?
-Én azt nem mondtam,hogy nem lehetsz.És kivel vagy itt?
-A haverjaimmal.Akik százszor jobbak a régieknél!-fontam keresztbe a karom.
-Haverok?-nevetett fel.-Milyen haverok?Utcai csövesek vagy mi?-szórakozott a saját hülye poénján.
-Inkább nevezném őket a családomnak,nem utcai csöveseknek.-grimaszolok.
-Család?Mintha mi nem a családod lettünk volna.
-Nem!Ti egyáltalán nem voltatok a családom.
-Ja persze higgyem is el!Sosem éltél nélkülünk.Nélkülem!
-Nélküled?Én jól megvoltam nélküled is.Sőt most még jobban érzem magam,hogy te már rég nem vagy az életem része.-ismertem be.Közben a bátyámék elkezdtek dalokat játszani.A tömeg jól érezte magát.Eleanor-ék észre se vettek engem,hogy nem vagyok ott.Mindenki elvolt,és jó hangulatban teltek a percei.Csak köztem és Chris között vibrált a levegő.
-Azt kötve hiszem!Inkább végigsírtad ezt a pár napot.Igen.Biztos hogy így történt.-bólogatott.
-Igen.Persze.Te biztos jobban tudod.És akkor most elmondom az igazságot.Igen sírva mentem el tőled,és egészen hazáig sírtam.Majd egész nap a szobámban voltam.És gondolkoztam.És rájöttem,hogy mekkora egy bunkó paraszt állat vagy!Egy dög!Akiért kár sírni.Te csak egy hülye nőcsábász vagy.Kihasználsz minden lányt akivel épp akkor "jársz".-mutattam idézőjelet a levegőben.-És akkor minden megváltozott.Jobban megismertem a haverjaimat.És újabb barátnőim lettek,akik sokkal jobb fejek mint az előzőek.És van egy srác ak...
-Egy srác?Máris bepasiztál?Kis ribanc!-vágott közbe.Az utolsó mondattól még dühösebb lettem.Legszívesebben lekevertem volna neki egy nagy pofont.De nem.Nagy levegőt vettem.
-Én ribanc?Ezt most komoly?Te jöttél össze a barátnőmmel,míg én nem voltam veled úgy...kettő három napig.És akkor még én vagyok a ribanc?És csak úgy szólok,hogy az a srác most épp ott van fenn a színpadon és dobol.-mutattam a színpadra azon belül Ash-re.Chris Ash-t nézte majd visszafordult hozzám.
-Az?-kérdezte.Mosolyogva bólintottam.-Egy dobos?
-Igen.És ezerszer jobb fej mint te!Legalább tudom róla,hogy ő nem fog megcsalni,se semmi.
-Hát akkor.Sok sikert.-ment volna el,de utána szóltam.
-Neked is a kis barátnőddel!Remélem együtt leszel vele kb. úgy két hétig.Aztán dobd ahogy mindenkit szoktál.Nyomorék!-hirtelen megállt.Úgy érzem itt most nagy vita kezdődik.És azokat szeretem!Főleg ha verekedés lesz a vége.
-Mit mondtál?-kérdezte,de még meg se fordult.
-Azt,hogy nyomorék vagy!És hülye,bunkó,paraszt állat!És nagy ívben leszarlak!-emeltem fel a hangom.A körülöttünk lévők döbbenten nézték az eseményt.
-Mióta ekkora a pofád?És kitől tanultad az önbizalmat?Az neked sosem volt.
-Magamtól.És anyám utolsó szavaitól,amit egy levélben írt meg mielőtt megölték volna!-Chris döbbenten néz rám.-Igen jól hallottad.Anyámat megölték.-ismétlem.Már senkinek nincs jó kedve.Mindenki minket bámul.Calum-ék is csak állnak és néznek.-És most szépen húzzál vissza a haverjaidhoz,és tűnj el örökre az életemből!-mondtam.
-Még nem végeztünk!-mondta fenyegetően és el sétállt.Utat engedtek neki.A tömeg még mindig csak bámul.
-Jól van emberek ennyi volt a műsor!Köszönjük a két embernek,hogy ilyen izgalmas és érdekfeszítő párbeszédnek lehettünk a részesei.-mondta az egyik srác aki a színpadra szaladt fel.Ash valamit tárgyalt azzal a sráccal,majd lejöttek a színpadról,vissza hozzánk.Calum idesietett hozzám.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Igen...igen csak soha többet nem akarom ezt a hülyét látni.-mondtam.Közben Ash is odajött hozzánk.
-Ki volt ez...Ja.A volt pasid.-kérdezte és válaszolta meg magának.-Megbántott?
-Öhm...Nem.-ráztam a fejem.-Csak vitatkoztunk.
-Ha megbántott én esküszöm,hogy...
-Nyugi semmi sem volt.-vágtam a szavába.
-Nem engedem,hogy bárki megbántson.-nézett a szemembe.Elmosolyodtam.Odamentem hozzá és megöleltem.Éreztem ahogy a kezét a hátamra teszi és kis köröket rajzol rá.Majd elengedtem és Calum-ra néztem.
-Menjünk haza.-mondtam.Ő bólintott és odament a többiekhez.
Ash-el elindultunk a ruhatár felé.A többiek is jöttek utánunk.Észrevettem,hogy Harry és Luke sokszor néznek rám.És valószínűleg beszélnek is rólam.De különösebben nem érdekel.Felvettük a kabátunkat és kimentünk a hideg levegőre.November végén már eléggé hideg van.Bár én vámpírként nem érzem a hideget,mivel én is hideg vagyok,így nem is fázok.De azért hordok kabátot.Az hogy nézne már ki,hogy a 10-15 fokban egy szál pólóban járkálok.Hülyének néznének.Hazafelé lassan mentünk.Mindenki beszélgetett.Eleanor,Sophi és Perrie mentek elöl.Mögöttük kicsivel Liam,Zayn és Louis.Utánuk Ash és én.Majd Calum és Mikey.És végül Harry,Luke és Niall.Mikor az erdőben jártunk félúton valamit hallottam.Hangokat a fejemben.Ismerős volt.Ez Chris!Itt van.Követ minket.És vele van...Lilly meg a többiek.Hirtelen megálltam.
-Mi az?-kérdezte Ash.Megráztam a fejem.Cal-ék és Luke-ék kikerültek minket.
-Miért követsz Chris?-kérdeztem.Honnan a francból tudja,hogy itt vagyok? hallottam Chris gondolatát.Megfordultam.Vártam egy kicsit hátha előjönnek,de nem jöttek.-Gyere elő.Tudom,hogy itt vagy.Hallak téged!Minden egyes gondolatodat.Nem kell bujkálnod előlem!Se neked Lilly.-mondom.Ez meg honnan a francból tudja,hogy én is itt vagyok? hallom Lilly-t.-Sem neked George,Alisha,Tom,Clary,Teddy,Hope,Adam,Jhos,Rebeca és Sam.Tudom,hogy itt vagytok.-mondom.Zavarodott kérdéseket hallok a fejemben,majd meglátom Chris-t ahogy előjön egy bokor mögül.És a többiek is előjönnek.
-Honnan tudtad,hogy itt vagyunk?-kérdezte.
-Képesség.Ami neked sosem lesz.-vigyorogtam.
-Képesség?Egyre furább vagy.Mi ez a képesség?-kérdezte.
-Belelátok mindenki fejébe.Hallom a gondolatait.És mindent kitudok deríteni.-magyaráztam.-Miért követettek minket?Várj!Inkább ne mondd el.-mondtam.a fejében kutattam.Meg van.Tudni akarta,hogy hol lakom,kik a haverjaim,és úgy általában mindent megakart tudni rólam.-Nos ez nem fog összejönni.Ugyanis,ha jól számítottam,akkor már vagy úgy 40 méterre elhaladtatok a határon belülre.Így a farkasok földjén vagytok.Calum téged ez nem zavar?-fordultam hátra hozzá.
-De.Eléggé!-nézett mérges arccal Chris-ékre.És a többiek se nézték jó szemmel,hogy idegen vámpírok vannak a földjükön.
-Nos szépen lehet haza kotródni!Most!-mondta Mikey.
-Emily-nek is jönnie kell!Te sem tartozol ide!Vámpír vagy!Ők meg farkasok.Várj!Most jöttem rá!Egy büdös farkas a barátod?-jött rá Chris.
-Először is,csak úgy mondtam,hogy van barátom,amúgy meg nincs.Másodszor,én sosem leszek olyan hülye,hogy farkassal jöjjek össze!Harmadszor,én ide tartozom!Ők az én családom.És negyedszer,igen jól mondja Mikey,húzzatok innen most!-mondom.
-Nem!Nem!Még nem végeztünk.-emelte fel a hangját Chris.Valami megváltozott bennem.Ez egy újfajta érzés!Érzem,hogy a szemem színe sötét lesz.A kezem ökölbe szorul és Chris elkezd fuldokolni.Majd térdre rogy és rázkódik,mintha áramot vezetnének a testébe.Szenvedő arccal néz rám.A szemémből a faájdalmat,és a könyörgést olvasom ki.
-Veled örökre végeztem!-jelentem ki.A hangom normális maradt.Chris hirtelen feláll.Mintha egy bábu lenne.Az arca semilyen.Majd hirtelen megfordul és elindul vissza.A többiek is ugyan ilyenek.Bábuk.Együtt mozognak és mennek visszafelé.Majd ez ami volt megszűnik.Megint érzem,hogy a szemem színe visszaváltozott.Gyenge lettem.Hirtelen összeesek és elájulok...
Emily szemszöge
Ott állt és engem bámult.Lefagytam.Calum elment így rá nem számíthattam,a többiek beszélgettek és jól elvoltak.Magamra maradtam.Magam kell ezt elintéznem.Elindult felém.A térdem megremegett.Ne legyél már hülye Emily! mondtam magamban.Ő egy senki!Dobott téged a legjobb barátnődért!Szólj be neki!Oszd ki!Érd el,hogy féljen tőled! Nem tudom,hogy mi történt,de belül valami megindított.Harag?Düh?Talán mind kettő?Már majdnem előttem volt.Pár embert arrébb lökött és már előttem állt.Méregetett engem.Végig nézett rajtam.Az arcomtól a ruhámon át a cipőmig.Semmi különös nem volt rajtam.A hajam leengedve,kicsit be is göndörödött,minimális smink az arcomon,egy fekete nadrág,AC/DC póló(ezt Ash-től loptam el)meg egy pulcsi.És kabát is van de az a ruhatárban.Ugyanezt tettem mint ő.A haja kócosan állt,bár rá ez a jellemző.Az arca ugyanolyan volt mint mindig.Bár a szemem karikás volt.Ami furcsa.Egy Vans-es fekete cipő,fekete nadrág,egyszínű szürke póló és farmerdzseki.A szokásos öltözete.Jellemző.
-Szia.-köszönt.Halvány mosoly jelent meg a szája szélén.Minek mosolyog?Valami vicces rajtam,vagy csak egyszerűen sokat ivott.
-Helló.-köszöntem vissza.Nem tűnt részegnek,bár ő az a fajta aki állandóan iszik.Mindig kifogom ezekete a srácokat.
-Mi a helyzet?Miért vagy itt?És kivel?-tette fel a kérdéseket.Nem,nem részeg.Sőt csak úgy árad belőle a józanság.Az arcáról könnyen leolvasható a kíváncsiság,és a düh(?). Miért lenne dühös?
-Nem lehetek itt az egyik kedvenc szórakozóhelyemen?
-Én azt nem mondtam,hogy nem lehetsz.És kivel vagy itt?
-A haverjaimmal.Akik százszor jobbak a régieknél!-fontam keresztbe a karom.
-Haverok?-nevetett fel.-Milyen haverok?Utcai csövesek vagy mi?-szórakozott a saját hülye poénján.
-Inkább nevezném őket a családomnak,nem utcai csöveseknek.-grimaszolok.
-Család?Mintha mi nem a családod lettünk volna.
-Nem!Ti egyáltalán nem voltatok a családom.
-Ja persze higgyem is el!Sosem éltél nélkülünk.Nélkülem!
-Nélküled?Én jól megvoltam nélküled is.Sőt most még jobban érzem magam,hogy te már rég nem vagy az életem része.-ismertem be.Közben a bátyámék elkezdtek dalokat játszani.A tömeg jól érezte magát.Eleanor-ék észre se vettek engem,hogy nem vagyok ott.Mindenki elvolt,és jó hangulatban teltek a percei.Csak köztem és Chris között vibrált a levegő.
-Azt kötve hiszem!Inkább végigsírtad ezt a pár napot.Igen.Biztos hogy így történt.-bólogatott.
-Igen.Persze.Te biztos jobban tudod.És akkor most elmondom az igazságot.Igen sírva mentem el tőled,és egészen hazáig sírtam.Majd egész nap a szobámban voltam.És gondolkoztam.És rájöttem,hogy mekkora egy bunkó paraszt állat vagy!Egy dög!Akiért kár sírni.Te csak egy hülye nőcsábász vagy.Kihasználsz minden lányt akivel épp akkor "jársz".-mutattam idézőjelet a levegőben.-És akkor minden megváltozott.Jobban megismertem a haverjaimat.És újabb barátnőim lettek,akik sokkal jobb fejek mint az előzőek.És van egy srác ak...
-Egy srác?Máris bepasiztál?Kis ribanc!-vágott közbe.Az utolsó mondattól még dühösebb lettem.Legszívesebben lekevertem volna neki egy nagy pofont.De nem.Nagy levegőt vettem.
-Én ribanc?Ezt most komoly?Te jöttél össze a barátnőmmel,míg én nem voltam veled úgy...kettő három napig.És akkor még én vagyok a ribanc?És csak úgy szólok,hogy az a srác most épp ott van fenn a színpadon és dobol.-mutattam a színpadra azon belül Ash-re.Chris Ash-t nézte majd visszafordult hozzám.
-Az?-kérdezte.Mosolyogva bólintottam.-Egy dobos?
-Igen.És ezerszer jobb fej mint te!Legalább tudom róla,hogy ő nem fog megcsalni,se semmi.
-Hát akkor.Sok sikert.-ment volna el,de utána szóltam.
-Neked is a kis barátnőddel!Remélem együtt leszel vele kb. úgy két hétig.Aztán dobd ahogy mindenkit szoktál.Nyomorék!-hirtelen megállt.Úgy érzem itt most nagy vita kezdődik.És azokat szeretem!Főleg ha verekedés lesz a vége.
-Mit mondtál?-kérdezte,de még meg se fordult.
-Azt,hogy nyomorék vagy!És hülye,bunkó,paraszt állat!És nagy ívben leszarlak!-emeltem fel a hangom.A körülöttünk lévők döbbenten nézték az eseményt.
-Mióta ekkora a pofád?És kitől tanultad az önbizalmat?Az neked sosem volt.
-Magamtól.És anyám utolsó szavaitól,amit egy levélben írt meg mielőtt megölték volna!-Chris döbbenten néz rám.-Igen jól hallottad.Anyámat megölték.-ismétlem.Már senkinek nincs jó kedve.Mindenki minket bámul.Calum-ék is csak állnak és néznek.-És most szépen húzzál vissza a haverjaidhoz,és tűnj el örökre az életemből!-mondtam.
-Még nem végeztünk!-mondta fenyegetően és el sétállt.Utat engedtek neki.A tömeg még mindig csak bámul.
-Jól van emberek ennyi volt a műsor!Köszönjük a két embernek,hogy ilyen izgalmas és érdekfeszítő párbeszédnek lehettünk a részesei.-mondta az egyik srác aki a színpadra szaladt fel.Ash valamit tárgyalt azzal a sráccal,majd lejöttek a színpadról,vissza hozzánk.Calum idesietett hozzám.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Igen...igen csak soha többet nem akarom ezt a hülyét látni.-mondtam.Közben Ash is odajött hozzánk.
-Ki volt ez...Ja.A volt pasid.-kérdezte és válaszolta meg magának.-Megbántott?
-Öhm...Nem.-ráztam a fejem.-Csak vitatkoztunk.
-Ha megbántott én esküszöm,hogy...
-Nyugi semmi sem volt.-vágtam a szavába.
-Nem engedem,hogy bárki megbántson.-nézett a szemembe.Elmosolyodtam.Odamentem hozzá és megöleltem.Éreztem ahogy a kezét a hátamra teszi és kis köröket rajzol rá.Majd elengedtem és Calum-ra néztem.
-Menjünk haza.-mondtam.Ő bólintott és odament a többiekhez.
Ash-el elindultunk a ruhatár felé.A többiek is jöttek utánunk.Észrevettem,hogy Harry és Luke sokszor néznek rám.És valószínűleg beszélnek is rólam.De különösebben nem érdekel.Felvettük a kabátunkat és kimentünk a hideg levegőre.November végén már eléggé hideg van.Bár én vámpírként nem érzem a hideget,mivel én is hideg vagyok,így nem is fázok.De azért hordok kabátot.Az hogy nézne már ki,hogy a 10-15 fokban egy szál pólóban járkálok.Hülyének néznének.Hazafelé lassan mentünk.Mindenki beszélgetett.Eleanor,Sophi és Perrie mentek elöl.Mögöttük kicsivel Liam,Zayn és Louis.Utánuk Ash és én.Majd Calum és Mikey.És végül Harry,Luke és Niall.Mikor az erdőben jártunk félúton valamit hallottam.Hangokat a fejemben.Ismerős volt.Ez Chris!Itt van.Követ minket.És vele van...Lilly meg a többiek.Hirtelen megálltam.
-Mi az?-kérdezte Ash.Megráztam a fejem.Cal-ék és Luke-ék kikerültek minket.
-Miért követsz Chris?-kérdeztem.Honnan a francból tudja,hogy itt vagyok? hallottam Chris gondolatát.Megfordultam.Vártam egy kicsit hátha előjönnek,de nem jöttek.-Gyere elő.Tudom,hogy itt vagy.Hallak téged!Minden egyes gondolatodat.Nem kell bujkálnod előlem!Se neked Lilly.-mondom.Ez meg honnan a francból tudja,hogy én is itt vagyok? hallom Lilly-t.-Sem neked George,Alisha,Tom,Clary,Teddy,Hope,Adam,Jhos,Rebeca és Sam.Tudom,hogy itt vagytok.-mondom.Zavarodott kérdéseket hallok a fejemben,majd meglátom Chris-t ahogy előjön egy bokor mögül.És a többiek is előjönnek.
-Honnan tudtad,hogy itt vagyunk?-kérdezte.
-Képesség.Ami neked sosem lesz.-vigyorogtam.
-Képesség?Egyre furább vagy.Mi ez a képesség?-kérdezte.
-Belelátok mindenki fejébe.Hallom a gondolatait.És mindent kitudok deríteni.-magyaráztam.-Miért követettek minket?Várj!Inkább ne mondd el.-mondtam.a fejében kutattam.Meg van.Tudni akarta,hogy hol lakom,kik a haverjaim,és úgy általában mindent megakart tudni rólam.-Nos ez nem fog összejönni.Ugyanis,ha jól számítottam,akkor már vagy úgy 40 méterre elhaladtatok a határon belülre.Így a farkasok földjén vagytok.Calum téged ez nem zavar?-fordultam hátra hozzá.
-De.Eléggé!-nézett mérges arccal Chris-ékre.És a többiek se nézték jó szemmel,hogy idegen vámpírok vannak a földjükön.
-Nos szépen lehet haza kotródni!Most!-mondta Mikey.
-Emily-nek is jönnie kell!Te sem tartozol ide!Vámpír vagy!Ők meg farkasok.Várj!Most jöttem rá!Egy büdös farkas a barátod?-jött rá Chris.
-Először is,csak úgy mondtam,hogy van barátom,amúgy meg nincs.Másodszor,én sosem leszek olyan hülye,hogy farkassal jöjjek össze!Harmadszor,én ide tartozom!Ők az én családom.És negyedszer,igen jól mondja Mikey,húzzatok innen most!-mondom.
-Nem!Nem!Még nem végeztünk.-emelte fel a hangját Chris.Valami megváltozott bennem.Ez egy újfajta érzés!Érzem,hogy a szemem színe sötét lesz.A kezem ökölbe szorul és Chris elkezd fuldokolni.Majd térdre rogy és rázkódik,mintha áramot vezetnének a testébe.Szenvedő arccal néz rám.A szemémből a faájdalmat,és a könyörgést olvasom ki.
-Veled örökre végeztem!-jelentem ki.A hangom normális maradt.Chris hirtelen feláll.Mintha egy bábu lenne.Az arca semilyen.Majd hirtelen megfordul és elindul vissza.A többiek is ugyan ilyenek.Bábuk.Együtt mozognak és mennek visszafelé.Majd ez ami volt megszűnik.Megint érzem,hogy a szemem színe visszaváltozott.Gyenge lettem.Hirtelen összeesek és elájulok...
2014. november 14., péntek
6.rész-Zenei stílusok
Sziasztok:) Lenne egy kérésem.Most ezt a részt megírom.És arra szeretnélek titeket kérni,hogy kommenteljetek,hogy milyen a blog.Jöhet hideg meleg bármi.Írjátok le,hogy számotokra milyen a blog,hogy tetszik,esetleg mit kéne változtatni a külsején.Vagy milyen legyen a történet.Legyen jobb mert unalmas,legyenek benne olyan részek amik feldobják a történetet.Mondjátok meg,hogy mi legyen benne vagy én írjak és az úgy jó lesz.Nagyon megköszönném ha írnátok.Ez a rész lehet,hogy unalmas lesz,de így sikerült.Jó olvasást:)xx
U.I:Légyszi pipáljatok,iratkozzatok fel és ami a legfontosabb kommenteljetek.Köszönöm.
Emily szemszöge
Arra ébredtem,hogy valami monoton kopog.Kinyitom a szemem.Esik az eső.Az üvegen szó szerint folyik a víz.Ez nem is esik,inkább szakad.Tök jó így nézni.Pár másodpercig néztem,majd ránéztem Ashre.Nyitva volt a szemem és ő is az esőt nézte.Mikor észrevett halkan köszönt.
-Szia.
-Szia.-köszöntem én is.
-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Végül is jól.Te?
-Én is.-mondta.Pár percig néztük az esőt majd Ashnek korgott a gyomra.
-Szerintem menj le reggelizni.-javasoltam.
-Megyek is.-ült fel.-Te nem jössz?-nézett rám.
-De majd,csak még lezuhanyzok.
-Oké.Majd akkor gyere.-mondta és elment.
Egy kicsi ideig még feküdtem és néztem az esőt,majd felkeltem és visszamentem a szobámba.Mivel kevés cuccot hoztam magammal így már minden ruhám volt rajtam.Most mit csináljak?Bingó!Mármint nem az a játék amit az öregemberek játszanak.Hanem,megvan,hogy mit fogok csinálni.Kimentem és lerohantam a nappaliba.Odamentem Perrie-hez.
-Helló.Öhm...Tudsz kölcsönadni ruhát mára?-kérdeztem
-Persze.Gyere.-állt fel a kanapéról.Követtem őt.Fölmentünk a szobájába.A szekrényben nézelődött pár percig majd elővett egy egyszerű farmert és egy melegebb pulcsit.-Fehérnemű kell?-kérdezte.Bólintottam.-Oké.-fordult vissza a szekrényhez.Kinyitott egy másik fiókot és kivett belőle egy melltartót és egy bugyit.
-Köszi.-vettem át.
-Nincs mit.-mosolygott.Ő lement én meg fel a fürdőbe.Lezuhanyoztam és megmostam a hajam,majd a régi cuccaimat beraktam a mosógépbe.Majd lementem a többiekhez.Leültem közéjük az asztalhoz.Hallgattam,hogy mit beszélnek.Ash vagy percenként rám nézett.Nem tudom,hogy mér,de olyan furán éreztem magam mikor rám nézett.
A nagy beszélgetés közben kinyílik az ajtó és egy ismerős személy lép be.Felugrottam,odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.Kicsikét túl szorosan öleltem.
-Látom eléggé hiányoztam.-mondta a bátyám.
-Igen.Végül is csak te vagy már az életembe akire számíthatok.-engedtem el.
-Sziasztok.-köszönt a többieknek.
Már mindenki befejezte a reggelit így elmentek a saját dolgukra.Calum fölvitte a cuccát majd lejött reggelizni.
-És hol jártál?-ültem le mellé.
-Hát..Itt is ott is.-válaszolta.
-Nem mondhatod el?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Oké.-bólintottam.Ash jött le a lépcsőn.Odaült hozzánk.Calum befejezte a reggelijét majd visszaült hozzánk és hármasban beszélgettünk.
-És milyen volt az este?-nézett rám a bátyám.
-Jó volt.Ash is velem aludt.-mutattam rá a bal oldalamon ülő személyre aki bólintott.
-Na és mi történt?-jelent meg egy perverz vigyor a bátyám arcán.
-Semmi.-válaszoltam egyből.Calum ránézett Ashre.
-Tényleg nem történt semmi.Csak feküdtünk és néztük a csillagokat.Ennyi.-vonta meg a vállát Ash.Calum arcáról a vigyor lehervadt.
-Pedig kezdtem örülni,hogy történik valami izgalmas a húgommal.Eléggé unalmasnak látszol.-vallotta be a bátyám.Lenézően pillantottam rá.
-Nem vagyok unalmas.Igenis izgalmas vagyok.Tegyél fel kérdéseket és én válaszolok rájuk.Ígérem nem fogsz bennem csalódni.-dőltem hátra és keresztbe tettem a karom magam előtt.
-Legyen.De Ash is fog kérdéseket feltenni.-válaszolta.
-Tegyen.-mondtam lazán.Ha ez egy kihívás akkor legyen.Nem hátrálok meg.Meg kell mutatnom,hogy én igenis izgalmas vagyok és nem uncsi.
-Milyen zenéket szeretsz?-tette fel az első kérdést Calum.
-Rockosabbakat.-mondtam.
-Kedvenc előadó vagy előadók?-kérdezte Ash.
-AC/DC,Green Day,Nirvana,Papa Roach,Blink 182 és még van pár.-válaszoltam.Calum és Ash egymásra néztek.Aztán elismerően néztek rám.
Csomó kérdést tettek fel.Mindegyikre válaszoltam.Valamelyik kérdésnél vagy elismerően néztek rám vagy döbbenten.Az utolsó kérdést azt nem tudom hova tenni.Természetesen a bátyám kérdezte.Eddig ő tette fel a legtöbb perverz kérdést,de ez...
-Szűz vagy még?-kérdezte.
-Ez most komoly?-döbbentem meg.
-Válaszolnod kell!-vigyorgott Ash.
-Hű de kíváncsi valaki.-néztem rá.
-Na gyerünk.Válaszolj a kérdésemre.-mondta komolyan Calum.
-Jó jó oké...-nagy levegőt vettem.-Nem.-mondtam ki.Mind a két fiú kerek szemekkel nézett rám.
-MI VAN?-döbbenten kérdezte a bátyám.
-Jól hallottátok.-mosolyogtam.Vicces volt őket így látni.
-Mikor,kivel és hol?-kérdezte Ash.Ő is döbbenten.
-Egy éve lehetett.Chrissel és nála.-álltam fel.Elzsibbadt a lábam így járkáltam egy kicsit.
-Ezt nem hiszem el!A húgom már nem szűz.Ilyen nincs.-akadt ki a bátyám.
-Micsoda?-kérdezte a lépcsőn állva.Ennek is pont most kellett jönnie.
-Ezen most miért kell meglepődni?Amúgy meg nem lehetne ezt elfelejteni?Ez csak egy dolog.-mondtam.
-Jó oké.Túltettem magam rajta.Oké.-mondta Calum.
-Akkor most már bevallod,hogy nem vagyok unalmas?-néztem rá a bátyámra.
-Ja.-bólintott.
-Köszönöm.-mosolyogtam.-És most lehet fordítva?Én kérdezek és ti válaszoltok,vagy elmondjátok?-néztem rájuk.
-Luke!Hívd ide Mikey-t.-szólt a báytám Luke-nak.
-Megyek.-ment fel a lépcsőn.
-Most megmutatjuk,hogy mi kik vagyunk.-mondta Calum.
Luke és Michael hamar leértek.Bementünk egy tágas szobába ahol millió hangszer fogadott.Csomó gitár,két dobfelszerelés,trombita,hegedű,zongora(az egyik kedvenc hangszerem!) minden hangszer ami létezik az ott megtalálható volt.Michael,Luke és Calum egy-egy gitárt vett a kezükbe,Ash meg beült az egyik dobfelszerelés mögé.
-Szereted a Green Day American Idiot számát?-kérdezte Calum a gitárját hangolva.
-Nagyon!-ültem le az egyik székre ami a szobában volt.
-Nagyszerű.Akkor azt most eljátszuk neked.-mondta.Mind a három fiú befejezte a gitárjaik hangolását,Ash meg a kezébe vette a dobütőt.Eljátszották a dalt ami rohadt jó volt.Esküszöm jobb volt mint az eredeti.
Aztán saját dalaikat játszottak.A 18,Long way home,Disconnected és majdnem az összes számuk tetszett.
-Nagyon ügyesek vagytok és rohadt jók a dalaitok.-mondtam.-Tudtok Blink 182 számot?-kérdeztem.
-Igen a I miss you-t.-mondta Michael.
-Az az egyik kedvencem.-mosolyogtam.
Kisebb változás történt.Michael és Luke akusztikus gitárt vettek a kezükbe és Ash is más dobot használt.De maga a dal lenyűgözött.És ez is százszor jobb volt az eredetinél.Majdnem elérzékenyültem annyira szép volt.Most hallottam őket először.Mindenki hangja nagyon jó.Luke-é különös módon nagyon tetszett.És ahogy beleéli magát a dalba gitározás közben.Ahogy Michael járkál és a gitárszólójánál viselkedik.Ash ahogy beleéli magát a dobolásba.Olyan mintha ilyenkor egy másik világban lenne.Calum mikor énekel és oldalra pillant és a hangja.Nagyon jók.
-Na milyen volt?-kérdezte Ash.
-Meghaltam...Esküszöm jobb volt mint az eredeti.Meg az American Idiot is.Ti amúgy így egy banda vagytok?-kérdeztem.Nagyon tehetségesek és fogadni mernék,hogy ők így egy banda és a világ már ismeri őket.Nem az egész,de a többsége.
-Igen.Mi vagyunk a 5 Seconds Of Summer.-mondta Calum.
-Jó kis név.-mondtam.
-Eddig még nem hallottál rólunk?-kérdezte Luke.
-Nem.Még egyszer sem.-ráztam a fejem.
-Majd nézd meg a videó klippeket.-javasolta Ash.
-Oké.-bólintottam.
-Tényleg azt meg se kérdeztem.Te tudsz valamilyen hangszeren játszani?-kérdezte a bátyám.
-Igen.Anyum tanított meg zongorázni.-mondtam.
-És tudsz valamit mutatni nekünk?-állt fel Ash és leült a kanapéra.
-Persze.-mentem oda a zongora elé.Leültem és azon gondolkoztam,hogy mi is legyen.-Legyen mondjuk egy ideillő.Gondolom ismeritek a Twilight filmet ugye?-kérdeztem.
-Igen.-mondták nem valami szép arckifejezéssel.
Hát igen ez a film elég nagy felkavarodást okozott ami világunkban.Nem csak mi,a vámpírok utáltuk ezt a filmet,hanem a farkasok is.Attól féltünk,hogy ha az emberek tényleg elhiszik,hogy mi,vámpírok és farkasok létezünk,akkor nagy veszélyt jelentetünk a számukra és kiakarnak minket irtani.De ez szerencsére nem történt meg.De amúgy maga a film annyira nem volt rossz.Fogjuk rá.
Beletöröltem a kezem a farmernadrágba (Ez nálam egy szokás.Minden zongorázásom előtt ezt szoktam csinálni) és elkezdtem játszani a darabot.Mikor befejeztem megkérdeztem a fiúkat,hogy milyen volt.
-Jó volt,eltekintve attól,hogy ez a dal egy nem valami jó filmből való.-mondta Calum.
-Te is utálod azt a filmet?-kérdezte Michael.
-Minden vámpír és farkas utálja azt a filmet.Ez alap.-vontam meg a vállam.-Amúgy szerintem nem rossz film.Jó benne a zongorás háttérzenék.-mondtam.
-Te hülye vagy!-mondta Luke.
-Miért vagyok én hülye?-húztam fel a szemöldököm és ránéztem.
-Csak ilyen dalokat tudsz?Vagy valami mást is?-fonta keresztbe a karját maga előtt.
-Csak figyelj!-fordultam vissza a zongorához.Megcsináltam a kis rituálémat (megtöröltem a kezem) majd elkezdtem a Green Day 21 Guns dalát.Kb. hat perces darab.A dal közepén úgymond van egy "szünet" ahol igazából csak a hangot kell sokáig tartani,ott Luke mondani akart valamit,de mivel én folytattam a dalt így nem szólalt meg.-És ez hogy tetszett?-fordultam hátra mikor végeztem.
-Nem volt rossz.-elismerően bólintott.
Még mutattam nekik pár dalt majd elmentek ebédelni.Én addig egész végig ottmaradtam a szobában és a kedvenc dalaimat játszottam.Majd mikor legközelebb bejöttek a szobába akkor a többiek is jöttek velük.Mindeni bent volt a szobában.
Kiderült,hogy Harry,Louis,Liam,Zayn és Niall ők is egy banda és a nevük One Direction.De ők semmilyen hangszeren nem játszanak.Vagyis tudnak játszani,csak a dalaikban nem használják.Van egy saját háttérzenekaruk és ők játszanak.De van mikor Niall is gitározik.Megtudtam,hogy Niall nagyon szeret és jól is tud gitározni,Liam és Louis szoktak zongorázni,ritkán gitározni.
Az is kiderült,hogy Perrie egy lánybandában az egyik énekes.Négyen vannak és a nevük Little Mix.Mutatott pár dalt.Nem voltak rosszak.
Eleanor és Sophi nem énekelnek,és nem játszanak semmilyen hangszeren.De engem ez nem zavart.
Nagyon örültem,hogy egy olyan társaságba kerültem ahol a többség tud és szeret hangszeren játszani és énekelni.Legalább nem vagyok az egyetlen aki szeret valamilyen hangszeren játszani.Csak én épp énekelni nem szeretek.Nincs jó hangom.Szerintem.Eddig akik hallották a hangom azok mind azt mondták,hogy nagyon jól éneklek.Nem foglalkoztam velük és akkor is azt mondtam,hogy rossz a hangom.
Sokat beszélgettünk.Most aztán mindenkit jól megismertem.Sophi kitalálta,hogy mindenkiről mondjak véleményt most,hogy megismertem őket.Mindenkiről pozitív dolgokat mondtam.Elmondtam,hogy mi tetszik benne a legjobban.És volt egy ember akinél ilyet nem tudtam mondani.Luke volt az.Mivel ő majdnem megölt,így nem nagyon tudtam pozitív dolgot mondani róla még úgy se,hogy most ismeretem meg a jobbik oldalát.
Valahogy felkerült az az ötlet,hogy menjünk el most este buliba.Azt hiszem Zayn mondta.Mindenki belement és volt is kedve hozzá.Így felöltöztünk más ruhába és elindultunk.Fogalmam sincs,hogy hova megyünk.Én csak egy helyet ismerek ahova még régen a volt haverjaimmal jártam.Ha oda megyünk remélem ők nem lesznek ott.
És ahogy sejtettem oda mentünk.Nagy tömeg volt bent.Össze-vissza tekingettem,hogy meglássam őket.Szerencsére eddig még nem láttam meg őket.Leültünk egy szabad asztalhoz.Pont elfértünk.Majd Zayn,Louis,Liam,Ash és Calum elmentek italért.Persze,hogy én nem kértem semmit.Jó volt a hangulat addig ameddig a zenekarból az egyik tag le nem sérült.Elhányta magát.Zene nélkül maradtunk.A színpadot letakarították,majd egy srác fölment.Azt kérdezte,hogy nincs-e itt olyan aki jól tud zenélni.
-Menjetek ti!-mondtam a bátyámnak.
-Jó ötlet.-szólt Niall.
-Úgyis jól játszotok,a hangszerek megvannak.Mire vártok még?-mondtam tovább.
-Srácok megyünk?-kérdezte Calum Michael-t,Ash-t és Luke-ot.Bólintottak.Calum felállt.-Mi játszatunk pár dalt.-mondta.A színpadon lévő srác megörült.A többi három fiú is felállt és Calummal együtt elindultak a színpad felé.
És ekkor sajnos valami rosszat láttam.Találkozott a tekintetünk...
U.I:Légyszi pipáljatok,iratkozzatok fel és ami a legfontosabb kommenteljetek.Köszönöm.
Emily szemszöge
Arra ébredtem,hogy valami monoton kopog.Kinyitom a szemem.Esik az eső.Az üvegen szó szerint folyik a víz.Ez nem is esik,inkább szakad.Tök jó így nézni.Pár másodpercig néztem,majd ránéztem Ashre.Nyitva volt a szemem és ő is az esőt nézte.Mikor észrevett halkan köszönt.
-Szia.
-Szia.-köszöntem én is.
-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Végül is jól.Te?
-Én is.-mondta.Pár percig néztük az esőt majd Ashnek korgott a gyomra.
-Szerintem menj le reggelizni.-javasoltam.
-Megyek is.-ült fel.-Te nem jössz?-nézett rám.
-De majd,csak még lezuhanyzok.
-Oké.Majd akkor gyere.-mondta és elment.
Egy kicsi ideig még feküdtem és néztem az esőt,majd felkeltem és visszamentem a szobámba.Mivel kevés cuccot hoztam magammal így már minden ruhám volt rajtam.Most mit csináljak?Bingó!Mármint nem az a játék amit az öregemberek játszanak.Hanem,megvan,hogy mit fogok csinálni.Kimentem és lerohantam a nappaliba.Odamentem Perrie-hez.
-Helló.Öhm...Tudsz kölcsönadni ruhát mára?-kérdeztem
-Persze.Gyere.-állt fel a kanapéról.Követtem őt.Fölmentünk a szobájába.A szekrényben nézelődött pár percig majd elővett egy egyszerű farmert és egy melegebb pulcsit.-Fehérnemű kell?-kérdezte.Bólintottam.-Oké.-fordult vissza a szekrényhez.Kinyitott egy másik fiókot és kivett belőle egy melltartót és egy bugyit.
-Köszi.-vettem át.
-Nincs mit.-mosolygott.Ő lement én meg fel a fürdőbe.Lezuhanyoztam és megmostam a hajam,majd a régi cuccaimat beraktam a mosógépbe.Majd lementem a többiekhez.Leültem közéjük az asztalhoz.Hallgattam,hogy mit beszélnek.Ash vagy percenként rám nézett.Nem tudom,hogy mér,de olyan furán éreztem magam mikor rám nézett.
A nagy beszélgetés közben kinyílik az ajtó és egy ismerős személy lép be.Felugrottam,odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.Kicsikét túl szorosan öleltem.
-Látom eléggé hiányoztam.-mondta a bátyám.
-Igen.Végül is csak te vagy már az életembe akire számíthatok.-engedtem el.
-Sziasztok.-köszönt a többieknek.
Már mindenki befejezte a reggelit így elmentek a saját dolgukra.Calum fölvitte a cuccát majd lejött reggelizni.
-És hol jártál?-ültem le mellé.
-Hát..Itt is ott is.-válaszolta.
-Nem mondhatod el?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Oké.-bólintottam.Ash jött le a lépcsőn.Odaült hozzánk.Calum befejezte a reggelijét majd visszaült hozzánk és hármasban beszélgettünk.
-És milyen volt az este?-nézett rám a bátyám.
-Jó volt.Ash is velem aludt.-mutattam rá a bal oldalamon ülő személyre aki bólintott.
-Na és mi történt?-jelent meg egy perverz vigyor a bátyám arcán.
-Semmi.-válaszoltam egyből.Calum ránézett Ashre.
-Tényleg nem történt semmi.Csak feküdtünk és néztük a csillagokat.Ennyi.-vonta meg a vállát Ash.Calum arcáról a vigyor lehervadt.
-Pedig kezdtem örülni,hogy történik valami izgalmas a húgommal.Eléggé unalmasnak látszol.-vallotta be a bátyám.Lenézően pillantottam rá.
-Nem vagyok unalmas.Igenis izgalmas vagyok.Tegyél fel kérdéseket és én válaszolok rájuk.Ígérem nem fogsz bennem csalódni.-dőltem hátra és keresztbe tettem a karom magam előtt.
-Legyen.De Ash is fog kérdéseket feltenni.-válaszolta.
-Tegyen.-mondtam lazán.Ha ez egy kihívás akkor legyen.Nem hátrálok meg.Meg kell mutatnom,hogy én igenis izgalmas vagyok és nem uncsi.
-Milyen zenéket szeretsz?-tette fel az első kérdést Calum.
-Rockosabbakat.-mondtam.
-Kedvenc előadó vagy előadók?-kérdezte Ash.
-AC/DC,Green Day,Nirvana,Papa Roach,Blink 182 és még van pár.-válaszoltam.Calum és Ash egymásra néztek.Aztán elismerően néztek rám.
Csomó kérdést tettek fel.Mindegyikre válaszoltam.Valamelyik kérdésnél vagy elismerően néztek rám vagy döbbenten.Az utolsó kérdést azt nem tudom hova tenni.Természetesen a bátyám kérdezte.Eddig ő tette fel a legtöbb perverz kérdést,de ez...
-Szűz vagy még?-kérdezte.
-Ez most komoly?-döbbentem meg.
-Válaszolnod kell!-vigyorgott Ash.
-Hű de kíváncsi valaki.-néztem rá.
-Na gyerünk.Válaszolj a kérdésemre.-mondta komolyan Calum.
-Jó jó oké...-nagy levegőt vettem.-Nem.-mondtam ki.Mind a két fiú kerek szemekkel nézett rám.
-MI VAN?-döbbenten kérdezte a bátyám.
-Jól hallottátok.-mosolyogtam.Vicces volt őket így látni.
-Mikor,kivel és hol?-kérdezte Ash.Ő is döbbenten.
-Egy éve lehetett.Chrissel és nála.-álltam fel.Elzsibbadt a lábam így járkáltam egy kicsit.
-Ezt nem hiszem el!A húgom már nem szűz.Ilyen nincs.-akadt ki a bátyám.
-Micsoda?-kérdezte a lépcsőn állva.Ennek is pont most kellett jönnie.
-Ezen most miért kell meglepődni?Amúgy meg nem lehetne ezt elfelejteni?Ez csak egy dolog.-mondtam.
-Jó oké.Túltettem magam rajta.Oké.-mondta Calum.
-Akkor most már bevallod,hogy nem vagyok unalmas?-néztem rá a bátyámra.
-Ja.-bólintott.
-Köszönöm.-mosolyogtam.-És most lehet fordítva?Én kérdezek és ti válaszoltok,vagy elmondjátok?-néztem rájuk.
-Luke!Hívd ide Mikey-t.-szólt a báytám Luke-nak.
-Megyek.-ment fel a lépcsőn.
-Most megmutatjuk,hogy mi kik vagyunk.-mondta Calum.
Luke és Michael hamar leértek.Bementünk egy tágas szobába ahol millió hangszer fogadott.Csomó gitár,két dobfelszerelés,trombita,hegedű,zongora(az egyik kedvenc hangszerem!) minden hangszer ami létezik az ott megtalálható volt.Michael,Luke és Calum egy-egy gitárt vett a kezükbe,Ash meg beült az egyik dobfelszerelés mögé.
-Szereted a Green Day American Idiot számát?-kérdezte Calum a gitárját hangolva.
-Nagyon!-ültem le az egyik székre ami a szobában volt.
-Nagyszerű.Akkor azt most eljátszuk neked.-mondta.Mind a három fiú befejezte a gitárjaik hangolását,Ash meg a kezébe vette a dobütőt.Eljátszották a dalt ami rohadt jó volt.Esküszöm jobb volt mint az eredeti.
Aztán saját dalaikat játszottak.A 18,Long way home,Disconnected és majdnem az összes számuk tetszett.
-Nagyon ügyesek vagytok és rohadt jók a dalaitok.-mondtam.-Tudtok Blink 182 számot?-kérdeztem.
-Igen a I miss you-t.-mondta Michael.
-Az az egyik kedvencem.-mosolyogtam.
Kisebb változás történt.Michael és Luke akusztikus gitárt vettek a kezükbe és Ash is más dobot használt.De maga a dal lenyűgözött.És ez is százszor jobb volt az eredetinél.Majdnem elérzékenyültem annyira szép volt.Most hallottam őket először.Mindenki hangja nagyon jó.Luke-é különös módon nagyon tetszett.És ahogy beleéli magát a dalba gitározás közben.Ahogy Michael járkál és a gitárszólójánál viselkedik.Ash ahogy beleéli magát a dobolásba.Olyan mintha ilyenkor egy másik világban lenne.Calum mikor énekel és oldalra pillant és a hangja.Nagyon jók.
-Na milyen volt?-kérdezte Ash.
-Meghaltam...Esküszöm jobb volt mint az eredeti.Meg az American Idiot is.Ti amúgy így egy banda vagytok?-kérdeztem.Nagyon tehetségesek és fogadni mernék,hogy ők így egy banda és a világ már ismeri őket.Nem az egész,de a többsége.
-Igen.Mi vagyunk a 5 Seconds Of Summer.-mondta Calum.
-Jó kis név.-mondtam.
-Eddig még nem hallottál rólunk?-kérdezte Luke.
-Nem.Még egyszer sem.-ráztam a fejem.
-Majd nézd meg a videó klippeket.-javasolta Ash.
-Oké.-bólintottam.
-Tényleg azt meg se kérdeztem.Te tudsz valamilyen hangszeren játszani?-kérdezte a bátyám.
-Igen.Anyum tanított meg zongorázni.-mondtam.
-És tudsz valamit mutatni nekünk?-állt fel Ash és leült a kanapéra.
-Persze.-mentem oda a zongora elé.Leültem és azon gondolkoztam,hogy mi is legyen.-Legyen mondjuk egy ideillő.Gondolom ismeritek a Twilight filmet ugye?-kérdeztem.
-Igen.-mondták nem valami szép arckifejezéssel.
Hát igen ez a film elég nagy felkavarodást okozott ami világunkban.Nem csak mi,a vámpírok utáltuk ezt a filmet,hanem a farkasok is.Attól féltünk,hogy ha az emberek tényleg elhiszik,hogy mi,vámpírok és farkasok létezünk,akkor nagy veszélyt jelentetünk a számukra és kiakarnak minket irtani.De ez szerencsére nem történt meg.De amúgy maga a film annyira nem volt rossz.Fogjuk rá.
Beletöröltem a kezem a farmernadrágba (Ez nálam egy szokás.Minden zongorázásom előtt ezt szoktam csinálni) és elkezdtem játszani a darabot.Mikor befejeztem megkérdeztem a fiúkat,hogy milyen volt.
-Jó volt,eltekintve attól,hogy ez a dal egy nem valami jó filmből való.-mondta Calum.
-Te is utálod azt a filmet?-kérdezte Michael.
-Minden vámpír és farkas utálja azt a filmet.Ez alap.-vontam meg a vállam.-Amúgy szerintem nem rossz film.Jó benne a zongorás háttérzenék.-mondtam.
-Te hülye vagy!-mondta Luke.
-Miért vagyok én hülye?-húztam fel a szemöldököm és ránéztem.
-Csak ilyen dalokat tudsz?Vagy valami mást is?-fonta keresztbe a karját maga előtt.
-Csak figyelj!-fordultam vissza a zongorához.Megcsináltam a kis rituálémat (megtöröltem a kezem) majd elkezdtem a Green Day 21 Guns dalát.Kb. hat perces darab.A dal közepén úgymond van egy "szünet" ahol igazából csak a hangot kell sokáig tartani,ott Luke mondani akart valamit,de mivel én folytattam a dalt így nem szólalt meg.-És ez hogy tetszett?-fordultam hátra mikor végeztem.
-Nem volt rossz.-elismerően bólintott.
Még mutattam nekik pár dalt majd elmentek ebédelni.Én addig egész végig ottmaradtam a szobában és a kedvenc dalaimat játszottam.Majd mikor legközelebb bejöttek a szobába akkor a többiek is jöttek velük.Mindeni bent volt a szobában.
Kiderült,hogy Harry,Louis,Liam,Zayn és Niall ők is egy banda és a nevük One Direction.De ők semmilyen hangszeren nem játszanak.Vagyis tudnak játszani,csak a dalaikban nem használják.Van egy saját háttérzenekaruk és ők játszanak.De van mikor Niall is gitározik.Megtudtam,hogy Niall nagyon szeret és jól is tud gitározni,Liam és Louis szoktak zongorázni,ritkán gitározni.
Az is kiderült,hogy Perrie egy lánybandában az egyik énekes.Négyen vannak és a nevük Little Mix.Mutatott pár dalt.Nem voltak rosszak.
Eleanor és Sophi nem énekelnek,és nem játszanak semmilyen hangszeren.De engem ez nem zavart.
Nagyon örültem,hogy egy olyan társaságba kerültem ahol a többség tud és szeret hangszeren játszani és énekelni.Legalább nem vagyok az egyetlen aki szeret valamilyen hangszeren játszani.Csak én épp énekelni nem szeretek.Nincs jó hangom.Szerintem.Eddig akik hallották a hangom azok mind azt mondták,hogy nagyon jól éneklek.Nem foglalkoztam velük és akkor is azt mondtam,hogy rossz a hangom.
Sokat beszélgettünk.Most aztán mindenkit jól megismertem.Sophi kitalálta,hogy mindenkiről mondjak véleményt most,hogy megismertem őket.Mindenkiről pozitív dolgokat mondtam.Elmondtam,hogy mi tetszik benne a legjobban.És volt egy ember akinél ilyet nem tudtam mondani.Luke volt az.Mivel ő majdnem megölt,így nem nagyon tudtam pozitív dolgot mondani róla még úgy se,hogy most ismeretem meg a jobbik oldalát.
Valahogy felkerült az az ötlet,hogy menjünk el most este buliba.Azt hiszem Zayn mondta.Mindenki belement és volt is kedve hozzá.Így felöltöztünk más ruhába és elindultunk.Fogalmam sincs,hogy hova megyünk.Én csak egy helyet ismerek ahova még régen a volt haverjaimmal jártam.Ha oda megyünk remélem ők nem lesznek ott.
És ahogy sejtettem oda mentünk.Nagy tömeg volt bent.Össze-vissza tekingettem,hogy meglássam őket.Szerencsére eddig még nem láttam meg őket.Leültünk egy szabad asztalhoz.Pont elfértünk.Majd Zayn,Louis,Liam,Ash és Calum elmentek italért.Persze,hogy én nem kértem semmit.Jó volt a hangulat addig ameddig a zenekarból az egyik tag le nem sérült.Elhányta magát.Zene nélkül maradtunk.A színpadot letakarították,majd egy srác fölment.Azt kérdezte,hogy nincs-e itt olyan aki jól tud zenélni.
-Menjetek ti!-mondtam a bátyámnak.
-Jó ötlet.-szólt Niall.
-Úgyis jól játszotok,a hangszerek megvannak.Mire vártok még?-mondtam tovább.
-Srácok megyünk?-kérdezte Calum Michael-t,Ash-t és Luke-ot.Bólintottak.Calum felállt.-Mi játszatunk pár dalt.-mondta.A színpadon lévő srác megörült.A többi három fiú is felállt és Calummal együtt elindultak a színpad felé.
És ekkor sajnos valami rosszat láttam.Találkozott a tekintetünk...
2014. november 7., péntek
5.rész-A szoba
Sziasztok:)Meghoztam az 5.részt.Komizzatok vagy iratkozzatok fel.Jó olvasást:) xx
Emily szemszöge
Fekszek az ágyon,bámulom a plafont,a szememből meg folyik a könny.Nem tudom,hogy hány órája fekhetek itt,de már többen is voltak bent nálam.Elsőnek Luke jött be.Megkérdezte hogy vagyok.Majd Harry, Ashton, Michael, a csajok, Niall, Zayn, Louis és végül Liam.Sokan mondták,hogy tereljem el a figyelmem.Nézzek filmet,hallgassak zenét stb.A filmnél maradtam.Fölültem,megtöröltem a szemem,átöltöztem otthonosabb cuccba,majd a kezembe vettem a telefont és kimentem a szobából.Szerencsére kint nem volt senki.Lementem az első emeletre.Leértem és fordulok balra,hogy tovább menjek le,de valaki szól:
-Hová mész?-hátrafordultam.Luke nézett rám.
-Filmet nézni.Nem tudsz valami jó romantikus,nyálas filmet?-kérdeztem.
-Azt nem.De a csajok biztos tudnának neked segíteni.
-Azt gondolom.-mosolyogtam.Hogy miért azt nem tudom.
-Jó filmnézést.-mondta és visszament a szobájába.
-Köszi.-fordultam vissza és lementem.Lent odamentem a csajokhoz.-Tudtok valami jó romantikus filmet?-álltam meg a pult előtt.
-Sokat.-nézett rám Sophi.-Miért?
-Eléggé rosszul nézel ki még mindig.Mi történt a pasiddal délelőtt?-kérdezte Perrie.
-Az a pár nap alatt míg nem voltunk együtt ő megcsalt.Összejött a barátnőmmel.Most meg szakít velem és bevallja,hogy másfél éven át csak kihasznált.És ami a legdurvább,hogy azt is mondta,hogy sosem érzett irántam semmit.-meséltem.A könnyeim megint elkezdtek folyni,de erőt vettem magamon.
-Az elég szar.Akkor most ezért akarsz romantikus filmet nézni?-nézett rám Eleanor.Bólintottam.
-Értem...Tudod mit.Rád hagyjuk a döntést.A mozi szobában a filmek úgy is kategória,stílus szerint vannak-áll fel és jött oda hozzám.Elvezetett a szobába.Bent a "romantikus filmek" részhez vitt.-Itt vannak.-mutatott rájuk.
-Köszi.-mosolyogtam.
-Szívesen.-majd elment.
Nézelődtem a filmek közt.Jó sok van.Megakadt a szemem az egyiken.Levettem a elolvastam a címét.Téli Mese.Kivettem a tokból a CD-t és a DVD lejátszóba tettem.A szobában három széksor van.Egy-egy sorban öt szék.A második sor harmadik székére ültem le.Pont középre.A film elindult és a nagy képernyőre bámultam.Felhúztam a térdem és figyeltem.A film felénél Luke jött be.Megkérdezte a film címét,majd pár percig nézte.Mikor megunta otthagyott.Mivel én érzékeny lelkű vagyok így a fim közben kicsit könnyeztem is.A film végén a CD-t kivettem és a helyére raktam.
-Mit néztél?-kérdezte Eleanor.
-Téli Mese.
-Az jó.-mosolygott Sophi.
-Az.-bólintottam.Fölmentem és bekopogtam Ashtonhoz.
-Ki az?-kérdezte az ajtó túloldaláról.
-Emily.Csak gyorsan kérdezni szeretnék valamit.-mondtam.Ashton kinyitotta az ajtót.Nem volt rajta póló.Mi ez a mánia a fiúknál,hogy póló nélkül vannak?Hosszú fekete gatya volt rajta és a haja össze-vissza állt.Eléggé helyes volt.
-Mit szeretnél kérdezni?
-Megadod Calum telefonszámát?Beszélni szeretnék vele.
-Oké.-vette elő a zsebéből a telefont.Lediktálta a számot.Megköszöntem majd felmentem a szobámba.Leültem az ágyra és felhívtam a bátyámat.Már azt hittem,hogy nem veszi fel,de a sokadik csörgésre megszólalt:
-Calum Hood.-szólt bele.
-Emily Hood.A húgod.-mondtam komoly hangon.
-Ó.Szia.-lepődött meg.-Na mizu?-kérdezte.Az elejétől elkezdtem mesélni neki a sztorit.Közben járkáltam a szobában.A szekrényen nézegettem a könyveket.Volt egy aminek tetszett a címe.Szerelem a csillagok alatt.Kiakartam húzni de megakadt.A szekrény elindult és a másik belsejébe ment be.-Emily.Emily mi van?-kérdezte Calum.
-A könyves szekrény elindult.Bement a másik mögé.-magyaráztam a történteket.-Ez?...Ez itt egy ajtó?-néztem magam elé.Régies faajtó volt.A kilincs már kicsit rozsdás is volt.-Mi lehet itt?-mentem be.Az ajtó nyikorogva kitárult előttem.Egy kisebb folyosó volt a végén halvány fény szűrődött be.Végigsétáltam és a végén egy pár fokos lépcső volt.Fölmentem.-Ez egy szoba.-közben persze kommentáltam Calumnak,hogy mi történik.A szoba közepén egy ágy inkább heverő volt.Jó nagy.Akár négyen is elférnénk rajta.Sehol nem volt ablak.Felnéztem.Az egész plafon átlátszó,vastag üvegből állt.Hirtelen a hátam mögött zajt hallottam.A szekrény elindult vissza.-Calum?
-Igen?-szólalt meg az eddig hallgató bátyám.
-Te tudtál erről a szobáról?
-Persze.Ez egy titkos szoba.Ide inkább csak este jó jönni.Mikor csillagos ég van.-magyarázta.
-Miért pont akkor?
-Ez a szoba évezredek óta itt van.Akárcsak a ház.Azért néz ki jól,mert mindig fel van újítva.Arra szokták azt a szobát használni,és ez pont jó a te helyzetedben,hogy ha magányos vagy és valamelyik családtagod halott,akkor esténként vele lehetsz.Beszélhetsz hozzá.Senki nem fogja hallani.A másik amire jó,hogy ha van egy szerelmed akkor nézheted vele az eget...De ez persze csak egy hülyeség.
-Most találtad ki mi?
-Aha.Amúgy direkt adtam neked azt a szobát.Gondoltam,lehet hogy hasznát veszed.
-Köszi.
-Nincs mit.Na!Tedd túl magad azon a görényen.Csak rosszabb lesz ha állandóan rajta gondolkozol.
-Oké.-bólintottam.
-Na szia.Holnap vagy holnapután otthon leszek.Jó légy.
-Az leszek.Szia.-tettem le a telefont.
Már kezd sötétedni.Szerintem ma este itt fogok aludni.Elterültem a heverőn.A szürkéskék eget néztem.Pár halványabb csillag már volt rajta.Addig kicsit unalmas volt,míg teljesen sötét nem lett.Mikor már besötétedett és a csillagok ragyogtak,akkor minden jobb lett.Annyira gyönyörű az ég!Anya valahol ott van fent.Figyel engem.És még mindig szeret.Ahogy én is őt.Örökre a szívemben lesz.A filmekben mindig ezt mondják.Hát...Végül is lehet,hogy igaz.Remélem.
Olyan negyed óra elteltével különös zajra figyeltem fel.Nem kintről jött az biztos.Hanem a szobámból.Mintha valaki keresne valamit.A szekrény elindult.Felálltam és a falmellé mentem.Még véletlenül se lássanak meg.Az ajtó nyikorgását halottam.Kinyitotta vagy becsukta azt nem tudom.A cipője hallatszik a padlón.A lépcső jön fel.A falhoz simulok.Utolsó lépcsőfok és bent van.Ez Ashton.Meg könnyebülten lélegzem fel.Ashton meghallotta és megfordult.
-Szóval itt vagy.Az egész házat átkutattam érted.-mondta zsebbe dugott kézzel.
-Hát.Itt vagyok.-tártam szét a karom.
-Mit csinálsz itt?És mi ez a szoba?
-Nézz fel.-javasoltam.Ashton felnézett.
-Szép.
-Az.-mosolyogtam.Odamentem a heverőhöz és lefeküdtem.Kényelmesen elhelyezkedtem és néztem a csillagokat.Ashton csak nézett rám.-Mi van?Ott fogsz állni vagy idejössz és innen nézed a csillagokat.Innen legalább nem fájdul meg a nyakad.-néztem rá.Ashton idejött és lefeküdt mellém.-Amúgy,hogy jöttél rá hogy itt van egy szoba?
-Mivel sehol nem találtalak,így felhívtam Calumot.Ő mondta meg,hogy itt vagy.És ide hogy kell bejutni.
-Értem.
-Emily...
-Emy.Jobban szeretem az Emy-t.Te hogy szereted a neved?
-Ash.
-Oké.Becenevek letudva.Amúgy mit akartál mondani?
-Azt,hogy megverhetem a volt pasid?
-Mert?
-Ekkora seggfej nem lehet egy csávó!Azért ilyet ne csináljon egy csajjal!
-Várj!Te honnan tudod,hogy mi történt?Nem mondtam el neked.
-A csajok mesélték.Baj?
-Nem.Előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna szóval...
-Oké...-csendben voltunk.Eléggé kínos csend volt.
-És öhm...-szólaltam meg és velem egyszerre Ash is.Elröhögtük magunkat.-Kínos csend.
-Az.-bólintott.-Szerinted anyud most fentről néz?
-Biztos.Figyel és segít nekem.Örökre velem marad.-gördült ki egy könnycsepp.Aztán jöttek a ráadások.Eszembe jutott ahogy megtaláltam a szoba közepén anya holttestét.És az is az eszembe jutott ami ma történt.Sorra jöttek egymás után a könnyek.
-Mi a baj?-fordult felém Ash.
-Csak...Anya...meg...ami ma történt.Ez...ez túl sok nekem.Ennyire rossz nem lehet az életem.-ültem fel.
-Túl kell tenned magad ezeken a dolgokon.-ő is felült.Törökülésben ültünk egymással szemben.A könnyeimet törölgettem.
-Megpróbálom.-sóhajtottam.
-Na gyere ide.-tárta szét a karját.Odamásztam hozzá és megöleltem.Ez most jól jött.
-Köszi.-köszöntem meg.-Ez most jól jött.
-Nincs mit.-engedett el.-Fáradt vagy?
-Fizikailag nem,csak szellemileg.-válaszoltam.
-Akkor próbálj meg pihenni.
-Oké.Nézed még velem a csillagokat?
-Igen.-dőlt hátra.Én is hátradőltem.Ash keze alattam volt így ránéztem.
-Öhm...?-lepődtem meg.
-Mitől félsz?Nem eszlek meg.-röhögött.
-Tudom csak...-akadtam el.
-Gyere már!
-Oké.-adtam meg magam.Hátradőltem és a fejem Ash vállán volt.Átkarolt és néztük a csillagokat.Olyan fél óra elteltével Ash bealudt.Néztem ahogy alszik.Olyan aranyos volt,hogy elmosolyodtam.Pár percig még néztem a csillagokat,majd lehunytam a szemem és próbáltam elaludni...
Emily szemszöge
Fekszek az ágyon,bámulom a plafont,a szememből meg folyik a könny.Nem tudom,hogy hány órája fekhetek itt,de már többen is voltak bent nálam.Elsőnek Luke jött be.Megkérdezte hogy vagyok.Majd Harry, Ashton, Michael, a csajok, Niall, Zayn, Louis és végül Liam.Sokan mondták,hogy tereljem el a figyelmem.Nézzek filmet,hallgassak zenét stb.A filmnél maradtam.Fölültem,megtöröltem a szemem,átöltöztem otthonosabb cuccba,majd a kezembe vettem a telefont és kimentem a szobából.Szerencsére kint nem volt senki.Lementem az első emeletre.Leértem és fordulok balra,hogy tovább menjek le,de valaki szól:
-Hová mész?-hátrafordultam.Luke nézett rám.
-Filmet nézni.Nem tudsz valami jó romantikus,nyálas filmet?-kérdeztem.
-Azt nem.De a csajok biztos tudnának neked segíteni.
-Azt gondolom.-mosolyogtam.Hogy miért azt nem tudom.
-Jó filmnézést.-mondta és visszament a szobájába.
-Köszi.-fordultam vissza és lementem.Lent odamentem a csajokhoz.-Tudtok valami jó romantikus filmet?-álltam meg a pult előtt.
-Sokat.-nézett rám Sophi.-Miért?
-Eléggé rosszul nézel ki még mindig.Mi történt a pasiddal délelőtt?-kérdezte Perrie.
-Az a pár nap alatt míg nem voltunk együtt ő megcsalt.Összejött a barátnőmmel.Most meg szakít velem és bevallja,hogy másfél éven át csak kihasznált.És ami a legdurvább,hogy azt is mondta,hogy sosem érzett irántam semmit.-meséltem.A könnyeim megint elkezdtek folyni,de erőt vettem magamon.
-Az elég szar.Akkor most ezért akarsz romantikus filmet nézni?-nézett rám Eleanor.Bólintottam.
-Értem...Tudod mit.Rád hagyjuk a döntést.A mozi szobában a filmek úgy is kategória,stílus szerint vannak-áll fel és jött oda hozzám.Elvezetett a szobába.Bent a "romantikus filmek" részhez vitt.-Itt vannak.-mutatott rájuk.
-Köszi.-mosolyogtam.
-Szívesen.-majd elment.
Nézelődtem a filmek közt.Jó sok van.Megakadt a szemem az egyiken.Levettem a elolvastam a címét.Téli Mese.Kivettem a tokból a CD-t és a DVD lejátszóba tettem.A szobában három széksor van.Egy-egy sorban öt szék.A második sor harmadik székére ültem le.Pont középre.A film elindult és a nagy képernyőre bámultam.Felhúztam a térdem és figyeltem.A film felénél Luke jött be.Megkérdezte a film címét,majd pár percig nézte.Mikor megunta otthagyott.Mivel én érzékeny lelkű vagyok így a fim közben kicsit könnyeztem is.A film végén a CD-t kivettem és a helyére raktam.
-Mit néztél?-kérdezte Eleanor.
-Téli Mese.
-Az jó.-mosolygott Sophi.
-Az.-bólintottam.Fölmentem és bekopogtam Ashtonhoz.
-Ki az?-kérdezte az ajtó túloldaláról.
-Emily.Csak gyorsan kérdezni szeretnék valamit.-mondtam.Ashton kinyitotta az ajtót.Nem volt rajta póló.Mi ez a mánia a fiúknál,hogy póló nélkül vannak?Hosszú fekete gatya volt rajta és a haja össze-vissza állt.Eléggé helyes volt.
-Mit szeretnél kérdezni?
-Megadod Calum telefonszámát?Beszélni szeretnék vele.
-Oké.-vette elő a zsebéből a telefont.Lediktálta a számot.Megköszöntem majd felmentem a szobámba.Leültem az ágyra és felhívtam a bátyámat.Már azt hittem,hogy nem veszi fel,de a sokadik csörgésre megszólalt:
-Calum Hood.-szólt bele.
-Emily Hood.A húgod.-mondtam komoly hangon.
-Ó.Szia.-lepődött meg.-Na mizu?-kérdezte.Az elejétől elkezdtem mesélni neki a sztorit.Közben járkáltam a szobában.A szekrényen nézegettem a könyveket.Volt egy aminek tetszett a címe.Szerelem a csillagok alatt.Kiakartam húzni de megakadt.A szekrény elindult és a másik belsejébe ment be.-Emily.Emily mi van?-kérdezte Calum.
-A könyves szekrény elindult.Bement a másik mögé.-magyaráztam a történteket.-Ez?...Ez itt egy ajtó?-néztem magam elé.Régies faajtó volt.A kilincs már kicsit rozsdás is volt.-Mi lehet itt?-mentem be.Az ajtó nyikorogva kitárult előttem.Egy kisebb folyosó volt a végén halvány fény szűrődött be.Végigsétáltam és a végén egy pár fokos lépcső volt.Fölmentem.-Ez egy szoba.-közben persze kommentáltam Calumnak,hogy mi történik.A szoba közepén egy ágy inkább heverő volt.Jó nagy.Akár négyen is elférnénk rajta.Sehol nem volt ablak.Felnéztem.Az egész plafon átlátszó,vastag üvegből állt.Hirtelen a hátam mögött zajt hallottam.A szekrény elindult vissza.-Calum?
-Igen?-szólalt meg az eddig hallgató bátyám.
-Te tudtál erről a szobáról?
-Persze.Ez egy titkos szoba.Ide inkább csak este jó jönni.Mikor csillagos ég van.-magyarázta.
-Miért pont akkor?
-Ez a szoba évezredek óta itt van.Akárcsak a ház.Azért néz ki jól,mert mindig fel van újítva.Arra szokták azt a szobát használni,és ez pont jó a te helyzetedben,hogy ha magányos vagy és valamelyik családtagod halott,akkor esténként vele lehetsz.Beszélhetsz hozzá.Senki nem fogja hallani.A másik amire jó,hogy ha van egy szerelmed akkor nézheted vele az eget...De ez persze csak egy hülyeség.
-Most találtad ki mi?
-Aha.Amúgy direkt adtam neked azt a szobát.Gondoltam,lehet hogy hasznát veszed.
-Köszi.
-Nincs mit.Na!Tedd túl magad azon a görényen.Csak rosszabb lesz ha állandóan rajta gondolkozol.
-Oké.-bólintottam.
-Na szia.Holnap vagy holnapután otthon leszek.Jó légy.
-Az leszek.Szia.-tettem le a telefont.
Már kezd sötétedni.Szerintem ma este itt fogok aludni.Elterültem a heverőn.A szürkéskék eget néztem.Pár halványabb csillag már volt rajta.Addig kicsit unalmas volt,míg teljesen sötét nem lett.Mikor már besötétedett és a csillagok ragyogtak,akkor minden jobb lett.Annyira gyönyörű az ég!Anya valahol ott van fent.Figyel engem.És még mindig szeret.Ahogy én is őt.Örökre a szívemben lesz.A filmekben mindig ezt mondják.Hát...Végül is lehet,hogy igaz.Remélem.
Olyan negyed óra elteltével különös zajra figyeltem fel.Nem kintről jött az biztos.Hanem a szobámból.Mintha valaki keresne valamit.A szekrény elindult.Felálltam és a falmellé mentem.Még véletlenül se lássanak meg.Az ajtó nyikorgását halottam.Kinyitotta vagy becsukta azt nem tudom.A cipője hallatszik a padlón.A lépcső jön fel.A falhoz simulok.Utolsó lépcsőfok és bent van.Ez Ashton.Meg könnyebülten lélegzem fel.Ashton meghallotta és megfordult.
-Szóval itt vagy.Az egész házat átkutattam érted.-mondta zsebbe dugott kézzel.
-Hát.Itt vagyok.-tártam szét a karom.
-Mit csinálsz itt?És mi ez a szoba?
-Nézz fel.-javasoltam.Ashton felnézett.
-Szép.
-Az.-mosolyogtam.Odamentem a heverőhöz és lefeküdtem.Kényelmesen elhelyezkedtem és néztem a csillagokat.Ashton csak nézett rám.-Mi van?Ott fogsz állni vagy idejössz és innen nézed a csillagokat.Innen legalább nem fájdul meg a nyakad.-néztem rá.Ashton idejött és lefeküdt mellém.-Amúgy,hogy jöttél rá hogy itt van egy szoba?
-Mivel sehol nem találtalak,így felhívtam Calumot.Ő mondta meg,hogy itt vagy.És ide hogy kell bejutni.
-Értem.
-Emily...
-Emy.Jobban szeretem az Emy-t.Te hogy szereted a neved?
-Ash.
-Oké.Becenevek letudva.Amúgy mit akartál mondani?
-Azt,hogy megverhetem a volt pasid?
-Mert?
-Ekkora seggfej nem lehet egy csávó!Azért ilyet ne csináljon egy csajjal!
-Várj!Te honnan tudod,hogy mi történt?Nem mondtam el neked.
-A csajok mesélték.Baj?
-Nem.Előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna szóval...
-Oké...-csendben voltunk.Eléggé kínos csend volt.
-És öhm...-szólaltam meg és velem egyszerre Ash is.Elröhögtük magunkat.-Kínos csend.
-Az.-bólintott.-Szerinted anyud most fentről néz?
-Biztos.Figyel és segít nekem.Örökre velem marad.-gördült ki egy könnycsepp.Aztán jöttek a ráadások.Eszembe jutott ahogy megtaláltam a szoba közepén anya holttestét.És az is az eszembe jutott ami ma történt.Sorra jöttek egymás után a könnyek.
-Mi a baj?-fordult felém Ash.
-Csak...Anya...meg...ami ma történt.Ez...ez túl sok nekem.Ennyire rossz nem lehet az életem.-ültem fel.
-Túl kell tenned magad ezeken a dolgokon.-ő is felült.Törökülésben ültünk egymással szemben.A könnyeimet törölgettem.
-Megpróbálom.-sóhajtottam.
-Na gyere ide.-tárta szét a karját.Odamásztam hozzá és megöleltem.Ez most jól jött.
-Köszi.-köszöntem meg.-Ez most jól jött.
-Nincs mit.-engedett el.-Fáradt vagy?
-Fizikailag nem,csak szellemileg.-válaszoltam.
-Akkor próbálj meg pihenni.
-Oké.Nézed még velem a csillagokat?
-Igen.-dőlt hátra.Én is hátradőltem.Ash keze alattam volt így ránéztem.
-Öhm...?-lepődtem meg.
-Mitől félsz?Nem eszlek meg.-röhögött.
-Tudom csak...-akadtam el.
-Gyere már!
-Oké.-adtam meg magam.Hátradőltem és a fejem Ash vállán volt.Átkarolt és néztük a csillagokat.Olyan fél óra elteltével Ash bealudt.Néztem ahogy alszik.Olyan aranyos volt,hogy elmosolyodtam.Pár percig még néztem a csillagokat,majd lehunytam a szemem és próbáltam elaludni...
2014. október 29., szerda
4.rész.-Összetört szív
Sziasztok:)Meghoztam a 4 részt.Ha tetszik akkor kommenteljetek és iratkozzatok fel.Kösz.Jó olvasást:)
Emily szemszöge
Az éhség egy elég szar dolog.Főleg ha hosszú távon nem eszel.A vége pedig ájulás rosszabb esetben halál.Én szerencsére az elsővel végeztem.Nem tudom,hogy meddig lehettem kómában,de amikor kinyitottam a szemem a nappaliban feküdtem a kanapén.Odakint világod volt.Lassan felülök.A fejem nagyon fáj,de már nem szédülök.
-Jó reggelt.-köszönt valaki.Hátrafordultam és Calum állt a lépcsőnél.
-Szia.Meddig voltam kiütve?-kérdeztem.
-Egész éjjel.-jött oda hozzám és ült le mellém.
-És mi történt azután,hogy én elájultam?
-Megszenvedtünk azért,hogy jobban legyél.-jött le a lépcsőn Eleanor és Louis.
-Vagyis?-kérdeztem.
-Először nem tudtuk,hogy mi bajod van.Aztán kis idő után Ash elmondta,hogy már több napja nem ettél.-kezdte mesélni Calum.
-Szerencséd,hogy itt a ház körüli fákon sok mókuscsalád van.-mondta Eleanor.
-Harry,Louis és Ash kövekkel dobálták a mókusokat.-folytatta Calum.
-Amiket megöltek azt behozták.A részleteket nem mondom el,hogy hogy oldottuk meg,hogy kapj vért.-vette át a szót Eleanor.
-Szóval...Akkor most azért vagyok jól,fogjuk rá,mert ti szereztetek nekem kaját és valahogy belém tömtétek a vért...-foglaltam össze.Ők bólintottak.-Aha.-dőltem hátra.Valaki jön le a lépcsőn.
-Na.Máris jobban nézel ki.-mosolygott Harry.Nem volt rajta póló.Látszódott az összes tetoválása.Nem hazudok,eléggé jól nézett ki.-A tegnap este az durva volt.-kezdte el.
-Hallottam.-vágtam közbe,de ő ezzel nem foglalkozott.
-Mikor elájultál azt hittük,hogy meghaltál. -folytatta ő a beszámolót.-Össze-vissza vizsgáltunk téged,hogy mi lehet a bajod.Aztán Ash megmondta,hogy mi a bajod.
-Innentől már tudom.-vágtam közbe.Elég volt egyszer végighallgatni a storyt.Eleanor elkezdett reggelit csinálni.Később Sophi és Liam is csatlakoztak.Majd Perrie,Zayn,Niall,Michael és Ashton.Egy ember volt aki még nem jött le.A lépcső felé bámultam.
-Ő nincs itt.-ült le mellém Ashton.
-Hol van?-néztem rá.
-Tegnap este mikor rosszul lettél,ő mérges lett magára és elment.-mesélte.
-Értem.Amúgy kösz,hogy segítettél.Tegnap.-köszöntem meg dadogva.
-Nincs mit.-mosolygott.Ültünk csendben,majd ő felállt és elment enni.
Én egész végig ott ültem és néztem őket ahogy esznek.Hát végül is,ők félig normális emberek.Én már nem vagyok az.Egy hideg testhőmérsékletű,embernek kinéző,de mégsem az,vért ivó lény vagyok.És persze a szemem színe se természetes.Piros szemek.Gyönyörűen mutatnak.Nem szeretem őket.Úgy érzem én nem vagyok normális.Igaz más vámpíroknak is piros szemük van.De nekem változni szokott a színe.Valamikor hosszú ideig sárgásbarna,aztán piros,és van olyan mikor fekete.Akár egy sötét élet.Az enyém is az.Egy rossz sötét élet,ami jó lenne,ha csak álom volna.De sajnos nem az.Nem.A gondolkozásomat Calum törte meg.
-Ja.Mi?Bocs.Elbambultam.-néztem rá.
-Nagyon gondolkozhattál valamin.Na mindegy.Amúgy Harry kérdezett tőled valamit..-Harry-re néztem.
-Azt kérdeztem,hogy van barátod?-nézett rám.
-Nincs.Azaz.Hát nem tudom.Rég nem találkoztam már vele.-magyaráztam.
-Szóval akkor van.-értette meg.
-Aha.-bólintottam.Úristen!Most jut az eszembe,hogy milyen rég láttam őt.Mikor anya meghalt azon a napon találkoztam vele utoljára.Akkor ma mindenképp megkeresem őt és beszélek vele.A többiek befejezték a reggelit.Eleanort és Louist néztem.Olyan aranyosak.Hirtelen lefagytam.A szemem elsötétült.Nem láttam semmit.Képek villantak be és hangok voltak a fejemben.Majd vége lett és újra láttam.Ez nem más volt mint,hogy láttam a jövőt.És ez a jövő Eleanor-ról és Louis-ról szólt.-Láttam a jövőt.-mondtam ki hirtelen.
-Mi?-jött oda hozzám Calum.Mindenki rám nézett és figyelt.
-Láttam a jövőt.-ismételtem.-Eleanor és Louis jövőjét.
-És mi volt?-jött oda hozzám Louis.Leguggolt elém és figyelt rám.
-Az erdőben sétáltatok.Ti és a kicsi fiaitok.-kezdtem el.
-De jó!Fiaim lesznek.-örvendezett.
-Ne örülj előre!A fiaitok játszottak.De azután egy vámpír ugrott elő a bokorból.Mind a két fiú átváltozott farkassá.Harcoltak,de a vámpír erősebb volt és megölte őket.Aztán te azt ordítottad,hogy dögölj meg.Eleanor meg elsírta magát...Ennyi.-fejeztem be.Louis egy szót se tudott szólni.Eleanor se.De ahogy jól láttam mindenkit megdöbbentett.
-És...és az nem lehet,hogy ez nem igaz?-dadogva kérdezte Louis.
-Hát ezek a látomások nem mindig válnak valóra.Egy évig érvényesek...Aztán semmi.El lehet felejteni.-mondtam.
-Oké.Ez már kicsit jobban hangzik.-lélegzett fel Louis.Eleanor arca is megváltozott.-Máskor inkább a rossz látomásokat ne mondd el.-állt fel.
-Rendben.-bólintottam.
Miután mindenki felfogta,hogy mi volt az elmúlt percekben,elmentek a saját dolgukra.Én is felmentem a szobámba és átöltöztem.Majd átgondoltam,hogy hol keressem a barátom.Amúgy a neve Chris.Úgy is valahol a városban van.Ilyenkor a haverjaival lóg.Lementem Calumhoz és elmondtam neki,hogy hová megyek.Kérdezte,hogy valaki ne vigyázzon rém.Megráztam a fejem majd hozzátette,hogy ő pár napra elmegy,és hogy addig legyek meg.Ha meg valami van csak szóljak a fiúknak/csajoknak.Megöleltem (mert hát ő mégis csak a testvérem) és elindultam.Útközben minden zajra figyeltem.Azért még éhes voltam így pár madarat/mókust megöltem.A város felé mentem.Ugyan abban a sikátorban mentem ahol pár napja jártam.A központ felé haladtam.A központban van pár bolt,mozi és egy nagy tér,közepén szökőkúttal.A szökőkútnál szoktak lenni.Chris,a haverjai,az én barátnőim és még mások.Rég találkoztunk szóval nem tudom,hogy mi fog majd engem ott várni.Még messze voltam onnan,de már féltem.Hogy mitől azt magam sem tudom.Valahogy rossz előérzetem van.Már közelebb jártam.A tér legtávolabbi részén voltam mikor hirtelen megálltam.Láttam őket.Láttam Chris haverjait.Láttam a barátnőimet.És..és ami a legdurvább,hogy Chris nem egyedül állt.Rajta csüngött az én legjobb barátnőm Lilly.Mi a?Ez ugye most nem komoly.Takarásban voltam így ők nem láttak engem.Most megköszönöm magamnak,hogy a telefonomat ebbe a nadrágzsebbe tettem pár napja.Elővettem és felhívtam Christ.Láttam ahogy előveszi a zsebéből a telefont és felveszi.
-Emy!Hát előkerültél drága.-"köszönt".
-Szia Chris!-köszöntem.
-Mizu veled?Tök rég nem beszéltünk.
-Hát.Vannak pár gondjaim,de attól eltekintve,hogy gyászolok...Minden jó.-hazudtam.Ugyanis semmi sincs jól.-És veled?
-Velem?Velem minden jó.Hiányzol annyi van.-hazudott.
-Nagyon hiányozhatok látom.Ott csüng rajtad Lilly.Aki ráadásul a legjobb barátnőm.Akkor hogy is van ez Chris?
-Hol vagy?-az arca komoly volt.Össze-vissza tekingetett.
-A tér legtávolabbi pontján.Gyere ide és itt tárgyaljunk.-jelentettem ki komolyan.Chris lerángatta magáról Lillyt és jött felém.Mikor ideért hozzám,zsebbe vágta a kezét és lenézett rám.De gyűlölök kicsinek lenni.-Szia.-köszöntem nem valami lelkesen.
-Emy.
-Na mesélj csak Chris.Mi folyik itt?
-Először mondd el te,hogy miért gyászolsz.
-Ez magán ügy.Inkább te mesélj!Miért csüngött rajtad Lilly?
-Mert ő a csajom.-vágta rá.
-Hogy mi?Szakítasz velem és még nem is mondod?Azért szólhattál volna.-mondtam.
-Azt hittük,hogy halott vagy.
-Hát képzeld nem vagyok az.Mesélj még!Hogy jöttetek össze.
-Mikor utoljára találkoztunk már nem sok mindent éreztem irántad.Igazából ha jól belegondolok sosem éreztem irántad semmit!-mondta tök lazán.A torkomban gombócot éreztem,a mellkasom összeszorult.Majdnem elsírtam magam.Lilly ugrándozva jön oda hozzánk.
-Szia Emy!-mosolygott.
-Te rohadt szemétláda!Mindig is ezt akartad!Hogy én eltűnjek pár napra és lenyúld a pasim.Mekkora egy ribanc vagy!-mondtam Lillyre nézve.Egyszerre düht és fájdalmat éreztem.Düht azért mert a legjobb barátnőm lenyúlja a pasim,és fájdalmat,mert a srác akiért odavoltam,és azt hittem,hogy szeret,az most csak lazán bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit,és szakít velem a tudtom nélkül.
-Hát sajnálom Emy.Neked annyi!-mondta Chris.
-Rohadék!Csak kihasználtál másfél éven át!Komolyan a farkassrácok normálisabbak nálad!-mondtam már majdnem sírva.
-Honnan tudod,hogy a farkasfiúk jobbak mint ő?-kérdezte Lilly.
-Úgy,hogy pár a haverom!
-Mi?Te hülye farkasokkal szövetkezel?Neked tényleg elment az eszed!Még jó hogy szakítottam veled.-mondta Chris.És nem bírtam tovább.Átszakadt a gát és elsírtam magam.Felváltva nézek köztük.Könnyezem.Soha többet nem akarom őket látni.Hátrafordultam és elkezdtem futni.De persze úgy mint egy ember,hogy nehogy megtudják mi vagyok.A sikátor után az erdőben már vámpír sebességgel futottam.A lejtő végén megálltam és nekidőltem egy fának.Sírtam.El sem tudom hinni!A térdemre estem,az arcom a tenyerembe temettem és csak sírtam.Lépéseket hallok.Megáll mellettem.Könnyes,bedagadt szemekkel nézek fel.Egy ismerőd arc.Aki gyűlöl.Ő nemmás mint Luke.
-Mi történt?-kérdezi barátságos hangon és leguggol hozzám.
-Megcsalt a legjobb barátnőmmel és bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit.Másfél évig csak kihasznált.-mondtam szipogva.
-Na gyere.-állított fel.-Sajnálom.Biztos egy rohadt bunkó ember lehetett,aki csak csajokat csábít el!-mondta.Bólogattam.
-Miért nincs rajtad póló?-néztem a meztelen mellkasára.
-Én így szoktam néha lenni.-vonta meg a vállát.-Menjünk haza.
-Oké.-szipogtam.Átkarolta a vállam.Furán néztem rá.-Nagyon barátságos vagy most velem.Nem úgy van,hogy gyűlölsz és megakarsz ölni?
-Rájöttem,hogy nem is volt értelme annak,hogy bezártalak plusz majdnem megöltelek.Nem csináltál semmi rosszat.Csak én voltam a hülye aki nem vette észre,hogy mit csinál.Bocsi.Nem akartam.Csak ha vámpírt látok azonnal dühös leszek és megakarom őt ölni.Bocsi tényleg.-magyarázta.
-Nem baj.De elég szar volt...De miért akarsz minden vámpírt megölni?Ezt nem értem.
-Valahogy azt hiszem,hogy minden vámpír tehet a szüleim haláláról.
-Elég hülyén hangzik.
-Igen én is rájöttem.-mosolygott.
-És ki volt az a másik srác?
-Ő a haverom Tom.Ő is gyűlöli a vámpírokat.
-Így már minden világos.-szipogtam még mindig.Nem tudom abbahagyni.Egész úton csak sírtam.Luke nem értette,hogy miért nem hagyom abba.Hazaérve felmentem a szobámba.Eldőltem az ágyon és sírtam.
Emily szemszöge
Az éhség egy elég szar dolog.Főleg ha hosszú távon nem eszel.A vége pedig ájulás rosszabb esetben halál.Én szerencsére az elsővel végeztem.Nem tudom,hogy meddig lehettem kómában,de amikor kinyitottam a szemem a nappaliban feküdtem a kanapén.Odakint világod volt.Lassan felülök.A fejem nagyon fáj,de már nem szédülök.
-Jó reggelt.-köszönt valaki.Hátrafordultam és Calum állt a lépcsőnél.
-Szia.Meddig voltam kiütve?-kérdeztem.
-Egész éjjel.-jött oda hozzám és ült le mellém.
-És mi történt azután,hogy én elájultam?
-Megszenvedtünk azért,hogy jobban legyél.-jött le a lépcsőn Eleanor és Louis.
-Vagyis?-kérdeztem.
-Először nem tudtuk,hogy mi bajod van.Aztán kis idő után Ash elmondta,hogy már több napja nem ettél.-kezdte mesélni Calum.
-Szerencséd,hogy itt a ház körüli fákon sok mókuscsalád van.-mondta Eleanor.
-Harry,Louis és Ash kövekkel dobálták a mókusokat.-folytatta Calum.
-Amiket megöltek azt behozták.A részleteket nem mondom el,hogy hogy oldottuk meg,hogy kapj vért.-vette át a szót Eleanor.
-Szóval...Akkor most azért vagyok jól,fogjuk rá,mert ti szereztetek nekem kaját és valahogy belém tömtétek a vért...-foglaltam össze.Ők bólintottak.-Aha.-dőltem hátra.Valaki jön le a lépcsőn.
-Na.Máris jobban nézel ki.-mosolygott Harry.Nem volt rajta póló.Látszódott az összes tetoválása.Nem hazudok,eléggé jól nézett ki.-A tegnap este az durva volt.-kezdte el.
-Hallottam.-vágtam közbe,de ő ezzel nem foglalkozott.
-Mikor elájultál azt hittük,hogy meghaltál. -folytatta ő a beszámolót.-Össze-vissza vizsgáltunk téged,hogy mi lehet a bajod.Aztán Ash megmondta,hogy mi a bajod.
-Innentől már tudom.-vágtam közbe.Elég volt egyszer végighallgatni a storyt.Eleanor elkezdett reggelit csinálni.Később Sophi és Liam is csatlakoztak.Majd Perrie,Zayn,Niall,Michael és Ashton.Egy ember volt aki még nem jött le.A lépcső felé bámultam.
-Ő nincs itt.-ült le mellém Ashton.
-Hol van?-néztem rá.
-Tegnap este mikor rosszul lettél,ő mérges lett magára és elment.-mesélte.
-Értem.Amúgy kösz,hogy segítettél.Tegnap.-köszöntem meg dadogva.
-Nincs mit.-mosolygott.Ültünk csendben,majd ő felállt és elment enni.
Én egész végig ott ültem és néztem őket ahogy esznek.Hát végül is,ők félig normális emberek.Én már nem vagyok az.Egy hideg testhőmérsékletű,embernek kinéző,de mégsem az,vért ivó lény vagyok.És persze a szemem színe se természetes.Piros szemek.Gyönyörűen mutatnak.Nem szeretem őket.Úgy érzem én nem vagyok normális.Igaz más vámpíroknak is piros szemük van.De nekem változni szokott a színe.Valamikor hosszú ideig sárgásbarna,aztán piros,és van olyan mikor fekete.Akár egy sötét élet.Az enyém is az.Egy rossz sötét élet,ami jó lenne,ha csak álom volna.De sajnos nem az.Nem.A gondolkozásomat Calum törte meg.
-Ja.Mi?Bocs.Elbambultam.-néztem rá.
-Nagyon gondolkozhattál valamin.Na mindegy.Amúgy Harry kérdezett tőled valamit..-Harry-re néztem.
-Azt kérdeztem,hogy van barátod?-nézett rám.
-Nincs.Azaz.Hát nem tudom.Rég nem találkoztam már vele.-magyaráztam.
-Szóval akkor van.-értette meg.
-Aha.-bólintottam.Úristen!Most jut az eszembe,hogy milyen rég láttam őt.Mikor anya meghalt azon a napon találkoztam vele utoljára.Akkor ma mindenképp megkeresem őt és beszélek vele.A többiek befejezték a reggelit.Eleanort és Louist néztem.Olyan aranyosak.Hirtelen lefagytam.A szemem elsötétült.Nem láttam semmit.Képek villantak be és hangok voltak a fejemben.Majd vége lett és újra láttam.Ez nem más volt mint,hogy láttam a jövőt.És ez a jövő Eleanor-ról és Louis-ról szólt.-Láttam a jövőt.-mondtam ki hirtelen.
-Mi?-jött oda hozzám Calum.Mindenki rám nézett és figyelt.
-Láttam a jövőt.-ismételtem.-Eleanor és Louis jövőjét.
-És mi volt?-jött oda hozzám Louis.Leguggolt elém és figyelt rám.
-Az erdőben sétáltatok.Ti és a kicsi fiaitok.-kezdtem el.
-De jó!Fiaim lesznek.-örvendezett.
-Ne örülj előre!A fiaitok játszottak.De azután egy vámpír ugrott elő a bokorból.Mind a két fiú átváltozott farkassá.Harcoltak,de a vámpír erősebb volt és megölte őket.Aztán te azt ordítottad,hogy dögölj meg.Eleanor meg elsírta magát...Ennyi.-fejeztem be.Louis egy szót se tudott szólni.Eleanor se.De ahogy jól láttam mindenkit megdöbbentett.
-És...és az nem lehet,hogy ez nem igaz?-dadogva kérdezte Louis.
-Hát ezek a látomások nem mindig válnak valóra.Egy évig érvényesek...Aztán semmi.El lehet felejteni.-mondtam.
-Oké.Ez már kicsit jobban hangzik.-lélegzett fel Louis.Eleanor arca is megváltozott.-Máskor inkább a rossz látomásokat ne mondd el.-állt fel.
-Rendben.-bólintottam.
Miután mindenki felfogta,hogy mi volt az elmúlt percekben,elmentek a saját dolgukra.Én is felmentem a szobámba és átöltöztem.Majd átgondoltam,hogy hol keressem a barátom.Amúgy a neve Chris.Úgy is valahol a városban van.Ilyenkor a haverjaival lóg.Lementem Calumhoz és elmondtam neki,hogy hová megyek.Kérdezte,hogy valaki ne vigyázzon rém.Megráztam a fejem majd hozzátette,hogy ő pár napra elmegy,és hogy addig legyek meg.Ha meg valami van csak szóljak a fiúknak/csajoknak.Megöleltem (mert hát ő mégis csak a testvérem) és elindultam.Útközben minden zajra figyeltem.Azért még éhes voltam így pár madarat/mókust megöltem.A város felé mentem.Ugyan abban a sikátorban mentem ahol pár napja jártam.A központ felé haladtam.A központban van pár bolt,mozi és egy nagy tér,közepén szökőkúttal.A szökőkútnál szoktak lenni.Chris,a haverjai,az én barátnőim és még mások.Rég találkoztunk szóval nem tudom,hogy mi fog majd engem ott várni.Még messze voltam onnan,de már féltem.Hogy mitől azt magam sem tudom.Valahogy rossz előérzetem van.Már közelebb jártam.A tér legtávolabbi részén voltam mikor hirtelen megálltam.Láttam őket.Láttam Chris haverjait.Láttam a barátnőimet.És..és ami a legdurvább,hogy Chris nem egyedül állt.Rajta csüngött az én legjobb barátnőm Lilly.Mi a?Ez ugye most nem komoly.Takarásban voltam így ők nem láttak engem.Most megköszönöm magamnak,hogy a telefonomat ebbe a nadrágzsebbe tettem pár napja.Elővettem és felhívtam Christ.Láttam ahogy előveszi a zsebéből a telefont és felveszi.
-Emy!Hát előkerültél drága.-"köszönt".
-Szia Chris!-köszöntem.
-Mizu veled?Tök rég nem beszéltünk.
-Hát.Vannak pár gondjaim,de attól eltekintve,hogy gyászolok...Minden jó.-hazudtam.Ugyanis semmi sincs jól.-És veled?
-Velem?Velem minden jó.Hiányzol annyi van.-hazudott.
-Nagyon hiányozhatok látom.Ott csüng rajtad Lilly.Aki ráadásul a legjobb barátnőm.Akkor hogy is van ez Chris?
-Hol vagy?-az arca komoly volt.Össze-vissza tekingetett.
-A tér legtávolabbi pontján.Gyere ide és itt tárgyaljunk.-jelentettem ki komolyan.Chris lerángatta magáról Lillyt és jött felém.Mikor ideért hozzám,zsebbe vágta a kezét és lenézett rám.De gyűlölök kicsinek lenni.-Szia.-köszöntem nem valami lelkesen.
-Emy.
-Na mesélj csak Chris.Mi folyik itt?
-Először mondd el te,hogy miért gyászolsz.
-Ez magán ügy.Inkább te mesélj!Miért csüngött rajtad Lilly?
-Mert ő a csajom.-vágta rá.
-Hogy mi?Szakítasz velem és még nem is mondod?Azért szólhattál volna.-mondtam.
-Azt hittük,hogy halott vagy.
-Hát képzeld nem vagyok az.Mesélj még!Hogy jöttetek össze.
-Mikor utoljára találkoztunk már nem sok mindent éreztem irántad.Igazából ha jól belegondolok sosem éreztem irántad semmit!-mondta tök lazán.A torkomban gombócot éreztem,a mellkasom összeszorult.Majdnem elsírtam magam.Lilly ugrándozva jön oda hozzánk.
-Szia Emy!-mosolygott.
-Te rohadt szemétláda!Mindig is ezt akartad!Hogy én eltűnjek pár napra és lenyúld a pasim.Mekkora egy ribanc vagy!-mondtam Lillyre nézve.Egyszerre düht és fájdalmat éreztem.Düht azért mert a legjobb barátnőm lenyúlja a pasim,és fájdalmat,mert a srác akiért odavoltam,és azt hittem,hogy szeret,az most csak lazán bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit,és szakít velem a tudtom nélkül.
-Hát sajnálom Emy.Neked annyi!-mondta Chris.
-Rohadék!Csak kihasználtál másfél éven át!Komolyan a farkassrácok normálisabbak nálad!-mondtam már majdnem sírva.
-Honnan tudod,hogy a farkasfiúk jobbak mint ő?-kérdezte Lilly.
-Úgy,hogy pár a haverom!
-Mi?Te hülye farkasokkal szövetkezel?Neked tényleg elment az eszed!Még jó hogy szakítottam veled.-mondta Chris.És nem bírtam tovább.Átszakadt a gát és elsírtam magam.Felváltva nézek köztük.Könnyezem.Soha többet nem akarom őket látni.Hátrafordultam és elkezdtem futni.De persze úgy mint egy ember,hogy nehogy megtudják mi vagyok.A sikátor után az erdőben már vámpír sebességgel futottam.A lejtő végén megálltam és nekidőltem egy fának.Sírtam.El sem tudom hinni!A térdemre estem,az arcom a tenyerembe temettem és csak sírtam.Lépéseket hallok.Megáll mellettem.Könnyes,bedagadt szemekkel nézek fel.Egy ismerőd arc.Aki gyűlöl.Ő nemmás mint Luke.
-Mi történt?-kérdezi barátságos hangon és leguggol hozzám.
-Megcsalt a legjobb barátnőmmel és bevallja,hogy sosem érzett irántam semmit.Másfél évig csak kihasznált.-mondtam szipogva.
-Na gyere.-állított fel.-Sajnálom.Biztos egy rohadt bunkó ember lehetett,aki csak csajokat csábít el!-mondta.Bólogattam.
-Miért nincs rajtad póló?-néztem a meztelen mellkasára.
-Én így szoktam néha lenni.-vonta meg a vállát.-Menjünk haza.
-Oké.-szipogtam.Átkarolta a vállam.Furán néztem rá.-Nagyon barátságos vagy most velem.Nem úgy van,hogy gyűlölsz és megakarsz ölni?
-Rájöttem,hogy nem is volt értelme annak,hogy bezártalak plusz majdnem megöltelek.Nem csináltál semmi rosszat.Csak én voltam a hülye aki nem vette észre,hogy mit csinál.Bocsi.Nem akartam.Csak ha vámpírt látok azonnal dühös leszek és megakarom őt ölni.Bocsi tényleg.-magyarázta.
-Nem baj.De elég szar volt...De miért akarsz minden vámpírt megölni?Ezt nem értem.
-Valahogy azt hiszem,hogy minden vámpír tehet a szüleim haláláról.
-Elég hülyén hangzik.
-Igen én is rájöttem.-mosolygott.
-És ki volt az a másik srác?
-Ő a haverom Tom.Ő is gyűlöli a vámpírokat.
-Így már minden világos.-szipogtam még mindig.Nem tudom abbahagyni.Egész úton csak sírtam.Luke nem értette,hogy miért nem hagyom abba.Hazaérve felmentem a szobámba.Eldőltem az ágyon és sírtam.
2014. október 26., vasárnap
3.rész-Fogságban
Sziasztok:) Meghoztam a harmadik részt.Légyszi kommenteljetek mert csak így tudom,hogy nektek hogy tetszik a blog.Előre is köszi.Jó olvasást:)
Emily szemszöge
Kiléptem az ajtón,magam után becsuktam,majd körbenéztem.Tegnap este sötét volt így nem sokat láttam a környékből.Fogalmam sincs,hogy merre induljak.Nem ismerem ezt a helyet.Talán meg kéne kérdeznem Calum-tól,hogy ő mit mond merre vadásszak.Visszamentem és megkérdeztem Calum-ot,hogy merre vadászhatok.Kijött velem és elmondta,néha mutatta is,azt a környéke ahol állítása szerint sok állat van.
-Ha netán farkasok találnának rád akkor ne izgulj.Nem fognak veled semmit csinálni csak elrángatnak hozzám.Én szoktam dönteni a vámpírok életéről.És mivel te a húgom vagy-fogta át a vállam.-nem ítéllek halálra.-vigyorgott.
-Nagyon vicces.-löktem le a kezét a vállamról.
-Jó kajálást.-intett és bement.
Megint körbenéztem,de most arra amerre Calum mutatta.Megvontam a vállam és elkezdtem futni az egyik irányba.Egy hegyre futottam fel.Fönt megálltam és hallgattam a hangokat.Volt madár,mókus,bagoly és vaddisznó.Tőlem jobbra volt olyan pár méterre.Lassan és halkan közeledtem felé.Majdnem elkaptam mikor egy farkas ugrott elő.A kajám elmenekült,én meg hátraestem.Ketten voltak.Az egyiknek a szőre világosbarna kicsit rozsdás,a másiknak meg fekete és a lába,füle és farka végén fehér folt.Felkönyököltem,de a világosbarna rám morgott,így inkább visszafeküdtem.A fekete átváltozott és...Ezt nem hiszem el!Luke volt az!A másik is átváltozott,de őt nem ismerem.
-Mit csináljunk vele?-kérdezte az ismeretlen.
-Semmit.-mondta Luke.
-De el kell vinni Calum-hoz nem?-kérdezte még mindig az ismeretlen.
-De.-felelte komolyan Luke.A srác megfogta a karom és felhúzott. Luke tisztára úgy viselkedett mintha nem ismerne.
-Remélem ezt is megöleti.-rángatott a srác.
-Jó is lenne.-morogta Luke.Miért viselkedik így?Mit tett amiért azt akarja hogy meghaljak?Ma ismert meg és én is őt.Gyűlöli a vámpírokat.Én meg a farkasokat.De én nem voltam vele olyan amiatt tényleg meg lehetne ölni.
-Tudod mit!Van egy jobb ötletem.-kezdte a srác.-Vigyük el valahova.Tartsuk ott pár napig.Éheztessük ki.Utána majd megöljük.-magyarázta az ötletét.
-Nem is rossz ötlet.-vigyorgott rám Luke.
-Mi?Ne!-döbbentem meg.
A fiúk egy bal fordulatot vettek és arra vittek.Próbáltam ellenkezni,de ők erősen fogtak és nem engedtek el.Csak húztak maguk után.Sok ideig hurcoltak.Mindig próbáltam kiszabadítani magam,de sikertelenül.Aztán egy kis idő után feladtam.Nem ellenkeztem csak hagytam,hogy vigyenek.Egy kunyhó felé hurcoltak.Elég elhagyatott volt.Bevittek,majd bedobtak az egyik szobába.A srác kiment.Luke még ott állt és bámult.Mivel bevertem a fejem és eléggé szédültem,így homályosan láttam őt.Állt és nézett,majd megszólalt.
-Tudod veled semmi bajom sincs.-jött közelebb hozzám.-Szép vagy,aranyosnak látszol.-fogta meg az állam és kicsit felemelte,hogy a szemébe tudjak nézni.-Csak az a gond,hogy egy kibaszott,rohadt vérszívó vagy!-rúgott meg.
-Mi bajod a vámpírokkal?-kérdeztem.
-Á semmi.Csak épp tönkretették az életem!Kiskoromban a Vámpírtanács rászállt a családomra.Sosem hagytak minket békén.Apámat fenyegették állandóan.Mikor már azt hittük,hogy végre leszálltak rólunk,anyámat elrabolták.Pár héttel később megtaláltuk a holttestét.Aztán egyik éjjel betörtek hozzánk.Felgyújtottak pár dolgot és elmentek.A füst szagára ébredtem fel.Berohantam apám szobájába.Próbáltam felébreszteni,de ő halott volt.Megölték.Kimenekültem a házból és kintről néztem végig ahogy leég a házunk.-mesélte el.-Ezért gyűlölöm a vámpírokat.Nincs szívük.Nem tudnak érezni.Csak arra a mocskos vezérükre hallgatnak.olyanok akár egy hideg téli éjszaka.A tekintetük jéghideg.A bőrük fehér és hideg.Semmi élet nincs bennetek.
-Sajnálom a családodat.De ha azt hiszed,hogy minden vámpír olyan,mint az a pár ember,akik lemészárolták a családod,akkor nagyon is tévedsz!Igenis vannak érzéseink.Van szívünk!És nem vagyunk olyanok mint egy hideg téli éjszaka!-mondtam.
-Ó dehogy is nem!Ugyanolyanok vagytok mind!Még te se vagy külömb.Ugyanolyan kis vérszívó dög vagy mint a többi.És ha azt hiszed,hogy sajnálom az anyádat akkor nagyon is tévedsz!Legalább egy vámpírral kevesebb.
-Te rohadék!-ugrottam neki.Vertem ahogy tudtam,de ő erősebb volt.Megfogott és nekivágott a falnak.Bevertem a fejem és elájultam...
Luke szemszöge
Nem mozdult csak feküdt a földön.Megrúgtam a lábát.Nem reagált.Akkor elájult.Kimentem a szobából és bezártam.Mivel nem volt hozzá kulcs,így elé toltam egy asztalt.Kimentem Tom-hoz.
-El van intézve.-mondtam neki.
-Megölted?-döbbent meg.
-Nem.Még nem.Most épp ájultan fekszik a földön.
-Az is jó!Legalább nem próbál kiszökni.
-Ja.
-Maradjak itt?-kérdezte.
-Minek?
-Hát.Ha felébred és valami csoda folytán kiszabadul,hogy ne tudjon elszökni.
-Nem kell.Eléggé beverte a fejét.Nem hiszem,hogy egyhamar felébred.-mondtam.
-Oké.Na én mentem.Cső.-köszönt el.
-Helló.-köszöntem el én is.Átváltoztam és hazafutottam.Otthon mikor bementem Cal egyből letámadott.
-Nem találkoztál Emily-vel?-kérdezte.Bakker most mit mondjak?Azé nem leszek olyan hülye,hogy elmondom neki,hogy mit csináltam a húgával.
-De összefutottunk.Mondta,hogy később jön mert felfedezi az erdőt.-találtam ki.Lehet,hogy kicsit átlátszó,de hirtelen nem jutott más az eszembe.
-Oké.-bólintott Cal.Fölrohantam a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba.Ha Cal megtudja,hogy mit csináltam a húgával,szó szerint kinyír.Mért voltam ilyen hülye állat és bántottam Emily-t?Na mindegy.Majd holnap hazahozom azt kész.Nem történt semmi.Majd azt mondom,hogy az erdőben aludt.Ügy letudva.A kezembe vettem a gitárom és egy random számot kezdtem el játszani.
Calum szemszöge
Már délután van és Emily még mindig nincs itt.Végül is nagy az erdő.De ő gyorsan betudja járni.Vagy az is lehet,hogy apa rátalált.Bár azt nem hiszem,mert ő nincs itthon.Mármint ezen a területen.Mikor Luke hazajött fura volt.Felrohant a lépcsőn amit sosem szokott csinálni.Egész nap bent ült.Mi a szart tud ennyi ideig csinálni?Gitározni azt sok ideig tud.Valahogy olyan érzésem van,hogy valamit csinált Emily-vel.Sőt!Fogadni merek,hogy tényleg csinált vele valamit.Valakiket el kéne küldenem,hogy keressék meg.Kik azok akikben megbízom?Tegnap Mike és Emily bírták egymást.Akkor az egyik Mike lesz.Ki legyen a másik?Megvan.Ash.Őbenne megbízok.
-Ash!Mike!-ordítottam.Lejöttek a lépcsőn és odajöttek hozzám.
-Mi van?-kérdezte Mike.
-Keressétek már meg Emily-t.Valamiért úgy érzem,hogy Luke csinált vele valamit.-mondtam.
-Megyünk.-szólt Ash.
-Oké.-bólintottam.Ash és Mike elmentek.Fölmentem a szobámba és azon gondolkoztam,hogy Luke miért bántotta Emily-t.Ő nem csinált semmit.Tudom,hogy Luke gyűlöli a vámpírokat,de Emily ártatlan!
Emily szemszöge
A fejem rohadtul fáj.Nagyon szédülök.Körülöttem minden sötét.Meghaltam?Nem,az nem lehet!Felültem.Még jobban szédültem.Valahogy ki kell jutnom innen.Lassan és óvatosan fölálltam.Egyensúlyoztam,hogy el ne essek.Az ajtóhoz mentem,hogy kinyissam,de valami elé támaszthattak,mert nem tudom kinyitni.Nincs erőm hozzá,hogy ami előtte van azt az ajtóval együtt eltoljam.Akkor csak egy lehetőségem maradt.Kitörni az ablakot.Körbenéztem a szobában.Sötét volt és homályosan is láttam szóval így kicsit nehéz volt.Szédelegve sétáltam a szobában valami olyan után amivel ki tudom törni az ablakot.Mivel semmi olyat nem találtam így megállapodtam a kis olvasó lámpánál.Fölemeltem és amennyi erőm maradt azzal nekidobtam az ablaknak.Csak megrepedt.Megint megfogtam és nekidobtam.És kitört.Kicsit még törtem rajta,hogy ki tudjak mászni.Föltérdeltem az ablakpárkányra és négykézláb kimásztam.És szerencsésen leestem a földre beverve megint a fejem.De ügyes vagyok.Föltápászkodtam és sétáltam.Mivel láttam,hogy merre hoznak,arra is mentem vissza.Néha megbotlottam.Nagyon fájt a fejem és rohadtul szédültem.Alig álltam a lábamon.Mivel már egy jó ideje nem ettem így semmi erőm és energiám nem volt.Mikor leértem a hegyről már nem bírtam tovább.A lábaim feladták.Elestem és ott is maradtam.A falevelek közt feküdtem mint egy hulla.Hisz már félig az is vagyok.Már csak a csodában bízhatok.Fekszek egy helyben és nem tudok megmozdulni.A csillagos eget bámulom.Anya jut az eszembe.Mindig azt mondta,hogy legyek erős és tartsak ki.Hát ez most nem megy.Egyik hibám,hogy én sok mindent könnyen feladok.Ez most is így van.Hangokat hallottam de nem tartottam lényegesnek.Bámultam az eget.Erről mindig anya jut az eszembe.Régen mikor,így késő este mentünk el vadászni,akkor egy tisztáson lefeküdtünk a fűbe és a csillagokat néztük.Azt mondta: Tudtad,hogy régebben még nem voltak csillagok.Egy-egy csillag valamilyen lény lelke.Majd én is ott leszek és majd valamikor te is. mesélte.Bambán bámulok az égre mikor két alak iderohan hozzám.A szemem nem veszem le az égről.
-Él még egyáltalán?-kérdezi egy ismerős alak.Ez az a fejpántos gyerek.Hogy is hívják?As...Ashton.Ja az.
-Nem tudom.-hajol fölém a másik.Michael.
-Most megtudjuk.-adott egy pofont Ashton.
-Áu!Ezt mér kellet?-néztem rá.
-Él!-vigyorgott.-Bocsi.
-Jól vagy?-kérdezte Michael.
-Fáj a fejem,szédülök,ez adott egy pofont így a fejem még jobban fáj,egy ember majdnem megölt,már három mindjárt négy napja nem ettem,nincs erőm,úgy érzem hogy mindjárt meghalok,megölték az anyámat és engem is megakarnak ölni.Ezeket leszámítva.Ja jól.-hadartam.
-Tudsz járni?-kérdezte Ashton.
-Nem.Nincs erőm.Ha tudnátok keríteni valami kaját akkor esetleg.De nem hiszem.-mondtam.
-Hát.Kaját azt nem tudunk neked keríteni.-húzta el a száját Michael.
-Tudom.-bólintottam ami eléggé rossz ötlet volt volt,mert a fejem még jobban fájt,és megint elkezdett forogni velem a világ.
-Akkor hogy viszünk haza?-kérdezte Michael.
-Hány kiló vagy?-nézett rám Ashton.
-Nem tudom.De most kevés mert már egy jó ideje nem ettem.-mondtam.
-Oké.Akkor cipelünk.Felváltva viszünk.Mike!Kapd fel.-mondta Ashton.Michael fölemelt és menyasszonyi stílusban cipelt.Az út felénél átadott Ashton-nak.A ház előtt megállt.Michael kinyitotta az ajtót és Ashton bevitt.
-Jézus!-mondta azt hiszem Sophia.
-Mi történt?-kérdezte Liam.Calum rohant le a lépcsőn.
-Emily!Úristen!Jól vagy?-állt meg előttem.Ashton még mindig fogott.Lassú léptekkel jön le valaki.Mikor meglátom kiesek Ashton kezéből és a földön kúszok hátrafelé.Félek ettől az embertől.Calum rájött valamire.-Mit csináltál vele?-kérdezi mérgesen Calum Luke-tól.
-Én semmit.-tagadta.A kis szemét.Majdnem megölt és képes hazudni.Van képe az ilyenhez.
-De igenis csináltál velem valamit mert fél tőled!-mutatott rám Calum.
-Inkább mond el.Ne hazudj.-mondtam rekedtes hangon.
-Te fogd be!-szólt rám Luke.
-Luke!Fejezd már be ezt!Ő nem csinált semmit.Nem értem,hogy miért rajta vezeted le a haragod.Ő csak egy ártatlan vámpír.-mondta Michael.
-Nem.Ő is olyan mint a többi.Egy mocskos dög vérszívó.-nézett rám undorral Luke.Nem vagyok olyan mint a többi.
-Gyere.-emelt föl Ashton.Ő legalább jó fej.
-Ha olyan lenne akkor nem akarnák őt megölni.-mondta Calum.
-Luke!Tudni akarod,hogy miért akarnak megölni?-kérdeztem még mindig rekedtes hangon.Nagy szükségem lenne egy kis vérre.
-Mondjad.-forgatta a szemeit.Olyan szép kék szemei vannak.
-Igazából én sem tudom.Anya mondta vagyis írta.Más vagyok.Egyáltalán nem hasonlítok a többi vámpírra.Különleges vagyok.Van egy erőm vagyis több csak azokra még nem jöttem rá.És ez az erő 18 éves koromra hatalmas lesz.Anya szerint az egész világot uralni tudom vele.Félnek tőlem mert én más vagyok.Nagyobb erőm van mint a fő vámpírnak.Most is nagy az erőm.Csak még nem tudom.Ezért akarnak megölni.-magyaráztam.
-Aha.Csúcs.-mondta lazán.Látszott rajta,hogy nem érdekli.Calum rázta a fejét.
-Na gyerünk!Mondd el,hogy mit csináltál vele.-szólt rá Calum Luke-ra.
-Semmit.-vonta meg a vállát és a kezét a zsebébe dugta.
-Akkor nem nézne ki így.-mutat megint rám Calum.
-Luke mondd el!Jobb lesz.-mondta Perrie.
-Jól van!-adta meg magát.-Elmondtam neki,hogy miért gyűlölöm a vámpírokat.Aztán Emily mondta,hogy nem minden vámpír olyan mint azok.Erre én azt mondtam,hogy de és,hogy nem sajnálom az anyját.Ekkor ő nekem ugrott én meg nekivágtam a falnak és elájult.-meséltem el,hogy mi történt.
-Miért csináltad?-kérdezte Harry.
-Dühös voltam.-válaszolta.A torkom elkezdett nagyon fájni.Még mindig szédültem és rohadtul fájt a fejem.Homályosan kezdtem látni és nehezen vettem a levegőt.A lábam nem bírta így összeestem.
-Jól vagy?-hajolt le hozzám Ashton.
-Nem...-és csak ennyit bírtam mondani.Kész.Vége.Elájultam...
Emily szemszöge
Kiléptem az ajtón,magam után becsuktam,majd körbenéztem.Tegnap este sötét volt így nem sokat láttam a környékből.Fogalmam sincs,hogy merre induljak.Nem ismerem ezt a helyet.Talán meg kéne kérdeznem Calum-tól,hogy ő mit mond merre vadásszak.Visszamentem és megkérdeztem Calum-ot,hogy merre vadászhatok.Kijött velem és elmondta,néha mutatta is,azt a környéke ahol állítása szerint sok állat van.
-Ha netán farkasok találnának rád akkor ne izgulj.Nem fognak veled semmit csinálni csak elrángatnak hozzám.Én szoktam dönteni a vámpírok életéről.És mivel te a húgom vagy-fogta át a vállam.-nem ítéllek halálra.-vigyorgott.
-Nagyon vicces.-löktem le a kezét a vállamról.
-Jó kajálást.-intett és bement.
Megint körbenéztem,de most arra amerre Calum mutatta.Megvontam a vállam és elkezdtem futni az egyik irányba.Egy hegyre futottam fel.Fönt megálltam és hallgattam a hangokat.Volt madár,mókus,bagoly és vaddisznó.Tőlem jobbra volt olyan pár méterre.Lassan és halkan közeledtem felé.Majdnem elkaptam mikor egy farkas ugrott elő.A kajám elmenekült,én meg hátraestem.Ketten voltak.Az egyiknek a szőre világosbarna kicsit rozsdás,a másiknak meg fekete és a lába,füle és farka végén fehér folt.Felkönyököltem,de a világosbarna rám morgott,így inkább visszafeküdtem.A fekete átváltozott és...Ezt nem hiszem el!Luke volt az!A másik is átváltozott,de őt nem ismerem.
-Mit csináljunk vele?-kérdezte az ismeretlen.
-Semmit.-mondta Luke.
-De el kell vinni Calum-hoz nem?-kérdezte még mindig az ismeretlen.
-De.-felelte komolyan Luke.A srác megfogta a karom és felhúzott. Luke tisztára úgy viselkedett mintha nem ismerne.
-Remélem ezt is megöleti.-rángatott a srác.
-Jó is lenne.-morogta Luke.Miért viselkedik így?Mit tett amiért azt akarja hogy meghaljak?Ma ismert meg és én is őt.Gyűlöli a vámpírokat.Én meg a farkasokat.De én nem voltam vele olyan amiatt tényleg meg lehetne ölni.
-Tudod mit!Van egy jobb ötletem.-kezdte a srác.-Vigyük el valahova.Tartsuk ott pár napig.Éheztessük ki.Utána majd megöljük.-magyarázta az ötletét.
-Nem is rossz ötlet.-vigyorgott rám Luke.
-Mi?Ne!-döbbentem meg.
A fiúk egy bal fordulatot vettek és arra vittek.Próbáltam ellenkezni,de ők erősen fogtak és nem engedtek el.Csak húztak maguk után.Sok ideig hurcoltak.Mindig próbáltam kiszabadítani magam,de sikertelenül.Aztán egy kis idő után feladtam.Nem ellenkeztem csak hagytam,hogy vigyenek.Egy kunyhó felé hurcoltak.Elég elhagyatott volt.Bevittek,majd bedobtak az egyik szobába.A srác kiment.Luke még ott állt és bámult.Mivel bevertem a fejem és eléggé szédültem,így homályosan láttam őt.Állt és nézett,majd megszólalt.
-Tudod veled semmi bajom sincs.-jött közelebb hozzám.-Szép vagy,aranyosnak látszol.-fogta meg az állam és kicsit felemelte,hogy a szemébe tudjak nézni.-Csak az a gond,hogy egy kibaszott,rohadt vérszívó vagy!-rúgott meg.
-Mi bajod a vámpírokkal?-kérdeztem.
-Á semmi.Csak épp tönkretették az életem!Kiskoromban a Vámpírtanács rászállt a családomra.Sosem hagytak minket békén.Apámat fenyegették állandóan.Mikor már azt hittük,hogy végre leszálltak rólunk,anyámat elrabolták.Pár héttel később megtaláltuk a holttestét.Aztán egyik éjjel betörtek hozzánk.Felgyújtottak pár dolgot és elmentek.A füst szagára ébredtem fel.Berohantam apám szobájába.Próbáltam felébreszteni,de ő halott volt.Megölték.Kimenekültem a házból és kintről néztem végig ahogy leég a házunk.-mesélte el.-Ezért gyűlölöm a vámpírokat.Nincs szívük.Nem tudnak érezni.Csak arra a mocskos vezérükre hallgatnak.olyanok akár egy hideg téli éjszaka.A tekintetük jéghideg.A bőrük fehér és hideg.Semmi élet nincs bennetek.
-Sajnálom a családodat.De ha azt hiszed,hogy minden vámpír olyan,mint az a pár ember,akik lemészárolták a családod,akkor nagyon is tévedsz!Igenis vannak érzéseink.Van szívünk!És nem vagyunk olyanok mint egy hideg téli éjszaka!-mondtam.
-Ó dehogy is nem!Ugyanolyanok vagytok mind!Még te se vagy külömb.Ugyanolyan kis vérszívó dög vagy mint a többi.És ha azt hiszed,hogy sajnálom az anyádat akkor nagyon is tévedsz!Legalább egy vámpírral kevesebb.
-Te rohadék!-ugrottam neki.Vertem ahogy tudtam,de ő erősebb volt.Megfogott és nekivágott a falnak.Bevertem a fejem és elájultam...
Luke szemszöge
Nem mozdult csak feküdt a földön.Megrúgtam a lábát.Nem reagált.Akkor elájult.Kimentem a szobából és bezártam.Mivel nem volt hozzá kulcs,így elé toltam egy asztalt.Kimentem Tom-hoz.
-El van intézve.-mondtam neki.
-Megölted?-döbbent meg.
-Nem.Még nem.Most épp ájultan fekszik a földön.
-Az is jó!Legalább nem próbál kiszökni.
-Ja.
-Maradjak itt?-kérdezte.
-Minek?
-Hát.Ha felébred és valami csoda folytán kiszabadul,hogy ne tudjon elszökni.
-Nem kell.Eléggé beverte a fejét.Nem hiszem,hogy egyhamar felébred.-mondtam.
-Oké.Na én mentem.Cső.-köszönt el.
-Helló.-köszöntem el én is.Átváltoztam és hazafutottam.Otthon mikor bementem Cal egyből letámadott.
-Nem találkoztál Emily-vel?-kérdezte.Bakker most mit mondjak?Azé nem leszek olyan hülye,hogy elmondom neki,hogy mit csináltam a húgával.
-De összefutottunk.Mondta,hogy később jön mert felfedezi az erdőt.-találtam ki.Lehet,hogy kicsit átlátszó,de hirtelen nem jutott más az eszembe.
-Oké.-bólintott Cal.Fölrohantam a lépcsőn és bezárkóztam a szobámba.Ha Cal megtudja,hogy mit csináltam a húgával,szó szerint kinyír.Mért voltam ilyen hülye állat és bántottam Emily-t?Na mindegy.Majd holnap hazahozom azt kész.Nem történt semmi.Majd azt mondom,hogy az erdőben aludt.Ügy letudva.A kezembe vettem a gitárom és egy random számot kezdtem el játszani.
Calum szemszöge
Már délután van és Emily még mindig nincs itt.Végül is nagy az erdő.De ő gyorsan betudja járni.Vagy az is lehet,hogy apa rátalált.Bár azt nem hiszem,mert ő nincs itthon.Mármint ezen a területen.Mikor Luke hazajött fura volt.Felrohant a lépcsőn amit sosem szokott csinálni.Egész nap bent ült.Mi a szart tud ennyi ideig csinálni?Gitározni azt sok ideig tud.Valahogy olyan érzésem van,hogy valamit csinált Emily-vel.Sőt!Fogadni merek,hogy tényleg csinált vele valamit.Valakiket el kéne küldenem,hogy keressék meg.Kik azok akikben megbízom?Tegnap Mike és Emily bírták egymást.Akkor az egyik Mike lesz.Ki legyen a másik?Megvan.Ash.Őbenne megbízok.
-Ash!Mike!-ordítottam.Lejöttek a lépcsőn és odajöttek hozzám.
-Mi van?-kérdezte Mike.
-Keressétek már meg Emily-t.Valamiért úgy érzem,hogy Luke csinált vele valamit.-mondtam.
-Megyünk.-szólt Ash.
-Oké.-bólintottam.Ash és Mike elmentek.Fölmentem a szobámba és azon gondolkoztam,hogy Luke miért bántotta Emily-t.Ő nem csinált semmit.Tudom,hogy Luke gyűlöli a vámpírokat,de Emily ártatlan!
Emily szemszöge
A fejem rohadtul fáj.Nagyon szédülök.Körülöttem minden sötét.Meghaltam?Nem,az nem lehet!Felültem.Még jobban szédültem.Valahogy ki kell jutnom innen.Lassan és óvatosan fölálltam.Egyensúlyoztam,hogy el ne essek.Az ajtóhoz mentem,hogy kinyissam,de valami elé támaszthattak,mert nem tudom kinyitni.Nincs erőm hozzá,hogy ami előtte van azt az ajtóval együtt eltoljam.Akkor csak egy lehetőségem maradt.Kitörni az ablakot.Körbenéztem a szobában.Sötét volt és homályosan is láttam szóval így kicsit nehéz volt.Szédelegve sétáltam a szobában valami olyan után amivel ki tudom törni az ablakot.Mivel semmi olyat nem találtam így megállapodtam a kis olvasó lámpánál.Fölemeltem és amennyi erőm maradt azzal nekidobtam az ablaknak.Csak megrepedt.Megint megfogtam és nekidobtam.És kitört.Kicsit még törtem rajta,hogy ki tudjak mászni.Föltérdeltem az ablakpárkányra és négykézláb kimásztam.És szerencsésen leestem a földre beverve megint a fejem.De ügyes vagyok.Föltápászkodtam és sétáltam.Mivel láttam,hogy merre hoznak,arra is mentem vissza.Néha megbotlottam.Nagyon fájt a fejem és rohadtul szédültem.Alig álltam a lábamon.Mivel már egy jó ideje nem ettem így semmi erőm és energiám nem volt.Mikor leértem a hegyről már nem bírtam tovább.A lábaim feladták.Elestem és ott is maradtam.A falevelek közt feküdtem mint egy hulla.Hisz már félig az is vagyok.Már csak a csodában bízhatok.Fekszek egy helyben és nem tudok megmozdulni.A csillagos eget bámulom.Anya jut az eszembe.Mindig azt mondta,hogy legyek erős és tartsak ki.Hát ez most nem megy.Egyik hibám,hogy én sok mindent könnyen feladok.Ez most is így van.Hangokat hallottam de nem tartottam lényegesnek.Bámultam az eget.Erről mindig anya jut az eszembe.Régen mikor,így késő este mentünk el vadászni,akkor egy tisztáson lefeküdtünk a fűbe és a csillagokat néztük.Azt mondta: Tudtad,hogy régebben még nem voltak csillagok.Egy-egy csillag valamilyen lény lelke.Majd én is ott leszek és majd valamikor te is. mesélte.Bambán bámulok az égre mikor két alak iderohan hozzám.A szemem nem veszem le az égről.
-Él még egyáltalán?-kérdezi egy ismerős alak.Ez az a fejpántos gyerek.Hogy is hívják?As...Ashton.Ja az.
-Nem tudom.-hajol fölém a másik.Michael.
-Most megtudjuk.-adott egy pofont Ashton.
-Áu!Ezt mér kellet?-néztem rá.
-Él!-vigyorgott.-Bocsi.
-Jól vagy?-kérdezte Michael.
-Fáj a fejem,szédülök,ez adott egy pofont így a fejem még jobban fáj,egy ember majdnem megölt,már három mindjárt négy napja nem ettem,nincs erőm,úgy érzem hogy mindjárt meghalok,megölték az anyámat és engem is megakarnak ölni.Ezeket leszámítva.Ja jól.-hadartam.
-Tudsz járni?-kérdezte Ashton.
-Nem.Nincs erőm.Ha tudnátok keríteni valami kaját akkor esetleg.De nem hiszem.-mondtam.
-Hát.Kaját azt nem tudunk neked keríteni.-húzta el a száját Michael.
-Tudom.-bólintottam ami eléggé rossz ötlet volt volt,mert a fejem még jobban fájt,és megint elkezdett forogni velem a világ.
-Akkor hogy viszünk haza?-kérdezte Michael.
-Hány kiló vagy?-nézett rám Ashton.
-Nem tudom.De most kevés mert már egy jó ideje nem ettem.-mondtam.
-Oké.Akkor cipelünk.Felváltva viszünk.Mike!Kapd fel.-mondta Ashton.Michael fölemelt és menyasszonyi stílusban cipelt.Az út felénél átadott Ashton-nak.A ház előtt megállt.Michael kinyitotta az ajtót és Ashton bevitt.
-Jézus!-mondta azt hiszem Sophia.
-Mi történt?-kérdezte Liam.Calum rohant le a lépcsőn.
-Emily!Úristen!Jól vagy?-állt meg előttem.Ashton még mindig fogott.Lassú léptekkel jön le valaki.Mikor meglátom kiesek Ashton kezéből és a földön kúszok hátrafelé.Félek ettől az embertől.Calum rájött valamire.-Mit csináltál vele?-kérdezi mérgesen Calum Luke-tól.
-Én semmit.-tagadta.A kis szemét.Majdnem megölt és képes hazudni.Van képe az ilyenhez.
-De igenis csináltál velem valamit mert fél tőled!-mutatott rám Calum.
-Inkább mond el.Ne hazudj.-mondtam rekedtes hangon.
-Te fogd be!-szólt rám Luke.
-Luke!Fejezd már be ezt!Ő nem csinált semmit.Nem értem,hogy miért rajta vezeted le a haragod.Ő csak egy ártatlan vámpír.-mondta Michael.
-Nem.Ő is olyan mint a többi.Egy mocskos dög vérszívó.-nézett rám undorral Luke.Nem vagyok olyan mint a többi.
-Gyere.-emelt föl Ashton.Ő legalább jó fej.
-Ha olyan lenne akkor nem akarnák őt megölni.-mondta Calum.
-Luke!Tudni akarod,hogy miért akarnak megölni?-kérdeztem még mindig rekedtes hangon.Nagy szükségem lenne egy kis vérre.
-Mondjad.-forgatta a szemeit.Olyan szép kék szemei vannak.
-Igazából én sem tudom.Anya mondta vagyis írta.Más vagyok.Egyáltalán nem hasonlítok a többi vámpírra.Különleges vagyok.Van egy erőm vagyis több csak azokra még nem jöttem rá.És ez az erő 18 éves koromra hatalmas lesz.Anya szerint az egész világot uralni tudom vele.Félnek tőlem mert én más vagyok.Nagyobb erőm van mint a fő vámpírnak.Most is nagy az erőm.Csak még nem tudom.Ezért akarnak megölni.-magyaráztam.
-Aha.Csúcs.-mondta lazán.Látszott rajta,hogy nem érdekli.Calum rázta a fejét.
-Na gyerünk!Mondd el,hogy mit csináltál vele.-szólt rá Calum Luke-ra.
-Semmit.-vonta meg a vállát és a kezét a zsebébe dugta.
-Akkor nem nézne ki így.-mutat megint rám Calum.
-Luke mondd el!Jobb lesz.-mondta Perrie.
-Jól van!-adta meg magát.-Elmondtam neki,hogy miért gyűlölöm a vámpírokat.Aztán Emily mondta,hogy nem minden vámpír olyan mint azok.Erre én azt mondtam,hogy de és,hogy nem sajnálom az anyját.Ekkor ő nekem ugrott én meg nekivágtam a falnak és elájult.-meséltem el,hogy mi történt.
-Miért csináltad?-kérdezte Harry.
-Dühös voltam.-válaszolta.A torkom elkezdett nagyon fájni.Még mindig szédültem és rohadtul fájt a fejem.Homályosan kezdtem látni és nehezen vettem a levegőt.A lábam nem bírta így összeestem.
-Jól vagy?-hajolt le hozzám Ashton.
-Nem...-és csak ennyit bírtam mondani.Kész.Vége.Elájultam...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)