9.rész-Te nem vagy a lányom!

Sziasztok!Anyám de rég írtam mar blogspoton.Azt sem tudom mi hogy van:D Na de most nem ez a lényeg!Évezredekkel ezelőtt írtam, igazából ezt a story-t már be is fejeztem, de most láttam, hogy egy lány, augusztusban kommentelt (nagyon kösziii<3) és arra gondoltam, hogy ezt a soryt átmásolom Wattpadra és ott folytatom.Az utóbbi időben ott írok, és van egy trilógiám, annak most írom a második részét, azon kívül van még egy ff-em, de az se 1D, se 5SOS.De nem ez lényeg.Szóval ha van olyan akinek tetszik ez a rész, az Wattpadon továbbolvashatja, ugyan ezen a néven, és ha valakit érdekel a többi story-mat is elolvashatja:))Köszii ha elolvassátok ezt.
Amúgy itt egy link, hogy megtaláljatok wattpadon is:) https://www.wattpad.com/user/ZsfiBalla

Emily szemszöge

 Mi van?Ő lenne az apám?Mi a...Ez lehetetlen!Másra számítottam, nem egy ilyen szakállas öreg faszira!Csak bámultam rá mint borjú az új kapura, ő is szintúgy rám, Calum meg felváltva köztünk.
-Na nem!Ez nem lehet!Te nem vagy a lányom.Nekem csak egy fiam van, Calum.-mutat Calum-ra.
-Akkor az anyám miért mondta azt, hogy farkas az apám, és van egy bátyám, Calum Hood?-kérdezem.Ez...ez nekem nagyon zavaros.
-Akkor az anyád tévedett.Csak hülyeséget mondott!-legyint ezzel lezárja az ügyet.
-Hazamennék megkérdezni hozzá, hogy nem tévedett-e, de sajnos Őt megölték, és a házunkat is lerombolták.-mondom halál komolyan.Döbbenten néz rám az 'apám'.
-Hogy hívták az anyádat?-kérdezi.Egy fiatalabbnak kinéző nő lép ki a sátorból.
-Kisfiam!-tárja szét a karját, Calum odamegy hozzá és megöleli.
-Elishabett Lighwood.-felelem.Lefagyva áll előttem, gondolkozik.
-Mi folyik itt?-Calum anyja néz körbe.
-Anya!Ő itt.-kezd bele Calum, de Mr.Hood közbeszól:
-Ne mondd el neki!-emeli fel a kezét.
-Joga van tudni!-mondjuk egyszerre Calummal.
-Te ne szólaljál meg csak akkor, ha kérdezünk.-néz rám szúrós szemekkel.
-Azt csinálok amit akarok!-nem érdekel ki mit gondol, azt csinálok amit akarok.Engem nem kötnek le a törvények.Én szabad vagyok!
-Anya, ő itt a húgom.-mondja halkan Cal.Döbbenten néz rám a nő, és az apánkra is.
-Robin!Ez mégis mikor akartad elmondani?!-dörren rá a férjére Mrs.Hood.
-Én is csak most tudtam meg, Carla!-fordul hátra hozzá.Mindenki döbbenten néz minket.Na jó, nekem ebből elegem van!Megfordulok és elindulok az egyik irányba.-Álljál megfele!-szól rám.
-Minek?Azt mondta, hogy nem vagyok a lánya.Akkor már végképp szabad vagyok, szabad akaratokkal, szabad gondolatokkal.Azt csinálok amit akarok!-jelentem ki felemelt hangerővel, majd megyek tovább.
-Igen!Tényleg ismertem az anyádat!Viszonyunk volt.És úgy látszik, lett egy gyerekünk.De attól, hogy biológiailag a lányom vagy, attól még nem tekintelek annak.Ezt még továbbtárgyaljuk!-mutat rám.-Mindenki elmehet.Ez a vámpír még tárgyalás alatt van!-mondja.Mindenki még rám néz egyszer, majd mennek a saját dolgukra.Odajön hozzám.-Részvétem az anyád miatt.Hogy halt meg?
-A Vámpír Tanács ölte meg.Vagyis én ezt gondolom.Még nem tudom.De az biztos, hogy üldözték őt, majd egyik nap a házunkba törtek be, és ölték meg.-magyarázom.
-Nagyon sajnálom.Jó ember volt az anyád.Gyönyörű, és nem olyan mint az igazi vámpírok.Őneki volta érzései.Kötődött hozzám.Rossz volt neki, mikor elhagytam.Én is szerettem őt, de ez törvényellenes volt, amit mi csináltunk.És így, hogy egy lányunk is született, így már végképp a fejemet fogják venni.Még erről az ügyről beszélünk.De nem ma!Az elkövetkezendőkben sort kerítünk rá, és vagy kettesben, vagy hármasban beszélünk erről.-bólintok.
-Legyen inkább hármasban.-nézek Calum-ra.Az anyjával beszélget.-Jobb ha ő is tudja.-hátranéz ő is, majd bólint.
  Calum észreveszi, hogy nézzük, elköszön az anyjától, majd idesétál hozzánk.Pár lényegtelen mondatot még beszélünk, így hárman, majd Calum-mal együtt elindulunk haza.Az út fele néma csendben telt.Nem akartam belenézni a fejébe, de mégis megtettem.Az előbb történteken járt az esze.Sajnálta az édesanyját, amiért ez az egész zavarja, most őt.Az apját nem érti, és félt engem.Félt?Miért félt?Tudok vigyázni magamra, még ilyen fiatalon is, de én nem vagyok olyan mint a többi vámpír.Én különleges vagyok.egy farkas és egy vámpír gyermeke.Nem vagyok átlagos, erre szerintem már mindenki rájött.Megleszek én egyedül is, ha kell.
-Min gondolkodsz annyira.-szólalok meg végül én.
-Rajtad, anyámon és apámon.Úgy mindenen.Ezen az egészen.-mondja előre bámulva.
-Sajnálom, hogy felkavartam mindent.Én nem akartam.Csak összebotlottam ezekkel a farkasokkal, ők...
-Nem kell magyarázkodnod.Nem haragszom rád.Csak...Most ez az egész nagyon zűrős.Inkább beszéljünk erről máskor.Most jobb ha elfelejtem.-mondja.Mi baja lehet?Az érzéseiben nem szeretnék kutatni, azok túl személyesek.Inkább tényleg hagyjuk az egészet, és majd legközelebb megbeszéljük.
  Mikor hazaérünk, Calum némán felmegy a szobájába.Senkihez egy szót sem szól.Én vagyok a hibás?! Mindenki értetlenül néz ránk.Én csak eldobom magam a kanapéra.
-Mi történt?-kérdezi Michael
-Káosz.-válaszolom.Nem bírom!
  Felállok, felmegyek én is a szobámba, az ajtót becsapom magam mögött.Ledobom magam az ágyra és a plafont bámulom.Miért történik ez velem?Felkavarom mindenkinek az életét.Én csak rossz vagyok a jóban.Vadásznak rám, megakarnak ölni.Az anyám halott.Az apám úgymond kitagad.A bátyám az most megzavarodott, az exem feljelent, nincs senkim se akire támaszkodhatok.És ki kell derítenem ki ölte meg az anyámat, miért vadásznak rám, és ki is vagyok valójában.Felállok, majd átmegyek a titkos szobába.Az eső már pár perce esik.Jó így nézni.szeretem ezt az időt.Mindennél jobb.És ha bárki is azt hiszi, hogy a vámpírok csillognak a napfényben mint Edward Cullen az alkonyatban, akkor nagyon téved.Ez csak egy nagy hülyeség!Az viszont igaz, hogy a farkasok tényleg annyira nagyok.Vannak nagyobbak is.
  Zaj csapja meg a fülemet.Valaki a szobámban van.Majd nyílik a titkos ajtó és a személy belép a szobába.Felsétál a lépcsőn, majd leül az ágy szélére.Néz engem, majd lefekszik mellém.Átkarol, a fejemet a mellkasára teszem.Beszívom az illatát.Igen, farkas bűz, de neki más.Neki a még elviselhető kategóriába tartozik.
-Mi történt ma, hogy mind a ketten ilyen szar hangulatban vagytok?-kérdezi Ashton.
-Találkoztam apámmal.És nem valami jól sült el.
-Akarsz róla beszélni?-fürkészi az arcomat.Megrázom a fejem, majd felnézek rá.Gyönyörű szemei vannak.
  Felülök, magammal húzom Ash-t is.Folyamatosan a szemembe néz, én is az övébe.Elveszek benne.Ashton lassan közeledik felém.Én is hajolok felé.Majd mikor már csak pár centi van köztünk...